Freskók testközelből a Kulturális Örökség Napján Székesfehérváron

Hazai – 2020. szeptember 24., csütörtök | 9:53

Idén új megoldásokat keresve rendezték meg a Kulturális Örökség Napjait Székesfehérváron szeptember 19-én. Smohay András művészettörténész, az egyházmegyei múzeum igazgatója szervezésében a székesfehérvári Szent István király-székesegyház belső felújításának jelenlegi állapotát mutatták be az érdeklődőknek.

Az egyházmegye főtemplomának belső tere 2022-ig lesz beállványozva, addig lehet közelről is látni azokat a freskókat, amelyek 12–18 méter magasan vannak. A felújításban részt vevő szakemberek ezt az élményt szerették volna megosztani az érdeklődőkkel.

A Szent István király-székesegyház az egyházmegye főtemploma, egyben a város első számú temploma is, mert az eredeti hatalmas épület az itt élő hívek adományaiból készült el egykor – ismertette az esemény elején a főszervező.

Reich Szabina, a Szent István Király Múzeum régésze a város legrégebbi települési egységében, a Szent Anna-kápolna és a bazilika között végzett ásatások eredményeiről beszélt; a székesegyház altemplomában tartott előadásában pedig arról, hogyan zajlik egy ásatás, milyen írott s képi forrásokból merítkezve láthatnak hozzá a munkálatokhoz. Részletesen szólt a székesegyházban 2016 és 2018 között zajló ásatásokról, melyeket a templomhajóban és a két oldalsó kápolnában végeztek.

2014 és 2018 között folyamatosan zajlottak az ásatások a székesegyház körül; sok új információhoz jutottak a történelmi városmag múltjáról, kiegészítették, pontosították az elődök által lejegyzett információkat, vagy teljesen új adatokat nyertek. A város legkorábbi településrészén állt a királyi várrá kiépített fejedelmi központ, ahol világi és egyházi épületek is helyet kaptak: köztük volt a Szent Péter-plébániatemplom, a jelenlegi bazilika középkori elődje, illetve a mellette álló Szent Anna-kápolna. A világi épületek között egy csarnokszerű építmény maradványait is megtalálták, mely valószínűleg reprezentatív célokat szolgáló palota lehetett. A korábbi erődítésekhez kapcsolható falakat is sikerült megtalálni a területen – mondta el a régész. A liturgikus színhelyek között azt a temetőt is megemlítette, amelyet a templom körül találtak, s ahol folyamatosan zajlottak a temetkezések az 1800-as évek elejéig.

Mielőtt elkezdődtek a székesegyház restaurálási munkálatai, lehetőségük nyílt a szakembereknek a templomhajóban is ásatásokat végezni. A korábbi talajradarozás eredményei sejtették, hogy ott falakat találnak, de nem tudták milyen korúak lehetnek. Körvonalazódott, hogyan bővítették az első középkori négykaréjos templomot. A két oldalsó kápolnában az északi és déli toronyban sok ritkaságot sikerült feltárniuk: a déliben találtak egy érintetlen családi kriptát, amely valószínűleg egy firenzei sókereskedőnek és családjának lehetett a sírboltja; az északi toronyban egy gótikus lábazati falfestés részletei tárultak fel teljes épségében.

A székesegyházban Smohay András ismertette a templomépület belső ikonográfiai programját, és röviden tájékoztatott a renoválási folyamatról: 2014-ben megsérült a székesegyház északi oldala, jelezve, hogy komoly statikai problémák vannak a tetőzettel. Ennek javítása, illetve a homlokzat rendbetétele 2016-ig megtörtént. Már ekkor elkezdték tervezni a most zajló restaurálási munkát.

Terveik szerint 2022-ben fejezik be a teljes belső helyreállítást. A templom történetében ez a második alkalom, hogy be lehetett zárni és az egész belső teret egyszerre lehet felújítani; ám ez az első olyan alkalom, hogy erre a megfelelő idő és forrás is rendelkezésre áll. 1868-ban kilenc hónap alatt végezték el ezt a munkát, most három és fél évig tart, hogy a lehető legalaposabban tudják elvégezni. Az eredmények már most is láthatók: egészen új, világos látvány fogadja majd azokat, akik 2022 húsvétján belépnek a felújított székesegyházba.

Jeszeniczky Ildikó Munkácsy Mihály-díjas festő-restaurátor művész arról számolt be, hogy a székesegyház restaurálása abban az ütemben zajlik, ahogy tervezték. Közel három évig tartott a helyreállítási munkálatok előkészítése. A Johann Ignaz Czimbal által festett, mintegy 2000 négyzetméteres boltozati falképek már feltárt állapotban láthatók; konzerválták minden részletét, vakolatcserék történtek, és a felületek hiányainak pótlása, tömítése is megtörtént. Másfél hónappal ezelőtt kezdték meg az esztétikai helyreállítást – mondta el a főrestaurátor.

Kifejezte: reméli, hogy a fehérváriak szeretettel fogadják majd a templombelső új összképét, amely nagyon meg fog változni. A falképek, minden elem sokkal világosabb lesz, a freskók légiesebbek lesznek. A boltozati falképek „kinyílnak a mennyország” felé, mert helyreállítják a festő eredeti szándéka szerinti barokk összképet. A második boltozati szakasszal is elkészülve haladnak tovább a szentély felé. Folyamatosan fejlesztik a felületet, a falképeket, amely esztétikai helyreállítást, retusálást, finom kiegészítéseket jelent. Vannak olyan részletek is, amelyek teljesen hiányoznak (néhol több négyzetméter felület): ezeket a festő életműve alapján egészítik ki. A hiányos területek rekonstrukciójáért több helyre is elmennek, ahol Czimbal falképei láthatóak. Berhidán olyan elemeket gyűjtöttek az életműből, amelyeket fel tudnak használni a helyreállítás során.

A Kulturális Örökség Napja záróprogramjaként a látogatók felmehettek az állványzatra, és megnézhették testközelből is az eddig elért renoválási eredményeket, megcsodálhatták a barokk festő eredeti alkotói elképzeléseit.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Berta Gábor

Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria