Ferenc pápa beszéde az újságírókhoz a Kubából Mexikó felé tartó repülőn

Az újságírók többnyire ismerősként utaznak együtt. A mostani, tizenkettedik apostoli út és a római események is számos lehetőséget adtak már, hogy személyes kapcsolatba kerüljenek a pápával. A Szentatya a hosszú repülőutak során szívesen köszönt mindenkit személyesen, amikor végighalad az ülések között.

Federico Lombardi szentszéki sajtószóvivő az utazás kezdetén megjegyezte: „Mi megpróbáltuk rávenni a pápát, hogy pihenje ki magát Mexikó felé menet, de ő – nagy lelkesedéssel és örömmel a találkozás után – mindenféleképpen szólni akart hozzánk, hogy megossza velünk mindazt, amit átélt.”

Jó estét! – köszöntötte Ferenc pápa az útitársait. – Azt hiszem, hogy a Kirill pátriárkával tett közös nyilatkozattal, amelyet most a kezetekben tartotok, egész éjjel dolgotok lesz. Ezért sincs most lehetőség a kérdésekre. De elmondom nektek az érzéseimet. Először a Raoul Castro elnökkel kapcsolatos érzésemet osztom meg, aki készségesen fogadott. Beszéltem vele erről a találkozásról, ő kész volt mindent megtenni és láttuk, hogy mindent meg is tett ezért. Köszönetet kell mondanom érte.

Másodszor a Kirill pátriárkával kapcsolatos élményemet osztom meg. Testvérek közötti párbeszéd volt, világos kérdések mentén, amelyek mindkettőnket aggasztanak. Ezekről beszélgettünk, egészen őszintén. Úgy éreztem magam, mint egy testvér előtt, és ő is ugyanezt mondta. Két püspök, akik az egyházaik helyzetéről beszélgettek. Ez volt az első dolog, a második pedig a világ jelenlegi helyzete, a háborúk, amelyek immár azzal a veszéllyel járnak, hogy nem darabokban vívják, hanem mindenkit magukkal rántanak. Aztán beszéltünk az ortodox egyház helyzetéről, a közeli pánortodox zsinatról…

Elmondom nektek, hogy igazi, nagy örömet éreztem, ami az Úrtól jött. Kirill pátriárka szabadon beszélt és én is szabadon beszéltem. Öröm töltött el bennünket. A beszélgetés hat személy közt zajlott: Kirill pátriárka, aztán én, Hilarion metropolita és Koch bíboros, végül pedig a két derék tolmács. Mi teljes szabadsággal beszéltünk mindketten, ők ketten a kérdésekre válaszoltak.

A harmadik dolog, amit érintek: programot készítettünk a közösen lehetséges tennivalókról, mert az egységet menet közben teremtjük meg. Egyszer régebben erről azt mondtam, hogy ha az egységet dolgozószobában készítjük, tanulmányokat végzünk róla, lehet, hogy az utolsó ítélet is ebben a helyzetben talál minket. Az egység menet közben születik, az utat járva, hogy amikor az Úr eljön, úgy találja, legalább egy kicsit haladtunk.

Aztán aláírtuk a közös nyilatkozatot, amelyről biztosan számos magyarázat lát napvilágot. Ha valakinek kétsége lenne felőle, Lombardi atya elmondaná neki annak igazi jelentőségét. Ez nem egy politikai, nem is szociológiai, hanem egy lelkipásztori nyilatkozat, mely a szekularizációról és egészen konkrét dolgokról, például a génmanipulációról is szól. Két püspök lelkipásztori nyilatkozata, akik lelkipásztori aggodalmaik jegyében találkoztak egymással. És én boldog vagyok. Most pedig 23 kilométeres út vár rám Mexikóvárosban egy nyitott pápamobillal. Köszönöm a munkátokat, tegyétek, amit tudtok, nagyon köszönöm – zárta az újságírókhoz intézett beszédét Ferenc pápa a Kubából Mexikóba tartó repülőgép fedélzetén.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír