Ferenc pápa: Csak azzal kell törődnünk, hogy halljuk Jézus hangját és kövessük őt!

Ferenc pápa teljes lefordított beszédét közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban (vö. Jn 10,27–30) Jézus mint Isten népének igazi pásztora mutatkozik be. Arról a kapcsolatról beszél, amely őt a nyáj juhaihoz, vagyis tanítványaihoz köti, és azt hangsúlyozza, hogy ez egy kölcsönös ismereten alapuló kapcsolat. „Juhaim – mondja – hallgatnak hangomra, én ismerem őket, és ők követnek. Örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha” (Jn 10,27–28). Ha figyelmesen olvassuk ezt a mondatot, láthatjuk, hogy Jézus működése néhány tevékenységben fejeződik ki: Jézus beszél, Jézus ismer, Jézus örök életet ad, Jézus őriz.

A jó pásztor – Jézus – figyel mindnyájunkra, keres és szeret bennünket, szól hozzánk, szívünk mélyéig ismer bennünket, ismeri vágyainkat és reményeinket, de kudarcainkat és csalódásainkat is. Elfogad és úgy szeret bennünket, amilyenek vagyunk, erősségeinkkel és gyengéinkkel együtt. Ő mindnyájunknak „örök életet ad”: vagyis felkínálja a teljes, véget nem érő élet lehetőségét. Továbbá őriz és szeretettel vezet bennünket, segít, hogy végig tudjunk menni a nehezen járható ösvényeken és a veszélyes útszakaszokon, amelyek időnként felbukkannak életünkben.

Az igéknek és a cselekvéseknek, amelyek bemutatják, hogyan viszonyul hozzánk Jézus, a jó pásztor, megvannak a megfelelőik, a bárányokra, vagyis a ránk jellemző igék: „hallgatnak hangomra”, „követnek”. Ezek a cselekvések megmutatják, hogyan tudunk megfelelni az Úr gyengéd és gondoskodó cselekvéseinek. Hangjának hallgatása és felismerése megkívánja, hogy meghitt kapcsolatban legyünk vele, ez pedig az imában válik egyre szilárdabbá, akkor, amikor a szív a szívvel találkozik, amikor együtt vagyunk lelkünk isteni mesterével és pásztorával. Ez a Jézussal való meghitt együttlét, ez a nyitottság feléje, ez a beszélgetés vele megerősíti bennünk a vágyat, hogy kövessük őt, kijussunk tévútjaink labirintusából, feladjuk önző viselkedésünket, és őt utánozva a testvériségnek és önmagunk elajándékozásának új útjaira lépjünk.

Ne felejtsük el, hogy Jézus az egyetlen pásztor, aki beszél hozzánk, aki ismer bennünket, aki örök életet ad és őriz bennünket. Mi vagyunk az ő egyetlen nyája, és csak arra kell figyelnünk, hogy meghalljuk a hangját, miközben ő szeretettel vizsgálja szívünk őszinteségét. Ebből a pásztorunkhoz fűződő állandó meghitt kapcsolatunkból, ebből a vele folytatott beszélgetésből fakad az ő követésének öröme, az, hogy engedjük magunkat az örök élet teljességére vezetni.

Most pedig Máriához, Krisztusnak, a jó pásztornak az édesanyjához fordulunk. Ő, aki készségesen válaszolt Isten hívására, különösen azokat segítse, akik a papságra és a megszentelt életre kaptak meghívást, hogy örömmel és készséggel fogadják Krisztus hívását, mely arra szól, hogy az ő legszorosabb munkatársai legyenek az evangélium hirdetésében és Isten országának szolgálatában a mai világban.

A Szentatya szavai a Regina Coeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Sok országban ma ünneplik az anyák napját. Szeretném szeretettel köszönteni az összes édesanyát – tapsoljuk meg az összes édesanyát! –, és szeretném megköszönni nekik azt a rendkívül hasznos munkát, amelyet gyermekeik felnevelésével és a család értékének védelmével végeznek. Emlékezzünk azokra az édesanyákra is, akik már a mennyből néznek bennünket, és imájukkal őrködnek felettünk. De mennyei édesanyánkra is gondolunk, akit holnap, május 13-án fatimai Szűzanyaként köszöntünk. Az ő oltalmába ajánljuk magunkat, hogy örömmel és nagylelkűen járjuk életünk útját.

Ma, húsvét negyedik vasárnapján, „jó pásztor” vasárnapján tartjuk a hivatásokért végezz ima világnapját, melynek idei témája: „a bátor kockáztatás Isten ígéretéért”. Jézus követése mindig kockázatos, bátorság kell hozzá. Ma minden közösségben különösen is imádkoznak a papi és szerzetesi hivatásokért. Ma délelőtt a Szent Péter-bazilikában tizenkilenc új papot szentelhettem. Miközben üdvözlöm ezeket a frissen szentelt papokat, s velük családtagjaikat és barátaikat, kérlek benneteket, emlékezzetek meg mindazokról, akiket az Úr ma is néven szólít, amint egykor tette az apostolokkal a Galileai-tó partján, hogy „emberhalászok” legyenek. A tizenkilenc most szentelt pap közül kértem kettőt, hogy jöjjenek ide, hogy üdvözöljenek és velem együtt megáldjanak titeket.

Köszöntelek benneteket, családok, egyházközségi csoportok és hívek, akik Olaszországból és más országokból érkeztetek. Külön is köszöntöm a texasi és a valenciai zarándokokat, a gelai és a pistoiai híveket, a parmai bérmálkozókat, a cossatói és a frosinonei cserkészeket. Most pedig kérem ezeket az új papokat, hogy velem együtt áldjanak meg mindnyájatokat.

[Áldás.]

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír