Fiának képmására alkotott minket – A megújult templom megáldásával ünnepelték a búcsút Dormándon

Szentbeszédében a főpásztor úgy fogalmazott: a búcsúnap Szűz Mária születésnapja, és valamiképpen mindannyiunk közös születésnapja, hiszen Máriával nekünk is felvirradt az üdvösség hajnala. A dormándiak ősei, amikor úgy döntöttek, hogy Kisboldogasszonyt választják templomuk névadójának, összekötötték életüket Máriával, és kijelölték az egyházközség születésnapját is. Hálával tekintünk a Szűzanyára, köszönjük neki, hogy itt lehetünk, hogy összegyűjtött bennünket!

Az érsek úgy fogalmazott: a mai ünnep térben és időben széles kitekintést ad. Térben a szomszéd faluból származó diakónus, a Kolumbiából és Lengyelországból származó jelen lévő kispapok jelentik a földrajzi léptéket. Időben is közelebb kerülhetünk egymáshoz, a mai evangélium folytatásában ugyanis Jézus családfája olvasható, ami arra utal, hogy az ősei fontosak voltak az üdvtörténetben. Mi is így vagyunk ezzel, őseink nélkül nem jutott volna hozzánk az élet és a kegyelmi élet sem. Ha az ősök nem építettek volna templomot, nem lettek volna Krisztushoz, az Egyházhoz hűséggel, pogányok lennénk.

A pogányság és az újpogányság veszélye újra és újra fenyeget bennünket, a magyarságot, Európát és az egész világot. Ezért tudatosan kell ragaszkodnunk hitünkhöz, elkötelezettségünkhöz!

Szent Pál apostol az eleve elrendelésről szólt a mai szentleckében. Ezt a tanítást olykor félreértik, vannak, akik úgy értelmezik, hogy Isten előre megszabta utunkat, és nincsen szabadságunk döntéseinkben. Holott arra rendelt bennünket, hogy fiának képmását öltsük magunkra!

Egy ilyen csodálatos Mária-ünnepen érdemes elmélkedni arról, mit jelent valakinek a képmását hordozni. Most mindenkin maszk van, ez eltakarja a mi teljes képünket, nem tudjuk megmutatni, kik vagyunk. Isten a fiának a képmására alkotott bennünket. Egy gyermek születésekor mindenki találgatja, kire hasonlít, mert hordozzuk őseink képmását, Jézus is talán Máriára hasonlított leginkább. Meghívást kapunk arra, hogy mi is az ő vonásait viseljük magunkon, mert erre rendelt bennünket az Úr. Amikor képmásról beszélünk, ez esetben nem a külsőről, hanem a lelki hasonlóságról van szó: jóságról, szentségről, istenfélelemről, imádságos lélekről. Amikor Jézus Krisztusra akarunk hasonlítani, belső emberek vagyunk, akiket a hit, az elvek, a hűség vezérel.

Akkor tudjuk igazán megvalósítani magunkat, ha a bennünk rejlő istenarcot minél jobban meg tudjuk mutatni.

Egymást is segítenünk kell ebben a folyamatban, s fel kell fedeznünk másokban is Isten arcát. Nap mint nap feladataink vannak ezen a téren, ez a hivatásunk. Szeretettel, türelemmel kell alakítanunk saját magunkat, amiben az imádság, az elmélkedés és  a szentmise segít. Különleges eszközöket is kaptunk, segítséget a szentségekben. Keresztségünk új hivatásunkra emlékeztet, lehetőségünk van a többi szentséggel újrafényesíteni az akkor kapott istengyermeki arcunkat. Ez a szépen felújított templom emlékeztessen mindenkit istengyermekségünkre! – zárta szentbeszédét Ternyák Csaba egri érsek.

A szentmise előtt a templombúcsú Báder Ernő és barátai zenés műsorával kezdődött. A búcsúi szentmisét hagyományosan körmenet zárta.

Forrás: Bérczessy András/Egri Főegyházmegye

Fotó: Szent István Televízió, Federics Róbert, Vozáry Róbert

Magyar Kurír