Ferenc pápa a tokiói egyetemistáknak: Tanuljatok meg a legjobb mellett dönteni!

Ferenc pápa lefordított beszédét teljes egészében közreadjuk.

Kedves testvérek!

Nagyon örülök, hogy pár percig veletek lehetek apostoli látogatásom végén, kevéssel azelőtt, hogy elhagyom Japánt és visszatérek Rómába. Ez a búcsúzás ideje.

Tartózkodásom ebben az országban rövid, de sűrű és tartalmas volt. Köszönöm Istennek és az egész japán népnek a lehetőséget, hogy meglátogathattam ezt az országot, mely erős nyomot hagyott Xavéri Szent Ferenc életében, és ahol sok vértanú tett tanúságot keresztény hitéről. Bár a keresztények kisebbségben vannak, jelenlétük érezhető. Én magam igazolhatom a Katolikus Egyházzal szembeni általános megbecsülést, és remélem, hogy ez a kölcsönös tisztelet növekedhet a jövőben. Azt is megfigyeltem, hogy a japán társadalomra jellemző hatékonyság és rend ellenére érezni lehet, hogy valami többre vágynak, valami többet keresnek az emberek: egy mind emberségesebb, mind együttérzőbb és mind irgalmasabb társadalom létrehozására irányuló mély vágy él bennük.

A tanulás és a meditáció minden kultúra része, és a ti japán kultúrátok e tekintetben büszke ősi és gazdag örökségére. Japán képes volt integrálni a gondolkodást és Ázsia vallásait a maguk egészében, és egy sajátos identitással rendelkező kultúrát teremtett. Az Asikaga-iskola, mely olyannyira lenyűgözte Xavier Szent Ferencet, példája a japán kultúra azon képességének, hogy a tudást magába építse és továbbadja. A tanulási, meditációs és kutatási központok továbbra is fontos szerepet játszanak a mai kultúrában. Ezért fontos, hogy megőrizzék autonómiájukat és szabadságukat, mint egy jobb jövő zálogát. Mivel az egyetemek maradnak a jövőbeli vezetők képzésének fő helyszínei, a tudásnak és a kultúrának teljes szélességükben inspirálniuk kell az oktatási intézmények minden valóságát, és egyre inkább befogadóvá kell tenniük őket, és képessé arra, hogy lehetőségeket teremtsenek és segítsék a társadalmi fejlődést.

Sophia. Az embernek mindig az igazi Sophiára, az igazi Bölcsességre volt szüksége ahhoz, hogy erőforrásait konstruktívan és hatékonyan tudja kezelni. Egy ilyen versengő és technológiailag orientált társadalomban az egyetem nem lehet pusztán a szellemi képzés központja, hanem olyan helynek is kell lennie, ahol kialakulhat egy jobb társadalom és egy reményteljesebb jövő.

A Laudato si’ enciklika szellemében hozzátenném, hogy az ázsiai kultúrákra oly jellemző természet iránti szeretetnek itt egy értelmes és előretekintő aggódásban kell kifejeződnie a földnek, közös otthonunknak a védelméért. Olyan aggodalomról van szó, amely össze tud kapcsolódni egy új episztémével, mely képes kitágítani és megkérdőjelezni a technokrata paradigma minden redukcionista kísérletét (vö. 106–114. számok). Ne felejtsük el, hogy „a hiteles emberség, mely új szintézisre hív, ott lakozik a technológiai civilizációban, szinte észrevehetetlenül, mint a csukott ajtó alatt átszivárgó köd. Vajon maradandó lesz-e ez az ígéret, annak ellenére, hogy makacs ellenállás uralkodik mindaz ellen, ami hiteles?” (ugyanott, 112).

A Sophia Egyetem mindig kitűnt humanista, keresztény és nemzetközi identitásával. Alapítása óta az egyetemet gazdagította az, hogy különféle országokból, néha egymással konfliktusban lévő országokból is származó tanárok vannak itt jelen. Ugyanakkor mindannyiukat összekötötte a vágy, hogy a legjobbat adják Japán ifjúsága számára. Ugyanez a szellem érvényesül abban a sokféle módban is, ahogyan segítséget nyújtotok azoknak, akik leginkább rászorulnak, itt és külföldön. Biztos vagyok abban, hogy egyetemetek identitásának ez a vonása egyre csak erősödni fog, oly módon, hogy a mai nagy technológiai fejlődést egy emberségesebb, igazságosabb és környezettudatosabb oktatás szolgálatába lehessen állítani. Az ignáci hagyománynak, melyen a Sophia alapul, ösztönöznie kell a tanárokat és a tanulókat, hogy olyan légkört alakítsanak ki, amely elősegíti a reflexiót és a megkülönböztetést. Ennek az egyetemnek egyetlen hallgatója sem szerezhet diplomát anélkül, hogy megtanulta volna, hogyan kell felelősségteljesen és szabadon azt választani, amiről lelkiismeretében tudja, hogy a legjobb. Kívánom, hogy minden helyzetben, még a legbonyolultabb helyzetekben is, arra törekedjetek, hogy magatartásotok helyes, emberséges, becsületes és felelősségteljes legyen, a kiszolgáltatottak eltökélt védelmezői legyetek, és az emberek felismerjenek benneteket arról az integritásról, amelyre oly nagy szükség van azokban a pillanatokban, amikor a szavak és cselekedetek gyakran hamisak vagy félrevezetők.

A Jézus Társasága által javasolt egyetemes apostoli irányelvek hangsúlyozzák, hogy a fiatalok kísérése fontos valóság az egész világon, és hogy minden ignáci intézménynek elő kell segítenie ezt a kísérést. Amint azt a fiatalokról szóló szinódus és annak dokumentumai mutatják, az egyetemes egyház is reménnyel és érdeklődéssel tekint a fiatalokra szerte a világon. Egyetemeteknek a maga egészében a fiatalokra kell összpontosítania, akiknek nemcsak részesülniük kell magas színvonalú oktatásban, hanem részt is kell venniük ebben az oktatásban, felkínálva meglátásaikat, megosztva jövőképüket és reményeiket. Egyetemetek e konfrontációs modellről legyen ismert, valamint a belőle származó gazdagodásról és életerőről.

A Sophia Egyetem keresztény és humanista hagyománya teljesen összhangban áll egy másik ignáci irányelvvel, azzal, hogy járjunk együtt a világ szegényeivel és kirekesztettjeivel. A küldetésre összpontosító egyetemnek mindig nyitottnak kell lennie egy olyan sziget létrehozására, amely képes összekapcsolni azt, amit társadalmi és kulturális szempontból különállónak lehet tekinteni. A kirekesztetteket kreatív módon bevonja és beilleszti az egyetemi tantervbe, és megpróbálja megteremteni a feltételeket, hogy ez olyan oktatási stílus előmozdításához vezessen, amely csökkenti a szakadékokat és a távolságokat. A minőségi egyetemi oktatás nem lehet kevesek kiváltsága, hanem annak a tudatosságnak kell kísérnie, hogy az igazságosságot és a közjót kell szolgálnia; és ezt a szolgálatot mindenkinek a saját fejlesztendő területén kell végeznie. Ez az ügy mindannyiunké; Péter és Pál tanácsa ma is érvényes: ne feledkezzünk meg a szegényekről (vö. Gal 2,10).

Kedves fiatalok, kedves tanárok és mindannyian, akik a Sophia Egyetemen dolgoztok, kívánom, hogy ezek a gondolatok és mai találkozónk hozzanak gyümölcsöt életetekben és ennek az akadémiai közösségnek az életében. Az Úr és az ő Egyháza számítanak rátok, mint főszereplőkre abban a küldetésben, hogy keressétek, megtaláljátok és továbbadjátok az isteni Bölcsességet, és felkínáljátok az örömet és a reményt a mai társadalomnak. Kérlek benneteket, ne felejtsetek el imádkozni értem és mindazokért, akiknek leginkább szükségük van segítségünkre.

Most pedig, amikor készülök elhagyni Japánt, köszönetet mondok nektek, és rajtatok keresztül köszönetet mondok az egész japán népnek a fogadtatásért, melyet nagy udvariassággal tanúsítottatok felém e látogatás során. Biztosítlak benneteket, hogy szívemben és imáimban magammal viszlek benneteket!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír