Ferenc pápa vasárnap délben: Jézus nem névjegykártyát ad, hanem meghív egy találkozásra!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A második évközi vasárnap evangéliuma (vö. Jn 1,35–42) azt mutatja be, hogy miként találkozott Jézus első tanítványaival. A jelenet a Jordán folyónál, a Jézus megkeresztelkedését követő napon zajlik. Maga Keresztelő János az, aki jelzi a Messiást két tanítványának a következő szavakkal: „Nézzétek, az Isten Báránya!” (Jn 1,36). És ez a két tanítvány, bízva a Keresztelő tanúságtételében, Jézus nyomába szegődik. Ő észreveszi, és megkérdezi: „Mit kívántok?” Ők megkérdezik: „Mester, hol laksz?” (Jn 1,38).

Jézus nem azt válaszolja, hogy „Kafarnaumban lakom”, vagy „Názáretben lakom”, hanem azt mondja: „Jöjjetek, nézzétek meg” (Jn 1,39). Nem névjegykártyát ad, hanem meghív egy találkozásra. A két tanítvány követi, és aznap délután vele maradnak. Nem nehéz elképzelni, ahogy ülnek, kérdezgetik és főként hallgatják, s azt érzik, hogy szívük egyre jobban felmelegszik, miközben a Mester beszél. Csodálkoznak a legnagyobb reményükre válaszoló szavak szépségén. És hirtelen felfedezik, hogy míg körülöttük besötétedik, bennük, a szívükben, olyan világosság támad, amilyet csak Isten adhat. Érdemes felfigyelnünk egy részletre: egyikük, hatvan, vagy talán még több évvel is később, ezt írja majd evangéliumában: „Délután négy óra tájt volt” (Jn 1,39). Az órát is megírta! Elgondolkodtató: minden igazi találkozás Jézussal bevésődik az emlékezetünkbe, sosem felejtjük el! Sok találkozásról elfeledkezünk, de a Jézussal való igazi találkozásra mindig emlékszünk. Ezek az emberek sok évvel később még az órára is emlékeztek, nem tudták elfelejteni ezt az oly boldog, oly intenzív találkozót, amely megváltoztatta életüket. A találkozás után, amikor visszatérnek testvéreikhez, ez az öröm, ez a fény áradó folyóként tör elő szívükből. Egyikük, András, azt mondja testvérének, Simonnak – akit Jézus majd Péternek nevez, amikor találkozik vele –: „Megtaláltuk a Messiást” (Jn 1,41). Abban a biztos tudatban voltak a találkozás után, hogy Jézus a Messiás.

Álljunk meg egy pillanatra ennél a tapasztalatnál: találkozunk Krisztussal, aki arra hív, hogy vele legyünk. Isten minden hívása az ő szeretetből fakadó kezdeményezése. Mindig ő kezdeményez, ő hív téged! Isten meghív az életre, meghív a hitre, és meghív egy konkrét életállapotra: „Itt akarlak téged.” Isten első hívása az életre szól, ezzel tesz személlyé bennünket; ez egyéni hívás, mert Isten nem sorozatgyártó. Azután Isten meghív a hitre, és arra, hogy családjához tartozzunk mint Isten gyermekei. Végül Isten egy konkrét életállapotra hív: hogy elajándékozzuk önmagunkat a házasság, a papság vagy a megszentelt élet útján. Ezek különböző módjai annak, hogy végrehajtsuk Isten tervét, amelyet mindannyiunk számára külön-külön kigondolt, s amely mindig szeretetterv. Isten mindig hív. És minden hívő számára a legnagyobb öröm az, hogy válaszolhat erre a hívásra, hogy felajánlhatja magát Isten és testvérei szolgálatára.

Testvérek, az Úr hívására, mely ezerféleképpen érhet el bennünket – embereken, örömteli vagy szomorú eseményeken keresztül –, előfordulhat, hogy elutasítással válaszolunk: „Nem… Félek…” – elutasítjuk, mert törekvéseinkkel ellentétesnek tűnik számunkra; azért is félünk, mert túl nehéznek és kényelmetlennek tartjuk: „Ó, nem fogom bírni, jobb, ha nem, jobb egy békésebb élet… Isten ott, én itt.” Ámde Isten hívása szeretet, igyekeznünk kell megtalálni a szeretetet, mely minden hívás mögött ott rejtőzik, és csak szeretettel válaszoljunk rá! Ez a követendő nyelvezet: szeretetből fakadó hívásra csak szeretettel válaszolhatunk. Az elején egy találkozás van, sőt, a Jézussal való találkozás van, aki az Atyáról beszél nekünk, és megismerteti velünk az ő szeretetét. És akkor bennünk is felébred majd a vágy, hogy önkéntelenül közöljük azokkal az emberekkel, akiket szeretünk: „Megtaláltam a Szeretetet”, „megtaláltam a Messiást”, „rátaláltam Istenre”, „találkoztam Jézussal”, „megtaláltam életem értelmét”. Egyszóval: „Megtaláltam Istent.”

Szűz Mária segítsen, hogy életünket Istent dicsérő himnusszá tegyük, válaszul az ő hívására, alázatosan és örömmel teljesítve az ő akaratát! És ne felejtsük el: mindannyiunk életében volt olyan pillanat, amikor Isten egy hívással erősebben megmutatta jelenlétét! Idézzük emlékezetünkbe! Térjünk vissza ahhoz a pillanathoz, hogy az emlékezés rá mindig megújítson bennünket a Jézussal való találkozásban!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvérek!

Szeretném kifejezni lelki közelségemet az indonéziai Celebesz (Szulavézi) sziget lakosaihoz, akiket erős földrengés sújtott. Imádkozom a halottakért, a sérültekért, és mindazokért, akik elvesztették otthonukat és munkájukat. Az Úr vigasztalja meg őket, és támogassa az őket segítők erőfeszítéseit! Imádkozzunk együtt celebeszi testvéreinkért, valamint a múlt szombaton, szintén Indonéziában történt repülőgép-szerencsétlenség áldozataiért! Üdvöz légy, Mária…

Ma a katolikusok és a zsidók közötti párbeszéd elmélyítésének és előmozdításának napját tartják Olaszországban. Örülök ennek a több mint harminc éve tartó kezdeményezésnek, és remélem, hogy a testvériség és az együttműködés bőséges gyümölcsét fogja majd hozni.

Holnap fontos nap lesz: kezdődik az imahét a Krisztus-hívők egységért. Az idei év témája Jézus figyelmeztetésére utal: „Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek” (vö. Jn 15,5–9). Január 25-én, hétfőn fogjuk majd befejezni a vesperás elimádkozásával a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, a Rómában jelen lévő többi keresztény közösség képviselőivel együtt. Ezekben a napokban egy szívvel imádkozzunk, hogy megvalósulhasson Jézus vágya: „Hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21)! Az egység, mely mindig a konfliktusok felett áll!

Szeretettel köszöntelek benneteket, akik tömegkommunikációs eszközökön keresztül kapcsolódtok hozzánk! Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír