Görögkatolikus diakónust szenteltek Homrogdon

Hazai – 2019. június 12., szerda | 16:34

Pünkösdhétfőn, június 10-én szentelte diakónussá Troszt Ákost Orosz Atanáz püspök Homrogdon.

„Ahogyan csaknem két évezreddel ezelőtt az apostolok segítőtársat kerestek az asztalszolgálatra, és kiválasztottak hét jó hírnevű, a Szentlélekkel eltelt embert, úgy szeretnék ma is a Szentlélekben választani és megszentelni egy embert, aki egy életen át szolgálja a közösséget” – mondta homíliájának elején Atanáz püspök. Hozzátette: „A diakonátus nem méltóság, hanem Jézus Krisztus szolgálata. A Krisztus szerinti segédlő papságért könyörgünk az ekténiában, aki legszembetűnőbb módon képviseli Jézus Krisztus földi küldetését és szolgálatát.”

Pünkösd másodnapján a Szentlélekről tanított a főpásztor, párhuzamba állítva a diakónusi szolgálattal.

„A Szentlélek közössége, közöltetése, egyesítő ereje magával sodor mindnyájunkat; azokat, akik Homrogdról, a környékről vagy bárhonnan a metropóliából jöttek. Mind-mind egy nagy egyháznak a részei vagyunk, és a Szentlélek az, aki összekapcsol mindnyájunkat. Jézus Krisztus titokzatos testét képezzük, ahányan csak megkeresztelkedtünk, de ezt a testet a Szentlélek, Krisztus Lelke tartja össze: Ő lelkesíti, Ő adja a karizmákat, a szolgálatokat, kinek így, kinek úgy, de (...) mindenkinek a közösség építése érdekében. A diakónusnak olyan különleges kegyelmet oszt, hogy jár-kel a templomban, Isten népe felé közvetíti a tömjén illatát vagy az áldást, és a templomhajóból, Isten népe felől hozza a kéréseket, könyörgéseket egészen az oltárig. Erőt kér Istentől az evangélium hirdetésére. »Nagy erejű szó«-ért könyörgünk számára a liturgiában.

Manapság nemcsak hangerőre, hanem igen kifinomult tapintatra is van szükség ahhoz, hogy az evangélium célba érjen és terjedjen.

A diakónus különleges szolgálata is az, ami a mai evangélium missziós parancsában elhangzott: »Tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek«, mondja az Úr Jézus Máté evangéliumának zárszavában. Ez a diakónusra is vonatkozik, hogy az evangélium az ő szava által is elfogadásra találjon. Közösséget szervez a diakónus, összhangban a püspökkel és a pappal, akik az Egyházat kormányozzák, illetve a liturgiát vezetik. Közösséget szervezhet, mert azokat is meghívhatja, akik nem maguktól jönnek el vagy jutottak el az Isten templomába. Ez a közösségszervezés ma Egyházunk egyik legfontosabb feladata. Nagyon jól tudjuk, hogy sokakat kell még megszólítani, meghívni, ahhoz, hogy Isten népe valóban együtt lélegezzen és együtt dicsőítse a Szentháromságos egy Istent.”

A felszentelés előtt álló diakónus figyelmét védőszentje, Szent Ákos megrendítően engedelmes alázattal betöltött életére hívta fel Atanáz püspök, hiszen ez az erény ma is aktuális és fontos az egyházi rendben, a diakonátusban, mert ezzel az Egyház egységét munkálja. Troszt Ákos családnevének jelentése; vigasztaló, reményt keltő, újra eszünkbe juttatja a pünkösd ikosz sorait: „Gyors és biztos vigasztalást adj a te szolgáidnak, Jézusunk, midőn lelkünk elcsügged! Ne hagyd el szolgáidat a szorongattatásban, s ne távozz szívünkből a viszontagságok között, sőt légy mindenkor segítségünkre! Közelíts hozzánk, közelíts, ó mindenütt Jelenlévő! Légy mindenkor velünk, mint apostolaiddal, és egyesítsd mind, akik téged szeretnek, ó Irgalmas, hogy egyesülten dicsőíthessük a te legszentebb Lelkedet!”

„A Vigasztaló, a Szentlélek pártfogó és megerősít, hogy ne csüggedjünk, hanem bátran vállaljuk azt a feladatot, amelyet a Szentháromságban egy Isten szánt nekünk. A Vigasztaló közösségteremtését, kegyelmét egy életre megőrizzük szívünkben Isten áldásával” – fogalmazott a főpásztor.

A fölszentelt diakónust Orosz Atanáz Kocsis Fülöp metropolita engedélyével a Miskolci Egyházmegyébe inkardinálta. Ákos már több mint egy éve a homrogdi parókián és az általános iskolában teljesített szolgálatot, ezt a szolgálatot folytatja tovább diakónusként is. „Az elmúlt esztendőben olyan tapasztalatokat szerezhetett a gyakorlati pasztorációval kapcsolatban, ami nagyban segítheti a későbbi önálló tevékenysége során is, hiszen a Cserehát hátrányos helyzetű településeinek életét ismerte meg, az itt élő családok problémáiba, nehézségeibe is belelátott. A pedagógusok életének örömeit és kihívásait is megismerhette munkája során” – mondta el Papp Zoltán parókus.

Az új diakónus soha nem szűnő áldozatukért és imáikért mondott köszönetet mindazoknak, akik folyamatosan azon voltak, hogy az Úr oltáránál szolgálhasson.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria