Hagyományos palóc Szent Anna-búcsút tartottak Balassagyarmaton

Hazai – 2020. július 29., szerda | 14:23

Palócföld egyik legnagyobb és leglátványosabb közösségi rendezvényét szervezték meg huszonötödik alkalommal július 26-án az Ipoly-parti városban, Balassagyarmaton. Az ünnepi szentmisét a Palóc ligetben felépített szabadtéri színpadon Marton Zsolt váci megyéspüspök mutatta be Turai János plébános koncelebrálásával. A szertartás részeként a megyéspüspök kiszolgáltatta a bérmálás szentségét.

A Szent Anna-napján ünnepelt palóc búcsú szervezőinek az a szándéka, hogy a palócok szeretett patrónája, Szent Anna kultuszát ápolják, őrizzék a néphagyományt és erősítsék az összetartozás érzését.

A hagyományok szerint a búcsú napján délelőtt indult a búcsújáró népviseletes menet a Szentháromság-templomtól a Palóc ligetbe.

A szabadtéri szentmisén a főpásztor a szentségekről beszélt és külön szólt a bérmálkozókhoz. Elmondta, hogy a bérmálás szentsége a Szentlélek munkájának (a keresztségi kegyelem) kiteljesedése. Jézus megígérte a Szentlélek kiáradását, amely megtörtént az első pünkösdkor és az Ő akarata szerint minden bérmálás alkalmával megtörténik.

Majd a bérmálási szertartás részeire emlékeztetett: a kézrátétel (az apostolok és utódaik kézrátétel által közvetítik a Szentlélek ajándékait a bérmálkozóknak), confirmatio (megszilárdítja a keresztségben kapott kegyelmet), olajjal való megkenés (jelzi és kifejezi a lelki pecsétet). Az olaj a bőség, az öröm és a gyógyulás jele. A krizma (fölkenés) által a „fölkentek” fokozottabban részesülnek Krisztus küldetésében és a Szentlélek teljességében. A pecsét egy személy tekintélyének, tulajdonosi mivoltának jele egy tárgyon. A bérmálkozáskor a Szentlélek pecsétjét kapja a bérmálkozó. A bérmálkozás a beavatás szentsége – a felnőtt kereszténnyé válást jelenti.

A püspök szentbeszéde további részében a búcsúról elmélkedett, példának állította Szent Anna és Szent Joachim személyét. Bálint Sándor néprajzkutató azt írta Szent Annáról, hogy kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép. Ha Szent Annára gondolunk, akkor eszünkbe jut a család, s benne a nagyszülők, különösen a nagymamák szerepe. A hagyomány szerint Anna még látta unokáját, a kis Jézust Názáretben, amikor a Szent Család Heródes halála után visszatért Egyiptomból.

Marton Zsolt, megosztva személyes emlékét a nagymamáiról, úgy fogalmazott: „A nagymamáknak szobrot kellene állítani.”

A közelmúltban Ferenc pápa is méltatta a nagyszülők szerepét. A váci püspök arra buzdította a jelenlévőket, köszönjék meg a nagymamák hűséges szolgálatát, és imádkozzanak, hogy mindig legyenek áldozatkész nagyszülők. – A nagymamák mellett hatalmas ajándék a nagyapák hűséges, csöndes szolgálata is, mint Szent Anna férjéé, Szent Joachimé. A nagyszülők fontosak az egészséges családi élet kibontakozásához. Jézus családban nőtt fel, tudunk más rokonairól is, fontosnak tartotta a családot – zárta homíliáját a főpásztor, és Szent Anna és Szent Joachim közbenjárását kérte minden családért és nagyszülőért.

A szentbeszédet követően a megyéspüspök kiszolgáltatta a bérmálás szentségét a fiataloknak, és megáldotta a családokat, külön kiemelve a nagyszülőket.

A szertartás után a palóc falvak hagyományőrző műsora következett, ami közös énekléssel zárult.

Forrás: Váci Egyházmegye

Fotó: MTI/Komka Péter

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria