Ferenc pápa a Ratzinger-díj átadásakor: A kitüntetettek az igazság munkatársai

Az átadásra november 9-én, a lateráni bazilika felszentelésének ünnepén került sor a vatikáni Apostoli Palota Kelemen termében Ferenc pápa jelenlétében, aki hosszú beszéddel fordult a két ünnepelthez.

Személyes, örömteli alkalomnak nevezte beszéde kezdetén a pápa a Ratzinger-díj átadását. Üdvözölte a díjazottak megjelent rokonait és barátait is, valamint a díjat adományozó alapítvány elnökét, Angelo Amato bíborost. Hozzátette: „Örömmel tölt el, hogy ismételten elismerésemet és szeretetemet juttathatom kifejezésre elődöm, a szeretett emeritus XVI. Benedek iránt. Hálásak vagyunk neki tanításáért és példájáért, amit nekünk adott az Egyház szolgálata során, amikor töprengett, gondolkodott, tanulmányozott, meghallgatott, párbeszédet folytatott, imádkozott azért, hogy a hitünket élő módon őrizzük, figyelve az idők és a körülmények változására, és hogy a hívek számot vethessenek a hitükkel egy olyan nyelvezet segítségével, mely képes megértetni magát a kortársakkal és kapcsolatba lépni velük, hogy együtt keressék az Istennel való találkozás útjait a jelenkorban.”

Ez a keresés volt mindig Joseph Ratzinger eltökélt vágya, aki teológusként és pásztorként soha nem zárkózott egy tisztán fogalmi és megtestesületlen kultúra közegébe, hanem az igazság keresésének példáját adta, melyben hit és értelem, intelligencia és spiritualitás állandóan kiegészítik egymást. Minden tudományág és minden művészet egymással versengett abban, hogy a maga hozzájárulását adja az ember növekedéséhez a teljesség felé – mondta a Szentatya.– Ezt pedig az ember végül a Jézus Krisztussal, a megtestesült Logosszal, az Isten kinyilatkoztatása élő személyével való találkozásban találja meg, aki maga a szeretet. Tevékeny párbeszédben maradni a kultúrákkal – melyek az idők folyamán változnak és különböző jelleget öltenek a világ eltérő pontjain – a teológia kötelessége, de egyidejűleg a keresztény hit életképességének szükségszerű feltétele az Egyház missziós küldetése számára.

A XVI. Benedeket értékelő hosszú bevezetője után Ferenc pápa a két díjazott érdemeiről, tevékenységük hozadékáról és jelentőségéről szólt.

Taylor professzor hosszú kutatói és oktatói tevékenysége sok területet felölelt, de gondolkodását és szívét főként korunk szekularizációja jelenségének szentelte. Ez ugyanis nagy kihívás a Katolikus Egyház, sőt minden keresztény számára és mondhatjuk, minden istenhívő számára is. Benedek pápa többször ismételte, hogy pápaságának elsődleges feladata Isten, Jézus Krisztus Istenének újrameghirdetése egy olyan korban, melyben elfelejtik az emberiség széles rétegeiben. Kevés tudós foglalkozott a szekularizáció témájával olyan terjedelemben, ahogy azt Taylor professzor tette – emelte ki a pápa. – Hálásak vagyunk neki kutatása mélységéért, hogy figyelemmel elemezte a nyugati kultúra fejlődését, az emberi lélek mozgásait az idők folyamán, azonosítva a modern kor jellegzetességeit bonyolult szerveződéseiben, árnyaival és fényeivel együtt. Taylor professzor abban segít így bennünket, hogy ne olvassuk lefokozó módon a vallási életben bekövetkezett változások okait. Arra hív minket, hogy érezzük meg és keressünk új utakat az élet számára és hogy fejezzük ki az emberi lélek transzcendens és spirituális dimenzióit, melyekben a Szentlélek továbbra is működik, még akkor is, ha azt elsőre nem is vesszük észre. Mindez lehetővé teszi, hogy a szekularizáció jelenségével ne felületes módon és ne elbátortalanodott végzetszerűséggel foglalkozzunk. Ez pedig szükséges a mai kultúra helyes értelmezéséhez, de főként a párbeszédhez és a mély megértéshez.

Paul Béré atya az első Ratzinger-díjas afrikai, a Szentírás megbecsült tudósa – emlékeztetett a Szentatya, és megbecsülését fejezte ki és bátorítást adott mindazoknak, akik elköteleződnek a hit afrikai inkulturációjáért, eredeti és elmélyült tanulmányok révén. – A kereszténység első századaiban Észak-Afrika gigászi alakokat adott az Egyháznak, mint például Tertullianus, Ciprián és Ágoston, ám az iszlám terjedése és ennélfogva a gyarmatosítás századai megakadályozták a keresztény üzenet afrikai inkulturációját, egészen a múlt század közepéig. Ezért a kortárs afrikai teológia még fiatal, de dinamikus és ígéretekkel telinek látszik. Ennek adja példáját Béré atya, amikor az Ószövetség szövegeinek magyarázatán dolgozik egy szóbeli kultúra összefüggésében, gyümölcsözővé téve így az afrikai kultúra tapasztalatát.

Ferenc pápa idézte Szent VI. Pál pápa szavait az Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdításból: „evangelizálni az Egyház számára azt jelenti, hogy elviszi az örömhírt az emberiség minden rétegébe és annak a hatásával belülről alakítja át azt, újjáformálva az egész emberiséget” (18); és hozzátette, ez minden kultúrára érvényes:  teremtőképességgel, leleményességgel, a környezetnek megfelelő alkalmas nyelvezettel minden irányban keresni kell annak lehetőségeit, hogy az emberek megismerhessék az örömhírt.

Összegzésképpen arra mutatott rá Ferenc pápa, hogy jóllehet, a két díjazott eltérő földrészről és más kulturális környezetből származik, üzenetük mégis nagyon hasonló. „A kultúrák sokféleségében, az idő- és térbeli különbözőségben lehet és kell is keresni az Istenhez jutás és a Jézussal való találkozás útját. Ez volt és ez most is Taylor professzor és Béré atya elkötelezettsége és ez a missziója mindazoknak, akik Joseph Ratzinger, az emeritus XVI. Benedek tanítását követve az igazság munkatársaiként munkálkodnak” – zárta beszédét a Szentatya a Ratzinger-díj átadásakor.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír