Ferenc pápa: Történetünk Isten irántunk való szeretetének története

Amit Isten népével tett, azt teszi mindnyájunkkal. Miért minket választott ki az Úr? Én keresztény vagyok, az a másik pedig még soha nem hallott Jézus Krisztusról. Ez a kegyelem műve. A szeretet kegyelméé. Emlékezzünk életünk konkrét valóságára, mint ahogy ezt Pál teszi, aki a galatákhoz írt levelében őszintén megvallja: kegyetlenül üldözte az egyházat. Nem mondja – mutatott rá a Szentatya –, hogy „jó vagyok, ennek és ennek a fia, nemesi származású vagyok”. Nem. Pál ezt mondja: „üldöztem Isten egyházát, rossz voltam”. Pál visszaemlékezik múltjára és a kezdetekre.

Ez a szokás, hogy visszaemlékezzünk életünkre, nem nagyon terjedt el köreinkben – folytatta homíliáját a pápa. – Elfelejtjük a dolgokat, a pillanatban élünk, elfelejtjük a történelmet is. Mindnyájunknak van egy története: ez a kegyelem, a bűn, az előrehaladás története. Jót tesz, ha történetünkre emlékezve imádkozunk. Pál ezt teszi, amikor elmeséli életének egy részét. És ezt is mondja: „Az Úr kiválasztott engem! Az Úr meghívott engem! Az Úr üdvözített engem! Ő volt útitársam.”

Amikor visszaemlékezünk életünkre, tulajdonképpen Istent dicsőítjük. Emlékezzünk vissza bűneinkre, amelyektől megszabadított minket az Úr, és dicsőítsük Istent! Pál azt mondja, csak két dologgal dicsekszik: bűneivel és a keresztre feszített Krisztus kegyelmével. Pál visszaemlékezett bűneire, és így dicsekedett: „Bűnös voltam, de a keresztre feszített Krisztus üdvözített engem.” Pál Krisztussal dicsekedett. Ez volt Pál emlékezete. Ezt kell, hogy tegyük mindnyájan Jézus kérésére – hangsúlyozta a Szentatya.

Jézus ezt mondja Mártának a mai evangéliumban (Lk 10,38–42): „Sok mindenre gondod van, és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta.” Ez azt jelenti, hogy hallgatni kell az Úrra, és emlékeznünk kell. Nem lehet úgy imádkozni, mintha nem lenne történetünk. Mindnyájunknak van története. És ezzel a történettel a szívünkben menjünk imádkozni, mint az evangéliumi szakasz Máriája! Hányszor elfelejtjük ezt a történetet, mint Márta, akinek figyelmét elvonta a házi munka, a hétköznapok gondja – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Istennel való kapcsolatunk a keresztség napján pecsételődik meg, de nem akkor kezdődik, hanem korábban: már akkor elkezdődött, amikor Isten öröktől fogva kiválasztott minket. Ez a kapcsolat Isten szívében kezdődik – mondta a pápa. – Emlékezzünk arra, hogy Isten kiválasztott bennünket! Emlékezzünk a vele való szövetségre!

Tiszteletben tartottuk ezt a szövetséget vagy sem? – tette fel homíliájában a kérdést a Szentatya. – Nem. Bűnösök vagyunk. De emlékeznünk kell Isten ígéretére, amelyben soha nem csalatkozunk. Ez a mi reménységünk. Ez az igazi imádság.

Ferenc pápa egy felhívással zárta szentbeszédét, azt kérte, imádkozzuk el a 138. (139.) zsoltárt: „Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök, vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet.”

Imádkozzuk ezt, és emlékezzünk történetünkre Isten színe előtt. Mert történetünk Isten irántunk való szeretetének története – hangsúlyozta homíliája végén a Szentatya.

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír