Ferences vértanúkra emlékeztek Újvidéken

Orlando Antonini belgrádi nuncius prédikációjában így buzdította a jelen lévő magyar és horvát híveket: „»Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok.« Ezt írja Szent Pál az efezusiaknak írt levél ma olvasott fejezetének elején. Ugyanezeket a szavakat intézhetnék hozzánk ma Krizosztom és Kristóf atya, a fiatal ferences vértanúk, Krisztus hűséges tanúi. »A rájuk árasztott kegyelem nem maradt bennük hatástalan« (1Kor 15,10), és gyümölcsöt terem napjainkig. Tanúságtételük buzdítás számunkra, hogy emberi és keresztény hivatásunkhoz méltóan viselkedjünk, mint ugyanannak a földnek a fiai és leányai, amelynek ők is gyermekei voltak.”

A nuncius e fohásszal zárta szentbeszédét: „Mária, vértanúk Királynője, aki egyetlen vértanúságban forrtál össze Fiaddal, légy mellettünk a bonyolult és nehéz helyzetekben, amelyek evangélium iránti hűséges tanúságtételt követelnek tőlünk!”

A szentmise végén Ilija Vrdoljak, a zágrábi ferences provincia tartományfőnöke rámutatott, milyen fontos az újvidéki ferences jelenlét megmaradásában Isten Szolgáinak példája. „A vértanúk vérének gyümölcse a ferencesek újvidéki jelenléte, mert vérük ontásával pecsételték meg a kolostor alapítását, amit munkájukkal megkezdtek.”

Pénzes János szabadkai megyéspüspök bemutatta a boldoggá avatási per folyamatát. A szentmisén kihirdették, hogy a megemlékezéssorozat következő eseménye Isten szolgája, Lukács Pelbárt szülőhelyén, a Diakovár-Eszéki Főegyházmegye területén fekvő Valpón lesz december 13-án (Indija község, ahol Kovács Kristófot kivégezték, ugyancsak ehhez az egyházmegyéhez tartozott). A boldoggá avatásért felajánlott szentmisén jelen lesznek Ðuro Hranic jelenlegi és Marin Srakic nyugalmazott érsek, valamint a magyar ferences rendtartomány képviselői.

A liturgia záróeseményeként a hívek a jelen lévő főpásztorokkal együtt könyörögtek Isten szolgáinak mielőbbi kanonizációjáért, majd a Kapisztrán Ferences Ifjúsági Kórus adott hangversenyt.

A megemlékezésen jelen voltak: Dzsudzsár György bácskeresztúri görögkatolikus ordinárius, a magyar kormány részéről Soltész Miklós, az egyházi ügyek államtitkára és a Miniszterelnökség képviselői, továbbá a szerbiai külképviselet munkatársai, illetve más társadalmi szervezetek tagjai. Az emlékezés különböző alkalmait a magyar állami szervek is támogatták.

Az újvidéki ferences templom közössége Harmath Károly atya szervezésében alkotótáborral és lelkigyakorlatos kilenceddel készült október 25-ére, a két ferences szerzetes és a város lakóinak elhurcolására való megemlékezésre. Az alkotótáborban készült műveken egyszerre vannak jelen a vér, a sötétség, valamint a fényesség színei. Mindez arra utal, hogy a kései nemzedék 70 év távlatából megért(h)ette, hogy Kristóf és Krizosztom atyák jelenléte által az Újvidékről elhurcoltak nem voltak pásztor nélküli juhok, hanem „Isten bárányai”, akiket a pásztorok a halál kapujáig kísértek, amelyen előttük vagy velük együtt léptek át.

Magyar Kurír