Elmesélte azt is, hogyan élte meg a betegséget: „Egy búraszerű sisak volt rajtam, úgy éreztem, nem tudok lélegezni. Odáig jutottam, hogy az Úrnak ajánlottam lelkemet, de nem féltem. Tudtam, hogy a törékenységünkből fakadó bűnöket az Úr megbocsátja nekünk. A mulasztásból fakadó bűnöket pedig, amelyek súlyosabbak, mert elvesztegetett alkalmak, úgyis Isten irgalmára kell bíznunk.”
Elmondta: kezdetben azt hitte, egyszerű influenzát kapott el, de aztán megértette, hogy súlyos állapotba került a Covid-fertőzés miatt. Még a legnehezebb pillanatokban is tudatában volt állapotának. Szívből köszönetet mondott az orvosoknak, az egészségügyi dolgozóknak és az önkéntes fiataloknak, akik segítettek nekik. Hozzátette: „El kell mondanom, hogy ők óvatosabbak voltak nálam, egy kicsit több elővigyázatossággal talán elkerülhettem volna a fertőzést. Engedtem a papi hivatás nagylelkűségének, találkoztam az emberekkel. Tartsunk be minden előírást, amit javasolnak, kezdve azon, hogy maszkot viselünk. Így megmentjük a magunk és mások életét. Az oltás elengedhetetlenül fontos, de ne feledkezzünk meg az óvintézkedések betartásáról sem.”
Kifejezte háláját azért a nagy szeretetért is, ami körülvette. Rengeteg üzenetet kapott a hívektől. A pápa a legnagyobb támasza volt, mintha a fivére lenne. Kétszer felhívta a vikáriusát, és mindennap érdeklődött hogyléte felől. „Amikor jobban lettem, és már én magam válaszoltam a hívásra, azt mondta: »Tudod te, miért élsz és miért lettél jobban? Mert nem volt számodra hely a pokolban.«”
*
A 78 éves Bassetti bíboros október végétől több héten át volt a perugiai kórházban tüdőgyulladással, lélegeztetőgépre volt szüksége, és több napot töltött intenzív osztályon.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: Farodiroma.it
Fotó: Avvenire
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria