Fuss el véle? – Nagy finálék és rajongás új szintje

Mindent elárasztó poszterek, csecsebecsék és kapcsolt termékek, rajongói őrület az interneten, elképesztő nézettség és mesés bevételek – április, május és december biztosan a szórakoztatóipar urainak aranyhónapja volt. Hogy megérthessük a világot lázban tartó nagy finálék kulturális jelentőségét, érdemes megvizsgálnunk, hogyan alakult át a tömegszórakoztatás az utóbbi években.

Három lépés a mennyország

A rajongást felülről irányítva pénzzé tenni először a tömegkultúra hajnalán, az ötvenes évek Amerikájában jutott eszébe a marketingszakembereknek. A mozis (majd tévés) matinésorozatok figuráira épített játékokkal, könyvekkel és képregényekkel elsősorban a gyerekeket (s velük a szülők pénztárcáját) célozták meg, ám az így nyert bevétel elenyésző volt. Elsőként George Lucas, a Star Wars kitalálója látott lehetőséget a kamasz és a felnőtt rajongókban: még véget sem ért a forgatás, de már képregényes közönségtalálkozókra járva mutatta be híres filmjének világát festményeken és maketteken keresztül. A stúdiójával kötött előnyös szerződésének hála az összes licencjogot birtokolta, a Csillagok háborújának sikere pedig milliomossá tette. 

Nem véletlen, hogy másfél évtizeddel később régi jó barátja, Steven Spielberg úgy íratta meg a Jurassic Park forgatókönyvét, hogy közben már a készülő dinófigurákra gondolt. A kapcsoltsági sorrend megfordult: immár nem a termék reklámozza a filmet, hanem a film a terméket, amivel a mozibevételek sokszorosát lehet keresni. A gondos piackutatással megtervezett hollywoodi látványfilmek nagy része azóta is ezt az üzleti modellt követi, legyen szó Harry Potter-, Transformers- vagy Verdák-filmekről.

A rajongás üzleti kihasználásának harmadik lépcsőfoka pedig éppen napjainkban zajlik. A közösségi média jelentősége néhány éve növekedett meg: a részletek szakértőivé avanzsált rajongók internetes fórumokon, a Facebookon, a Twitteren és az Instagramon élik ki rajongásukat. Híreket és álhíreket, mémeket és videókat, petíciókat és rajongói teóriákat tesznek közzé, dicsérnek és kritizálnak – azonnal, sokszor indulattal reagálnak minden, kedvencükkel kapcsolatos fejleményre. Egyre erősödő hangjukat ma már egyetlen nagy filmstúdió sem hagyhatja figyelmen kívül: a nyolcvanas években még különcségnek számító geekkultúra immár maga a fősodor, gyakran ijesztő hatalommal. A Trónok harca, a Bosszúállók és a Star Wars tavalyi befejezését övező közhangulat jól mutatja az alkotók ellentmondásos viszonyát saját rajongóikhoz.

Westerosi királydráma

A Trónok harca a legjobb pillanataiban nem csupán megidézte, hanem nyakon is ragadta a korszellemet: a 8 évadon és 73 epizódon keresztül tartó történet főszereplői egy átmeneti, bizonytalan korban próbáltak boldogulni, miközben útjukat váratlan karakterhalálok, leplezetlen erőszak és szexualitás szegélyezte. Az elképzelt kontinens, Westeros késő középkori forgatagában felvetődnek a kibontakozó modernitás dilemmái: a vallás mitikus ereje fakul, a mágia és a tudomány még nem válik szét, az élet pedig nehéz, gyakran kegyetlen. Mindezt csak tetézi egy rémisztő fenyegetés: a Mások hadseregének a klímaváltozást jelképező megállíthatatlan közeledése. Ez az árnyalt világépítés az ötödik évad környékén ingott meg, amikor az adaptációt végző forgatókönyvírók mögül elfogyott George R. R. Martin könyvsorozata. A sikert öregkorára megízlelő fantasy-író mindmáig adós grandiózus történetének befejező köteteivel, az HBO azonban kénytelen volt folytatni, majd lezárni a sorozatot – felemás eredménnyel. A cselekményszálak látványos egyszerűsödése, a mellékszereplők eltünedezése és a történet logikájának felborulása ugyanis sok nézőt kiábrándított, s bár a finálé a sorozat szellemiségéhez illően keserédes, a tévécsatornát birtokló Warner Filmstúdió elégedett lehet az egekbe szökő nézettségi adatokkal.

Ki a jó politikus? – teszi fel nekünk mindannyiszor a kérdést a folyton intrikáló, árulásra bármikor kész, hataloméhes westerosi arisztokrácia. A választ az HBO környékén érdemes keresnünk, amely elérte, hogy a Trónok harcát mind a rajongók, mind a kiábrándultak kövessék. Mindegy tehát, hogy mit, csak beszéljenek róla.

Bosszúállók, gyülekező! 

Jóban akar maradni közönségével, ezért egészen más stratégiát követ a Disneyhez tartozó Marvel-moziverzum, melynek egyszemélyi főnöke, Kevin Feige maga is képregényrajongóként igazgatja egyre értékesebb stúdióját. A Marvel képregényfilmhullámot meglovagoló sikersorozata 11 éve és 23 film óta tart, ami legfőképpen a türelmes produceri építkezés és a rajongói gondolkodás ötvözésének köszönhető. A kisebb hősök képviselte történetszálak önmagukban is megállják a helyüket, miközben lassan épül egy mindent átfogó sztori, melynek kitüntetett állomásai a karaktereket csapatba gyűjtő Bosszúállók filmek. Ez zárult le tavaly és tavalyelőtt egy nagyszabású történetívben, melynek során a világot romba döntő Thanost hőseinknek sikerült vezéráldozatokkal legyőzniük. A jó előre beígért, lassan csepegtetett információkkal előkészített csata jórészt teljesítette az elvárásokat, nem utolsósorban azért, mert az alkotók a kiegyensúlyozott történetvezetés mellett a figurák korábbi filmekben kibontott hátterére is alapozhattak. 

S ez a Marvel-mozik sikerének fő titka: a filmek sorát egyetlen gigantikus, moziba szánt sorozatként is lehet nézni, melynek egyre bővülő világa az otthonosság érzését nyújtja a külvilág bizonytalanságával szemben. Noha itt-ott reflektál jelenkori politikai dilemmákra, alapvető eszképizmusa kiváló menedék a későn érő kamaszoknak, az élettől megriadó felnőtteknek, keresztutalásokkal teli cselekményszövése pedig a közös felfedezés élményét nyújtja. Mindeközben persze közhelyekké koptatja önnön jellegzetességeit: egy Marvel-filmet ma már biztosan beazonosítható látványvilág, forgatókönyvi fordulatok és hatáskeltés jellemez, ami egyrészt ismerős, másrészt gyorsan unalmassá válik a kritikusabb néző számára.

Egy családtörténet vége

Minden idők legértékesebb márkáját, a Star Warst ellenben a szintén Disney tulajdonolta Lucasfilmnek hét év alatt sikerült csaknem érdektelenné tennie. Pedig 2012-ben, a vásárlás idején még minden szépnek tűnt: új, számozott filmtrilógiát és különálló történetek megfilmesítését jelentették be évenkénti bemutatókkal, a lendület azonban menet közben megtört. Kathleen Kennedy vezető producer többszöri rendező- és forgatókönyvíró-cserével avatkozott be a filmek készítésébe, és amikor 2017 végén bemutatták Az utolsó jedik című VIII. részt, a bírálatok felerősödtek. Rian Johnson rendező több szempontból is továbbgondolta a Star Wars-univerzum sarokpontjait, és szokatlan történetvezetésű, meglepő fordulatokkal operáló moziját sok rajongó nehezen tudta megemészteni. A rá félévre érkező, zűrös előéletű Solo: Egy Star Wars-történet pedig már pénzügyileg is bukás volt a stúdió számára. 

Ilyen előzmények után érkezett meg a mozikba tavaly karácsonykor a Skywalker kora, hogy lezárja a Skywalker család 42 éve íródó történetét. J. J. Abrams rendező a nosztalgiára építő Az ébredő Erő után ezúttal is biztosra ment: a zárófilm kaotikus forgatókönyvével, ezernyi kikacsintásával és szükségtelen magyarázkodásával egyetlen hatalmas, szépen becsomagolt bocsánatkérő levél Az utolsó jedik miatt. Csak éppen célt téveszt. Úgy tűnik, a producerek a nagyközönség helyett ezúttal a célpiacnak tekintett rajongóknak akartak megfelelni. A rajongó azonban rossz tanácsadó, különösen akkor, ha indulatos.

Vissza a jövőbe

Hiába a finálék eseményjellegét kiemelő nagy fogadkozások, biztosak lehetünk abban, hogy mindhárom filmfolyam folytatódni fog a következő években. A Trónok harcával kapcsolatban eleinte öt utódsorozatról beszéltek, ezúttal hármat jelentettek be, amiből egy készül. A Marvel-gőzhenger egy kis szusszanás után újraindul: a jövőre érkező új filmek mellett kidolgozott tervekről hallani az elkövetkező nyolc évre vonatkozóan. A Lucasfilm pedig az otthoni tartalomszolgáltatás felé fordul: a Disney+ múlt novemberben indult streaming-csatornáját a Star Wars legelső élőszereplős tévésorozatával, A mandalórival (The Mandalorian) harangozta be. 

Azt gondolnánk, a műről idővel leválik kortárs fogadtatása, ám a nem csillapodó kommentháborúkat látva elképzelhető, hogy a véget nem érő, gyakran személyeskedésig fajuló internetvitázások zárójelbe teszik még tárgyukat, a filmeket is. Hogy megmarad-e filmtörténeti mérföldkőnek a Trónok harca, a Marvel-filmfolyam vagy a Star Wars, még nem tudni. Egyvalami azonban biztos: tanulságos lesz annak a szociológusnak a vizsgálódása, aki néhány évtized múlva kutatni kezdi majd a kétezertízes évek tömegkultúráját.

Fotó: Imdb.com

Paksa Balázs

Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2020. január 19-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.