Ferenc pápa déli beszéde: Nem vallási szervezet, hanem egymás testvérei vagyunk!

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Szent Pétert és Pált, akiket ma ünneplünk, az ikonokon időnként úgy ábrázolják, hogy kezükben tartják, kezükkel alátámasztják az Egyház épületét. Ez felidézi bennünk a mai evangéliumi szakaszt, amelyben Jézus azt mondja Péternek: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem majd Egyházamat” [la mia Chiesa] (Mt 16,18). Ez az első alkalom, hogy Jézus kimondja az egyház szót, de nem is annyira a főnévre akarom felhívni a figyelmeteket, hanem a melléknévre, amely egy birtokos jelző: az én egyházam, olaszul a mia: la mia Chiesa. Jézus nem úgy beszél az Egyházról, mint egy külső valóságról, hanem kifejezi azt a nagy szeretetet, amelyet iránta érez: az én Egyházamat. Ő kedveli az Egyházat, kedvel minket! Szent Pál azt írja: „Krisztus szerette az Egyházat, és önmagát adta érte” (Ef 5,25), az apostol ki is fejti: Jézus úgy szereti Egyházát, mint a hitvesét. Az Úr számára mi nem egy hívő csoport vagy vallási szervezet vagyunk. Az ő hitvese vagyunk! Ő gyengéden nézi az Egyházat, feltétlen hűséggel szereti, hibáink és árulásaink ellenére. Mint azon a napon Péternek, úgy mondja ma mindannyiunknak: „az én Egyházamat; ti az én Egyházam vagytok”.

Mi is megismételhetjük: az én Egyházam. Nem a kizárólagos odatartozás értelmében mondjuk, hanem bennfoglaló szeretettel. Nem azért, hogy megkülönböztessük magunkat másoktól, hanem hogy megtanuljuk, mennyire jó együtt lenni másokkal, hiszen Jézus azt akarja, hogy egységben legyünk és nyitottak legyünk. Az Egyház ugyanis nem azért az „enyém”, mert megfelel nekem, a tetszésemnek, hanem hogy elhalmozzam szeretetemmel. Azért az enyém, hogy gondját viseljem, hogy, mint az apostolok az ikonon, én is tartsam, támasszam, hordozzam. Hogyan? Testvéri szeretettel. Testvéri szeretetünkkel tudjuk kimondani: az én Egyházam.

Egy másik ikonon úgy ábrázolják Szent Pétert és Pált, miközben szorosan átölelik egymást. Nagyon különbözőek voltak: egy halász és egy farizeus, meglehetősen eltérő élettapasztalattal, jellemmel, cselekvésmóddal és fogékonysággal. Voltak köztük komoly nézeteltérések és nyílt viták (vö. Gal 2,11 és köv.). De ami összekötötte őket, az végtelenül nagyobb volt: Jézus volt mindkettejüknek az Ura, együtt mondták, hogy „én Uram” annak, aki azt mondja: „én Egyházam”. Testvérek a hitben, és arra hívnak bennünket, hogy újra felfedezzük annak örömét, hogy testvérek vagyunk az Egyházban. Jó lenne, ha ezen az ünnepen, mely összekapcsolja ezt a két annyira különböző apostolt, mi is mindnyájan azt mondanánk: „Köszönöm, Uram, azt a tőlem különböző embert: ajándék ő az én Egyházam számára.” Különbözőek vagyunk, de ez, a testvériség, gazdagít bennünket! Jó, ha megbecsüljük mások tulajdonságait, ha elismerjük mások adományait, rosszindulat és irigység nélkül. Irigység! Az irigység keserűséggel tölt el belül, ecet a szívre. Az irigyeknek keserű a tekintete. Sokszor előfordul, hogy amikor látunk egy irigy embert, kedvünk lenne megkérdezni, hát ez ma mit reggelizett, tejeskávét vagy ecetet? Mert az irigység keserű. Megkeseríti az életet. Mennyivel jobb tudni, hogy egymáshoz tartozunk, mert ugyanazon a hiten, ugyanazon a szereteten, ugyanazon a reményen, ugyanazon az Úron osztozunk. Egymáshoz tartozunk és ez csodálatos! Azt mondhatjuk: a mi Egyházunk! Testvériség!

Az evangélium végén Jézus azt mondja Péternek: „Legeltesd juhaimat” (Jn 21,17). Rólunk beszél, azt mondja: „az én juhaimat”, ugyanazzal a gyengédséggel, amellyel azt mondta: az én Egyházamat. Mekkora szeretettel, mennyire gyengéden szeret bennünket Jézus! Magáénak érez bennünket. Ez tehát az a szeretet, amely építi az Egyházat.

Az apostolok közbenjárására kérjük ma a kegyelmet, hogy szeressük az Egyházunkat! Kérjünk olyan szemet, amely képes fivéreket és nővéreket látni benne, olyan szívet, amely képes azzal a gyengéd szeretettel befogadni a többieket, amellyel Jézus szeret bennünket! És kérjünk erőt, hogy tudjunk imádkozni azért, aki nem úgy gondolkodik, mint mi – ez a személy másképp gondolkodik, imádkozom érte –, tudjunk imádkozni és szeretni, ami ellentéte a megszólásnak, a másik háta mögött. Sose szóljatok meg másokat, inkább imádkozzatok és szeressetek! A Szűzanya, aki egyetértést vitt az apostolok közé, és együtt imádkozott velük (vö. ApCsel 1,14), oltalmazzon bennünket mint egymás fivéreit és nővéreit az Egyházban!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Róma fővédőszentjeinek mai ünnepén mindent jót kívánok a rómaiaknak és mindazoknak, akik ebben a városban élnek. Biztatok mindenkit, hogy állampolgári felelősségtudattal válaszoljon a társadalom problémáira.

Ismételten kifejezem köszönetemet a konstantinápolyi ökumenikus patriarkátus küldöttségének, szívélyes és testvéri üdvözletemet küldöm testvéreimnek, I. Vartholoméosz őszentségének.

Szeretettel köszöntöm a zarándokokat, akik azoknak az érsekmetropoliták ünneplésére jöttek, akiknek a palliumát ma délelőtt megáldottam.

Nagy köszönetet mondok a virágkötő művészeknek és összes munkatársaiknak, akik elkészítették a római „Pro Loco” által szervezett történelmi virágszőnyeg-bemutatót.

Köszöntelek mindannyitokat, kedves zarándokok, de külön is köszöntöm a Vietnamból, Szlovákiából, El Pasóból (Texas), Kansas Cityből és Németországból jött zarándokokat.

Üdvözlöm a nagy gyermekkórussal érkezett sevillai „Yago Iskolát”, a cordobai „Ahlzahir” iskolát; a libanoni „Voix de la Charité” rádiócsoport és a spanyolországi ifjúsági eucharisztikus mozgalom csoportját; valamint az Urunk Jézus Krisztus feltámadásáról nevezett szerzetesi kongregáció papjait.

Köszöntöm a donori, forlìi, lancianói, brindisi és Castelfranco Venetó-i híveket, és a mesagnei Assisi Ferenc kis kórust.

Szép ünnepet kívánok mindenkinek, és kérlek benneteket, mondjatok értem egy imát Szent Péter és Pál közbenjárását kérve! Jó étvágyat kívánok az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír