Ferenc pápa találkozója a milánói fiatalokkal

Ferenc pápa – 2017. március 29., szerda | 15:25

A szentatya milánói lelkipásztori látogatásának utolsó eseményére március 25-én, szombaton délután került sor a Giuseppe Meazza Stadionban. Itt várták őt az idén bérmálkozott vagy bérmálkozásra készülő fiatalok hittanáraikkal, szüleikkel együtt.

A mintegy 78 ezres hívősereg között volt 400 önkéntes és több mint ezer tizenéves a főegyházmegye plébániáin működő oratóriumokból. A találkozó a Ferenc pápára jellemző közvetlenség, evangéliumi jókedv légkörében zajlott. A fiatalok és a szentatya spontán párbeszédét sok taps és nevetés szakította meg. A találkozón, amelyet a Milánói Oratóriumok Alapítványa és az Actio Catholica gyermekrészlege szervezett, zene- és énekszámok, tanúságtételek, nagy hatású táncjelenetek váltották egymást.

A pápa három kérdésre válaszolt, majd ő is feltett egyet, élénk beszélgetést folytatva a fiatalokkal. Az első kérdés, amellyel egy Davide nevű fiú fordult a pápához, így hangzott: „Amikor te voltál ilyen idős, mint mi most, mi volt az, ami segített, hogy erősödjön a Jézussal való barátságod?” A pápa elsőnek a nagyszülőket nevezte meg. Előzőleg megjegyezte, mintha egy mai fiatal gondolatát továbbítaná: a nagyszülők öregek, egy másik korból valók, nem tudják használni a számítógépet, nincs mobiltelefonjuk. Saját tapasztalatát felidézve elmondta, hogy az egyik nagyapja ács volt, aki megtanította neki, hogy Jézusnak is ez volt a mestersége. „Amikor a nagypapát néztem, Jézusra gondoltam” – mondta a szentatya. A másik nagypapa arra tanította meg, hogy soha ne aludjon el este anélkül, hogy jó éjszakát kívánna Jézusnak. A nagymamák és édesanyja is megtanították imádkozni. A nagyszülők rendelkeznek az élet bölcsességével, és megmutatják nekünk, hogyan közeledjünk Jézushoz – fogalmazott Ferenc pápa.

Azután fontos a barátokkal való játék, ami örömmel tölt el, anélkül hogy sértegetnénk egymást, arra gondolva, hogy Jézus is így játszott. Isten volt, de játszott a többiekkel. Jót tesz a játék, ha tiszta, mert megtanít arra, hogyan tiszteljük a többieket, megtanuljuk a csapatjátékot, azt, hogy mindnyájan együtt dolgozunk. Ez egyesít bennünket Jézussal. A veszekedés nem segít abban, hogy jobban megismerjük Jézust. Természetes dolog veszekedni, de utána mindig kérjünk bocsánatot, és így vége a történetnek – javasolta a pápa a fiataloknak. A harmadik tanács pedig a plébánia és az oratóriumok, ifjúsági központok látogatása. Ha meghallgatják nagyszüleiket, ha játszanak barátaikkal, és rendszeresen járnak szentmisére, látogatják az oratóriumokat, akkor növekednek a Jézussal való barátságban, mert a három választ az ima vezérfonala köti össze.

A második kérdést egy háromgyermekes pár tette fel a szentatyának: hogyan adják át a hitet gyermekeiknek? Ebben központi szerepe van a tanúságtételnek – válaszolta a pápa, majd egy perc csöndet kért a jelenlévőktől, hogy mindenki gondoljon arra a személyre, aki a leginkább segítette a hitben való növekedésben. A pápa esetében ez egy lombardiai pap volt, aki megkeresztelte, és elkísérte egészen a noviciátusig. A szentatya most köszönetét fejezte ki a lombardiaiaknak ezért a papért.

Azután utalt a háború utáni korszak olasz filmjeire, amelyek az emberiesség „katekézisei” voltak. Kiemelte Vittorio De Sica A gyermekek figyelnek bennünket című alkotását. A gyermekek figyelik a szülőket, és nagyon szenvednek, amikor veszekedni látják őket – mutatott rá a pápa.

A szülők legyenek tisztában felelősségükkel, amikor új életet hoznak a világra: gondoskodniuk kell a gyermek hitben való növekedéséről. Ehhez segítséget nyújt nekik az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás, különösen az első fejezetek a szerelemről, a házasságról. A negyedik fejezet pedig az egész buzdítás kulcsát jelenti. A szülők mutassák meg gyermekeiknek, hogy a hit milyen sokat segít az élet drámáiban, nem pesszimista, hanem bizakodó magatartással, ez a legjobb tanúságtétel. A szavakat elfújja a szél, de azok a magvak, amelyeket elhintenek az emlékezetben és a szívben, örökre megmaradnak. Végül pedig szenteljék meg a vasárnapot, és a szentmise után találjanak időt arra, hogy gyermekeikkel együtt játsszanak, sétáljanak egy parkban, a város egy játszóterén. Ez a „dominguear” – ahogy Buenos Airesben mondják. A szülők ma már szinte elveszítették azt a szokást, hogy játszanak gyermekeikkel. Fontos továbbá, hogy példát mutassanak a szolidaritásra, az irgalmasság cselekedeteire.

Egy milánói édesanya és katekéta, Valeria tette fel az utolsó kérdést: hogyan lehet összhangba hozni az ifjúsági nevelők munkáját? A pápa a három nyelvezet közötti összhangot javasolta: teremtsék meg az értelem, a szív és a kéz harmóniáját. „Egy jó tanítómester, nevelő, edző képes arra, hogy növendékei jó tulajdonságait ösztönözze, és ne hanyagolja el a többit” – állapította meg a pápa. Neveljék az ifjúságot a mások szenvedése iránti részvétre és a teremtett világ csodáinak értékelésére.

Ferenc pápa arra is kérte a fiatalokat, ne forduljon elő, hogy kigúnyolják egy társukat, mert kövér, mert sovány, mert ilyen vagy olyan tulajdonsággal rendelkezik. (A pápa azokra a gyakori esetekre utalt, amikor tizenévesek csoportja zaklatja, nyilvánosan megszégyeníti, megalázza egy-egy hasonló korú társát, akár közösségi oldalakon is. Az utóbbi időben ezek a jelenségek több ízben is a szenvedő alany öngyilkosságához vezettek.) A pápa felszólította őket, hogy a bérmálkozás szentségére készülve ígérjék meg az Úrnak is, hogy soha nem engednek meg hasonló eseteket környezetükben. A fiatalok hatalmas igennel válaszoltak a szentatya kérésére.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va; Famigliacristiana.it

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria