Ferenc pápa: „Légy olyan, mint a pálma: kövekkel dobálják, s ő hullajt datolyát”

Ferenc pápa – 2020. december 26., szombat | 19:16

December 26-án, szombaton az első vértanúnak, Szent István diakónusnak az ünnepén a Szentatya az Apostoli Palota könyvtárából imádkozta el a déli Úrangyalát. Elmélkedése után a neki küldött jókívánságokat is megköszönte.

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Tegnap az evangélium úgy beszélt Jézusról, mint „igazi világosságról”, aki a világba jött, olyan világosságról, amely „világít a sötétben”, és amelyet „a sötétség nem győzött le” (Jn 1,9.5). Ma Jézus tanúját, Szent Istvánt látjuk, aki ragyog a sötétben.

A tanúk Jézus fényével ragyognak, nincs saját fényük. Az Egyháznak sincs saját fénye; emiatt az ókori atyák az Egyházat „a hold misztériumának” hívták.

Ahogy a holdnak nincs saját fénye, a tanúknak sincs saját fényük, de képesek befogadni és visszatükrözni Jézus fényét. Istvánt hamisan megvádolják és kegyetlenül megkövezik, de ő a gyűlölet sötétjében, a megkövezés gyötrelmében felragyogtatja Jézus fényét: imádkozik gyilkosaiért és megbocsát nekik, mint Jézus a kereszten. Ő az első vértanú, tehát az első tanúságtevő, az első tagja a testvérek azon seregének, akik a mai napig folytonosan világosságot visznek a sötétségbe: olyan emberek ők, akik jóval válaszolnak a rosszra, akik nem engednek az erőszaknak és a hazugságnak, hanem a szeretet szelídségével megtörik a gyűlölet spirálját. Ezek a tanúk elhozzák Isten világító hajnalát a világ éjszakájába.

Hogyan válhat valaki tanúvá? Úgy, hogy Jézust utánozzuk, világosságot veszünk Jézustól. Ez az út minden keresztény számára: Jézust kell utánozni, tőle kell világosságot venni. Szent István példát ad nekünk: Jézus azért jött, hogy szolgáljon, és nem azért, hogy neki szolgáljanak (vö. Mk 10,45), és ő azért él, hogy szolgáljon, és nem azért, hogy neki szolgáljanak. Azért jön, hogy szolgáljon. Istvánt diakónussá választották, diakónus, vagyis szolga lesz, és a szegényeket szolgálja az étkezéseknél (vö. ApCsel 6,2). Mindennap igyekszik utánozni az Urat, élete végén is: ahogyan Jézust is elfogták, elítélték és megölték a városon kívül, és Jézushoz hasonlóan imádkozik és megbocsát. Megkövezése közben pedig azt mondja: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” (ApCsel 7,60). István tanú, mert Jézust utánozza.

Felmerülhet azonban a kérdés: valóban hasznosak ezek a tanúságtételek a jóságról, amikor a világot elárasztja a rossz? Mi haszna az imádkozásnak és a megbocsátásnak? Csak az, hogy jó példát adjunk? Mi haszna ennek? Nem, sokkal többről van szó! Egy részletből felfedezhetjük! Azok között, akikért István imádkozott és akiknek megbocsátott, a szöveg szerint ott volt „egy Saul nevű fiatalember” (ApCsel 7,58), aki „helyeselte meggyilkolását” (ApCsel 8,1). Röviddel ezután, Isten kegyelme folytán, Saul megtér, megkapja Jézus világosságát, befogadja, megtér, és Pállá lesz, a történelem legnagyobb misszionáriusa. Pál Isten kegyelméből születik, de István megbocsátása, István tanúságtétele által. Ez megtérésének a kiindulópontja.

Ez bizonyíték arra, hogy a szeretet tettei megváltoztatják a történelmet: a kicsi, rejtett, mindennapi tettek is.

Mert Isten az imádkozó, szerető és megbocsátó emberek alázatos bátorságán keresztül vezeti a történelmet. A sok rejtett szent, a szomszédunkban élő szentek, az élet rejtett tanúságtevői a szeretet apró tetteivel megváltoztatják a történelmet.

Ha Jézus tanúi akarunk lenni, akkor ez ránk is érvényes. Az Úr azt akarja, hogy az életből remekművet alkossunk hétköznapi, mindennapi tetteinkkel. Ott, ahol élünk, családban, munkahelyen, mindenhol, az a feladatunk, hogy Jézus tanúi legyünk, akár csak egy mosoly fényével, mely nem a miénk, hanem Jézusé, akár csak azzal, hogy tartózkodunk a fecsegéstől, a pletykától. És amikor valami rosszat látunk, ahelyett, hogy kritizálnánk, pletykálnánk és panaszkodnánk, imádkozunk azért, aki hibázott, és azért a nehéz helyzetért. És amikor otthon vita keletkezik, ahelyett, hogy megpróbálnánk lenyomni a másikat, próbáljunk engedni, és minden alkalommal elölről kezdeni, megbocsátva annak, aki megbántott bennünket.

Apró dolgok, de megváltoztatják a történelmet, mert kinyitják az ajtót, kinyitják az ablakot Jézus világossága előtt.

Szent István, miközben a gyűlölet köveit kapja, megbocsátó szavakkal válaszol. Így megváltoztatta a történelmet. Mi is mindennap jóra változtathatjuk a rosszat, amint azt egy szép közmondás tanácsolja: „Légy olyan, mint a pálmafa: kövekkel dobálják, s ő hullajt datolyát.”

Ma imádkozunk mindazokért, akik üldöztetést szenvednek Jézus nevéért. Sajnos sokan vannak. Többen, mint az Egyház kezdeti időszakában. Bízzuk a Szűzanyára ezeket a testvéreinket, akik szelídséggel válaszolnak az elnyomásra, és Jézus valódi tanújaként jóval győzik le a rosszat!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek! Köszöntelek mindannyiatokat: családok, csoportok és egyéni hívek, akik tömegkommunikációs eszközök segítségével követitek ezt az imát. Most így kell ezt az imát végeznünk annak elkerülésére, hogy az emberek a téren összegyülekezzenek. Együttműködünk a hatóságok rendelkezéseivel, hogy segítsük egymást kijutni ebből a világjárványból.

A karácsony örömteli légköre, mely ma meghosszabbodik, és még betölti szívünket, keltse fel mindnyájunkban azt a vágyat, hogy szemléljük a jászolban fekvő Jézust, hogy aztán szolgáljuk és szeressük őt a körülöttünk lévő emberekben! Ezekben a napokban sok jókívánságot kaptam Rómából és a világ más tájairól. Sajnos nem válaszolhatok mindegyikre, de élek a lehetőséggel, és most szeretném kifejezni köszönetemet, különösen az ima ajándékáért, amelyet értem mondotok, és amelyet szívesen viszonzok.

Boldog ünnepet Szent István napján! Kérlek benneteket, továbbra is imádkozzatok értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria