Ferenc pápa: Az evangélium nem elnyomja, hanem felszabadítja az embert

Kedves Fivéreim és Nővéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliumában (vö. Mk 1,21–28) tanítványainak kicsiny közösségével Jézus Kafarnaumba érkezik, abba a városba, ahol Péter lakott, ez volt akkoriban Galilea legnagyobb városa. És Jézus bemegy a városba.

Márk evangélista elbeszéli, hogy szombat lévén Jézus azonnal a zsinagógába megy és elkezd tanítani (vö. 21. vers). Ezzel Isten szavának elsődlegességére akarja felhívni a figyelmünket: Isten szavát kell hallgatnunk, befogadnunk és hirdetnünk. Amikor Kafarnaumba ér, Jézus nem halogatja az evangélium hirdetését. Elsőként nem kicsiny közösségének logisztikai elhelyezésére gondol, bár nyilván az is fontos. Nem vesztegeti az időt szervezéssel. Legfőbb gondja az, hogy hirdesse Isten szavát a Szentlélek erejével. A zsinagógában imádkozó embereket pedig szíven találja, mert Jézus „úgy tanított, mint akinek tekintélye van, és nem úgy, mint az írástudók” (22. vers).

Mit jelent „tekintéllyel” tanítani? Azt jelenti, hogy Jézus emberi szavaiban megérezték Isten szavának minden erejét, magának Istennek a tekintélyét érzékelték, azét az Istenét, aki a Szent Iratokat sugalmazta. Isten szavának pedig az az egyik jellegzetessége, hogy meg is valósítja azt, amiről szól. Mert Isten szava megfelel az ő akaratának. Mi viszont gyakran üres, megalapozatlan vagy felesleges szavakat mondunk, olyan szavakat, amelyek nem felelnek meg az igazságnak. Isten szava azonban megfelel az igazságnak, egységben van akaratával, és megvalósítja azt, amiről szól. Jézus ugyanis prédikálása után rögtön megmutatja tekintélyét azáltal, hogy megszabadít egy ördögtől megszállt embert, aki ott volt a zsinagógában (vö. Mk 1,23–26). És éppen Krisztusnak az isteni tekintélye váltotta ki az emberben megbúvó sátán reakcióját. Jézus azonban azonnal felismerte a gonoszlélek hangját, és „szigorúan ráparancsolt: »Hallgass, és menj ki belőle!«” (25. vers). Pusztán szavának erejével Jézus megszabadítja az embert a gonosztól. Ekkor a hallgatóság ismét csak ámuldozik: „Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és ők engedelmeskednek neki!” (27. vers). Isten szava ámulatot kelt bennünk. Megvan benne az erő, hogy csodálkozásra indítson minket.

Az evangélium életet adó szó: nem elnyomja az embert, hanem épp ellenkezőleg: felszabadítja mindazokat, akiket e világ oly sok gonosz szelleme tart rabságban: a hiúság, a pénzsóvárság, a gőg, az érzékiség szelleme… Az evangélium megváltoztatja az ember szívét, megváltoztatja az ember életét, átalakítja rosszra való hajlandóságát jóra való törekvéssé. Az evangélium képes megváltoztatni az embert! Ezért a keresztényeknek az a feladata, hogy terjesszék mindenhol az evangélium megváltó erejét, Isten szavának misszionáriusaivá és hírvivőivé kell válniuk. Ezt sugallja nekünk a mai evangéliumi szakasz is, amely egy misszionáriusi nyitással fejeződik be: „Híre – Jézus híre – pedig rögtön elterjedt mindenhol, Galilea egész vidékén” (28. vers). Jézusnak a tekintéllyel hirdetett új tanítása az a tanítás, amelyet az egyház – jelenlétének hatékony jeleivel együtt – a világba visz: Isten Fiának tekintéllyel adott tanítása és felszabadító tevékenysége a misszionárius egyház üdvözítő szavaivá és szerető gesztusaivá válik. Mindig emlékezzetek arra, hogy az evangéliumnak van ereje ahhoz, hogy megváltoztassa az életet! Ezt ne felejtsétek el! Az evangélium olyan örömhír, amely átalakít minket, de csak akkor, ha engedjük, hogy átalakítson. Ezért kérem tőletek mindig, hogy mindennap legyetek kapcsolatban az evangéliummal, hogy olvassátok naponta, egy kis részt, egyetlen szakaszt, hogy elmélkedjetek rajta, és vigyétek magatokkal mindenhová: a zsebetekben, táskátokban… Vagyis fontos, hogy nap mint nap táplálkozzatok az üdvösség e kimeríthetetlen forrásából. Ne feledkezzetek el róla! Mindennap olvassatok egy kis részt az evangéliumból! Ez az az erő, amely megváltoztat, amely átalakít minket: megváltoztatja az életünket, átalakítja a szívüket!

Kérjük Szűz Mária anyai közbenjárását: ő befogadta Isten szavát, a világra hozta, minden emberért, az egész világért. Ő tanítsa meg nekünk, mit jelent Jézus evangéliuma állhatatos hallgatóinak és tekintéllyel szóló hirdetőinek lenni.

[Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát…]

Ferenc pápa szavai az Angelus után:

Kedves Fivéreim és Nővéreim!

Szeretném bejelenteni, hogy – ha Isten is úgy akarja – június 6-án (szombaton) Szarajevóba, Bosznia-Hercegovina fővárosába látogatok. Kérem, már mostantól imádkozzatok, hogy látogatásom az ottani szeretett népeknél bátorításul szolgáljon a katolikus hívőknek, jó kezdeményezésekre ösztönözzön, és hozzájáruljon a testvériség, a béke, a vallásközi párbeszéd és a barátság megszilárdulásához.

Köszöntök minden jelenlévőt, akik részt vesznek a Scholas Occurrentes által szervezett negyedik világkongresszuson a Vatikánban február 2. és 5. között, melynek témája: „Mindenki felelőssége a találkozás kultúrájára való nevelésben”. Köszöntöm a családokat, a plébániai közösségeket, a társulatokat és mindazokat, akik Olaszországból és a világ sokféle részéből érkeztek: különösképpen a Libanonból és Egyiptomból jött zarándokokat, a Zafrából és Badajozból (Spanyolországból) érkezett diákokat, a Sassariból, Salernóból, Veronából, Modenából, Scano Montiferróból és Tarantóból ide zarándokló hívőket.

Olaszországban ma tartják az élet napját, melynek témája: „Szolidárisak az életért”. Elismerésemet fejezem ki a társaságoknak, mozgalmaknak és mindazoknak, akik az emberi életet védelmezik. Az olasz püspökökhöz társulok: sürgetve „az emberi személy újbóli elismerését, valamint az élet megfelelőbb gondozását a fogantatástól kezdve annak természetes befejezéséig” (Üzenet az élet 37. nemzeti napjára). Amikor az ember megnyílik az élet előtt és szolgálja az életet, megtapasztalja a szeretet és a gyengédség forradalmi erejét (vö. Evangelii gaudium k. apostoli buzdítás, 288.), s ezáltal egy új humanizmus kezdetéhez járul hozzá, ez pedig a szolidaritás humanizmusa, az élet humanizmusa.

Köszöntöm a vikárius bíborost, a római egyetemi oktatókat, valamint mindazokat, akik az élet kultúrájának előmozdításán fáradoznak.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak, és kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály [Bollettino quotidiano – Napi sajtóközlemény]

Videó: Bonum TV

Magyar Kurír