Ferenc pápa videoüzenetben köszöntötte Örményországot látogatása előestéjén

Kedves fivérek és nővérek! – kezdi üzenetét Ferenc pápa. – Néhány nap múlva abban az örömben lesz részem, hogy közöttetek lehetek Örményországban. Már most arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok ezért az apostoli utamért.

Isten segítségével azért jövök közétek, hogy – az út mottójának megfelelően – „látogatást tegyek az első keresztény országban”. Zarándokként jövök ebben a jubileumi évben, hogy merítsek népetek ősi bölcsességéből, és igyak hitetek forrásaiból, amely olyan sziklaszilárd, mint kőből faragott híres keresztjeitek.

Testvérként jövök Örményország misztikus magaslatai felé, attól a vágytól éltetve, hogy lássam arcotokat, hogy együtt imádkozzunk, és hogy megosszam veletek a barátság ajándékát. Történelmetek és szeretett népetek eseményei csodálatot és fájdalmat ébresztenek bennem: csodálatot, mert Jézus keresztjében és saját tehetségetekben mindig találtatok erőt ahhoz, hogy újra felemelkedjetek azok után a szenvedések után is, amelyek az emberiség emlékezetében a legszörnyűbbek közé tartoznak; fájdalmat, amelyet atyáitok saját testükben éltek meg.

Ne engedjük, hogy a fájdalmas események eluralják szívünket; ne adjuk meg magunkat a gonosz ismételt támadásainak sem. Tegyünk inkább úgy, mint Noé, aki az özönvíz után fáradhatatlanul kémlelte az eget, és többször is szabadon engedte a galambot, mígnem az egyszer csak visszatért hozzá egy friss olajfaággal (vö. Ter 8,11).

Mint az evangélium szolgája és mint a béke hírnöke jövök hozzátok, hogy támogassak minden erőfeszítést a béke útján, és hogy megosszuk lépteinket a reményt élesztő kiengesztelődés ösvényén.

Népetek nagy szentjei, különösen Nareki Szent Gergely egyházdoktor megáldják találkozóinkat, amelyekre élénken vágyakozom. Különösen várom, hogy megölelhessem Garegin fivéremet, és vele együtt megújult lendületet adjunk a teljes egység felé való haladásunknak.

Az elmúlt évben különböző országokból Rómába jöttetek, és Szent Péter sírjánál mindannyian együtt imádkoztunk. Most áldott földetekre lépek, hogy megerősítsük szeretetközösségünket, előrehaladjunk a kiengesztelődés útján, és hagyjuk, hogy a remény éltessen bennünket.

Köszönöm szépen, és a mielőbbi viszontlátásra! Cöteszutjun!

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír