Hajdú Miklós börtönlelkész emlékére

Nézőpont – 2021. április 15., csütörtök | 18:29

Április 14-re virradó éjszaka tüdőbetegségben elhunyt a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön lelkésze, Hajdú Miklós. A Börtönlelkészi Szolgálat volt vezető lelkészéről a sátoraljaújhelyi Magyar Büntetés-végrehajtás Múzeumi Kiállítóhelyének munkatársa, Pavlics Tamás börtönmúzeumi főelőadó írt megemlékezést.

Hajdú Miklós 1955. december 14-én született Hernádkakon. A szülőfalujában töltött éveket követően az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, ahol 1974-ben érettségizett. Egész életét meghatározta a Szent Ferenc-i derű, az egyszerűség, a közvetlenség. Az érettségit követően az Egri Hittudományi Főiskolán végezte teológiai tanulmányait. 1981-ben szentelték pappá.

1981–1984 között első állomáshelye Sárospatak volt. Káplánként kiemelkedő szolgálatot végzett az egyházközségben, majd 1984 és 1997 között Tiszacsermelyen volt plébános. Ebben az időszakban keresett olyan szellemi kört, mely szociális érzékenységének, tenni akarásának megfelelt: így került kapcsolatba a Rátai Csaba pszichológus vezette zempléni szakmai körrel és a büntetés-végrehajtási szervezettel is.

Az 1989-től végbement politikai változások tették lehetővé, hogy a magyarországi büntetés-végrehajtási intézetekben újrainduljon a vallási élet. Makranczi Géza sátoraljaújhelyi plébános ajánlásával 1989. szeptember 1-jétől tartott alkalmanként vallási foglalkozásokat Hajdú Miklós, majd karácsonykor az első istentiszteletet a fogvatartottak számára.

1997-ig a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben, majd erdőkövesdi plébánosi kinevezését követően a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben végzett lelkipásztori tevékenységét.

Magyarországon a Börtönlelkészi Szolgálat 2000. augusztus 1-jei hatállyal indult újra, ekkor nevezték ki Hajdú Miklóst a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönbe börtönlelkésznek.

Az ezredfordulótól haláláig különös odafigyeléssel, szorgalommal, kreativitással látta el lelkipásztori feladatait a fogvatartottak és a személyi állomány körében is.

Bár a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából 2006 végétől hivatalosan is a Börtönlelkészi Szolgálat koordinátora volt, ezt a tisztséget nem rangként, hanem szolgálatként élte meg, így a börtönlelkészek között szakmai tudása, elhivatottsága alapján is vezetőjük volt. Meghatározó szerepe volt a börtönlelkészi szolgálat alapdokumentumainak megalkotásában, a börtönlelkészek feladatkörének meghatározásában.

A napi lelkipásztori teendői mellett számos olyan kezdeményezés származik tőle, melyeket Magyarországon, Európában, sőt az az egész világon elsőként valósított meg. Felismerve a Cursillo mint közösségi lelkigyakorlatos módszer hatékonyságát, a börtön falai között is meghonosította a hazai intézetekben. 2014-ben tartották Sátoraljaújhelyen az első börtöncursillót, majd az ezt megerősítő ultreyaalkalmakat is. E kezdeményezés kiemelkedő állomása volt, amikor 2015-ben, a cursillósok Rómában  megrendezett európai konferenciájára a sátoraljaújhelyi elítéltek készíthettek ajándékot Ferenc pápának.

2016-ban első alkalommal szervezte meg a fogvatartottak országos zarándoklatát nemzeti kegyhelyünkre, Mátraverebély-Szentkútra, amit 2017-ben a személyi állomány zarándoklata követett.

Intézeti munkásságának mérföldköve volt az egyházi könyvtár létrehozása, mely a Sárospataki Refomátus Teológiai Akadémia felajánlásából érkezett lelki irodalmat tette elérhetővé a fogvatartottaknak.

Az intézeti kápolna volt a helyszíne a heti rendszerességgel bemutatott miséinek és a református, evangélikus, görögkatolikus lelkészekkel, teológushallgatókkal közösen tartott Mécses Klubnak.

A formális istentiszteleti alkalmakon túl egyéni foglalkozásokat tartott a fogvatartottaknak, a látogatások alkalmával a hozzátartozóknak. A személyi állomány tagjai részére mindig elérhető volt szolgálati időben és azon kívül is – így számos kollégánk családi eseményén szolgált, legyen az esküvő, keresztelő, temetés. Az állománytagokkal való törődés szép példája volt a gyerektáborok szervezése is. Ennek a szemléletének köszönhető, hogy az egyes intézeti eseményeket is méltóan rendezték meg, mint a Politikai Elítéltek Közösségének éves találkozóit vagy a Hősök Temetőjében tartott imádságokat a hősök napja és a doni hősök emléknapja alkalmából.

Intézeti munkája messze meghaladta lelkipásztori tevékenységi körét, tudományos munkássága a büntetés-végrehajtás szempontjából is jelentős. A Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön létrejöttének centenáriumára írt kötet társszerzője volt. Ezt a munkáját a 2005 óta eltelt időszak historia domus-bejegyzései alapján kívánta folytatni és szerkesztett formában megjelentetni. Ezen dolgozott utolsó, kórházi napjaiban is. Rendszeresen írt tanulmányokat a Börtönügyi Szemlébe, illetve más, hitéleti folyóiratokba is.

Személyes jelenlétén alapuló, fáradhatatlan munkájában a koronavírus-járvány korlátozta, azonban még ekkor is tudott újat kitalálni: a nagyböjti időszakban húsvétig tartó vetélkedőt szervezett a fogvatartottaknak.

Hajdú Miklós munkásságát 60. születésnapja alkalmából Pintér Sándor belügyminiszter emléktárgy adományozásával ismerte el.

65 éves korában nyugdíjba vonult, de ez esetében csak jelképes volt, ugyanúgy folytatta szolgálatát. Számos ötletének, tervének – mint az irodalmi és filmklub, további cursillók, ultreyák és zarándoklatok megszervezése – megvalósítását azonban halála miatt már csak utódai fogják tudni megvalósítani.

E különösen gazdag papi életút során jelentős időszak volt, amíg a büntetés-végrehajtási szervezetben szolgált, és számunkra, akik munkatársai lehettünk, különösen is hiányozni fog derűs személyisége.

Nyugodjék békében!

Portré: Magyar Büntetés-végrehajtás Múzeumi Kiállítóhelye; kiemelt kép: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria