Szombaton reggel fél nyolckor indult a pápai repülőgép Rómából, és helyi idő szerint fél tizenkettőkor landolt a litván főváros, Vilnius repülőterén. A fogadási ceremónia után a pápa udvariassági látogatást tett a litván elnöknél, majd a politikai élet, a civil társadalom és a diplomáciai testület képviselőivel találkozott az elnöki palota előtti téren, beszédet intézve hozzájuk.
„Örömmel és reménységgel kezdem meg litván földön a balti országokat felkereső zarándokutamat” – kezdte a litván politikai élet vezetőihez intézett beszédét Ferenc pápa. II. János Pál pápát idézte: „Litvánia csendes tanúja a vallásszabadság iránti szenvedélyes szeretetnek” (1993. szeptember 4.).
A szabadság visszanyerése óta eltelt századot számos próbatétel és szenvedés jellemezte: letartóztatások, deportálások és vértanúság. Az ünneplés során meg kell állni, vissza kell szerezni a megélt idő emlékezetét. Ez teszi lehetővé a jelen kihívásainak értelmezését és a jövő tervezését, a párbeszéd és az ország összes lakójának egysége légkörében, oly módon, hogy senki ne maradjon kizárva. Minden nemzedék hivatása, hogy sajátjává tegye a múlt harcait és eredményeit, és hogy tisztelje a jelenben az atyák emlékezetét – emelte ki a pápa. – Nem tudjuk, mit hoz a holnap, de azt tudjuk, hogy minden korszak feladata megőrizni annak a kornak „lelkületét”, amely felépítette és amely segítette abban, hogy a fájdalom és az igazságtalanság minden helyzetét lehetőséggé alakítsa; megőrizze azt a gyökeret, mely gyümölcsöket hoz ma. Ennek a népnek „erős lelke van”, mely lehetővé tette, hogy ellenálljon és építkezzen! Így szól a himnuszotok: „Hogy fiaitok tudjanak erőt meríteni a múltból.” Azért, hogy bátran tekintsenek a jelenre – tette hozzá a Szentatya.
Történelme során Litvánia tudott vendégül látni, befogadni és elfogadni más népeket, különféle népcsoportokat és vallásokat. Mindegyik helyet talált ezen a földön: litvánok, tatárok, lengyelek, oroszok, belaruszok, ukránok, örmények, németek…, katolikusok, ortodoxok, protestánsok, ókatolikusok, muzulmánok, zsidók…; együtt éltek békében a totalitárius ideológiák érkezéséig, melyek (...) az erőszak és a bizalmatlanság magvait vetették el. A múltból erőt meríteni az jelenti, és mindig életben tartjuk mindazt, aminek leghitelesebb és legeredetibb része a múltból tovább él bennünk, és ami lehetővé tette, hogy növekedjünk és össze ne roppanjunk mint nemzet: a tolerancia, a vendégszeretet, a tisztelet és a szolidaritás – fogalmazott Ferenc pápa.
A múltból erőt meríteni azt jelenti, hogy különös figyelmet fordítunk a fiatalok felé, akik nemcsak e nemzet jövője, hanem a jelene is. Legyetek olyan nép, melyben a fiatalok teret kapnak a növekedésre és a munkára, mely segíti őket abban, hogy főszereplőnek érezzék magukat az ország társadalmi és közösségi szövetének építésében. Ez lehetővé teszi mindenki számára, hogy reménnyel tekintsen a holnap felé – szögezte le a Szentatya. – A fiatalok olyan Litvániáról álmodnak, mely előmozdítja és ösztönzi azt a politikát, amely által a fiatalok a társadalom tevékeny részesei. Kétségtelenül ez a remény magja lesz, mert olyan dinamizmus felé visz, melyben e nép „lelke” továbbra is nagylelkűséget terem: vendégszeretet az idegen felé, a fiatalok, az idősek felé, végeredményben a jövő felé – zárta a a litván politikai élet képviselőihez intézett beszédét Ferenc pápa, megköszönve a litván köztársasági elnökasszonynak a szívélyes fogadtatást.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria