Gondolatok a szerzetességről Szent Benedek ünnepén

Nézőpont – 2020. július 11., szombat | 19:01

Korzenszky Richárd OSB teológus, a Tihanyi Bencés Apátság nyugalmazott perjele elmélkedését olvashatják a szerzetességről Szent Benedek ünnepén.

Mit jelent számunkra Szent Benedek?

Ünnepelni a jelenlévőt lehet – ami a múlté, arra csak visszatekinthetünk. Szent Benedek napja számunkra ünnep. Mai világunkban egyre tökéletesebbek az eszközök, de a célok mindinkább zavarosnak tűnnek. A „Hová?” vagy a „Miért?” kérdésekre tömegek válaszolnak lemondó kézlegyintéssel. Menekülnek önmaguk elől, látszatvilágok kábulatába futnak, mert homályos számukra a cél.

Szent Benedek – akit mi Atyánknak mondunk – nem tartja végérvényesnek, abszolútnak, végső célnak azt, ami körülveszi az embert. Az Apostol szellemében „az eljövendő hazát” keresi, a jövő felé fordul, Isten felé tekint. Nem úgy, hogy látszatvilágba menekülne, hanem úgy, hogy áttetszővé válik számára ez a világ.

Krisztus vonásait fedezi fel minden érkezőben, testvérben, betegben, szegényben, idősben, fiatalban. Kétkezi és szellemi munkával olyan otthont, lakóhelyet épít követőivel, amely más, mint a környező világ, és ahonnan kilátás nyílik az eljövendő, a mennyei Jeruzsálem felé.

Megtérésre, átalakulásra, a mindig jobbra törekvésre int Isten mindig élő igéjével. A soha-bele-nem-nyugvásra, a keresésre, az értelem keresésére.

Közösséget teremt. Az eljövendő, a mennyei haza húsvétjára vágyakozók közösségét. Előre irányítja tekintetünket.

Nem különleges emberek, tudósok, hírességek gyülekezetét teremti, hanem olyanokét, akik számára kirajzolódik a cél – az Istent keresők közösségét gyűjti össze.

Egy indiai mese mondja: tűz ütött ki az erdőben. A város, a menedék messze volt. Ijedten botorkált a vak, szorongva nézett körül a béna. Majd egymásra találtak. Nem látok! – mondja a vak. Nem tudok menni! – mondja a béna. – De ha válladra vennél, mondanám, merre menjünk – szólt a béna. És szerencsésen célba értek, együtt.

A szerzetesi közösség nem a tökéletesek közössége. Szent Benedek maga kéri szerzeteseit, hogy egymás testi-lelki fogyatékosságait türelmesen viseljék el. Az apátot pedig figyelmezteti: beteg lelkek vezetését vállalta magára.

De Szent Benedek közössége, ha valóban az Istent keresőkből áll, akár béna vagy vak tagjaival együtt is kemény kritika minden emberi érdekszövetkezetre, gazdaságtervezésre, érvényesülési vágyra. E közösség tagjai nem tagadják a világot, de kontrasztját jelzik. Mások, mint a világ, ezért sokan ostobának is tartják őket.

Az életük értelmét Istenben megtalálók, éljék bár az emberi élet gyarlóságainak nagyböjtjét vagy nagypénteki szenvedéseit, a Lélek örömével tudják várni az igazi húsvétot.

Nem menekülnek a világtól, hanem képesek lesznek kritikus, prófétai szót kimondani a világban.

Istenünk,
te Szent Benedek Atyánk kiváló tanításával
nagy számú népet gyűjtöttél magad köré.
Add meg nekünk Szent Atyánk közbenjárására,
hogy parancsaid útján szárnyaló szívvel futva
megerősödjünk a hitben
és megmaradjunk a béke örömében!

Forrás és fotó: Korzenszky Richárd Facebook-oldala

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria