Ferenc pápa: Melegítse fel szívünket az Úr, hogy segíteni tudjuk a hidegtől szenvedőket!

Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma, Jézus megkeresztelkedésének ünnepén az evangélium (Mt 3,13–17) a Jordán folyónál játszódó jelenetet állítja szemünk elé: a bűnbánó tömeg Keresztelő Jánoshoz tart, hogy megkeresztelkedjen, és a tömegben ott van Jézus is. Beáll a sorba. János meg akarja tiltani neki e szavakkal: „Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelj engem” (Mt 3,14). Keresztelő János ugyanis tudatában van, milyen nagy a távolság közte és Jézus között. Jézus azonban éppen azért jött, hogy áthidalja az ember és Isten közötti távolságot: ő teljesen Isten oldalán áll, ugyanakkor teljesen az ember oldalán is, és újraegyesíti azt, ami elszakadt. Ezért kéri Jánostól, hogy keresztelje meg, hogy teljesedjen minden igazságosság (vö. Mt 3,15), vagyis hogy megvalósuljon az Atya terve, ami az engedelmességen, valamint az esendő és bűnös emberrel való szolidaritáson, az alázaton és Istennek a gyermekeihez való teljes közelségén keresztül megy végbe. Mert Isten nagyon közel van hozzánk, nagyon közel!

Miután Jézus megkeresztelkedett Jánosnál, és kijött a Jordán folyó vizéből, az Atyaisten hangja hallatszott a magasból: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,17). Ezzel egy időben a Szentlélek galamb alakban leereszkedik Jézusra, aki nyilvánosan megkezdi üdvözítő küldetését. Ennek a küldetésnek stílusa van, az alázatos és szelíd szolgának a stílusa jellemzi, aki egyedül az igazság erejével van felvértezve, ahogyan Izajás próféta megjövendölte: „Nem kiált majd, nem emeli fel hangját, […] nem töri össze az elrepedt nádszálat, nem oltja ki a pislákoló mécsbelet; hűségesen tanítja az igazságot” (Iz 42,2–3), alázatos és szelíd szolga.

Ez tehát Jézus stílusa, de ez Krisztus tanítványainak missziós stílusa is: szelíden és állhatatosan hirdetni az evangéliumot, kiabálás és szidalmazás nélkül, szelíden és állhatatosan, pökhendiség és erőszak nélkül. Az igazi küldetés sosem a tagtoborzás, hanem a Krisztushoz vonzás. Hogyan? Hogyan lehet Krisztushoz vonzani? Tanúságtételünkkel, szoros egységben vele az imádságban, a szentségimádásban és a szeretet konkrét gyakorlásában, ami a legkisebb testvéreinkben jelenlévő Jézus szolgálata. Arra kaptunk meghívást, hogy Jézust, a jó és irgalmas pásztort követve, valamint az ő kegyelme által vezetve olyan örvendező tanúságtétellé tegyük életünket, amely utat mutat mások számára, reményt és szeretetet visz mások életébe.

A mai ünnep újra felfedezteti velünk milyen szép ajándék, hogy a megkereszteltek népét alkothatjuk, vagyis hogy bűnösök vagyunk – mindannyian –, de Krisztus kegyelme által megváltott bűnösök, akik a Szentlélek működése révén ténylegesen beoltattunk Jézusnak az Atyához fűződő gyermeki kapcsolatába, felvétettünk az anyaszentegyház ölébe, és képességet kaptunk arra, hogy egy határokat és akadályokat nem ismerő testvériséget éljünk meg.

Szűz Mária segítsen valamennyiünket, keresztényeket, hogy elevenen és hálás szívvel őrizzük keresztségünk emlékét, és hűségesen járjuk az újjászületésünk szentsége által megkezdett utat. Mindig alázatosan, szelíden és állhatatosan!

A szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Az Úr megkeresztelkedésének ünnepén ma délelőtt szép számban kereszteltem meg újszülötteket, egészen pontosan huszonnyolcat. Imádkozzunk értük és családjaikért. Tegnap délután is megkereszteltem egy fiatal hittanulót. Szeretném kiterjeszteni imámat mindazokra a szülőkre, akik ebben az időszakban készülnek valamelyik gyermekük megkeresztelésére, vagy éppen már megkereszteltették őt. Hívom a Szentlelket rájuk és gyermekeikre, hogy ezt a szentséget, mely egyszerű, mégis annyira fontos, hittel és örömmel tudják megélni.

Arra szeretnélek hívni titeket, hogy csatlakozzatok a pápa világméretű imahálózatához, amely terjeszti – a szociális hálón keresztül is – az imaszándékokat, amelyeket havonta ajánlok az egész egyháznak. Így segíthetitek az imaapostolságot és a köztünk lévő közösség növekedését.

Ezeken a roppant hideg napokon azokra az emberekre gondolok – és kérlek, ti is gondoljatok rájuk –, akik az utcán élnek, és szenvednek a hidegtől és sok esetben az emberi közönytől. Sajnos néhányan nem bírták ki, meghaltak. Imádkozzunk értük, és kérjük az Urat, melegítse fel szívünket, hogy segíteni tudjuk őket.

Köszöntelek mindannyiatokat, római hívők, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a cagliari fiatalokat, és bátorítom őket, hogy folytassák a bérmálás szentségével megkezdett útjukat. És köszönöm nekik, hogy alkalmat adnak annak hangsúlyozására, hogy a bérmálás nemcsak célba érkezés – ahogyan néhányan mondják, az „elbúcsúzás szentsége”, nem, nem! –, hanem főképpen elindulás a keresztény életben. Haladjatok tovább, az evangélium örömével!

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!


Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír