Hajdúdorogi karácsony a romániai forradalomért – Visszaemlékezés a harminc éve történtekre

Nézőpont – 2020. január 2., csütörtök | 17:15

1989. december 16-án Temesváron a helyiek élőlánccal próbálták megakadályozni Tőkés László református lelkész kilakoltatását. Az élőláncból tüntetés lett, a katonaság a tömegbe lőtt. A megmozdulások átterjedtek egész Romániára, s forradalommá terebélyesedve elsöpörték a kommunista diktátor, Nicolae Ceaușescu uralmát. Miként élte meg ezt néhány görögkatolikus pap akkoriban Hajdúdorogon?

Harminc éve, 1989. december 16-án a román titkosrendőrség emberei kivonultak, hogy Tőkés László temesvári református lelkészt egy szilágysági kis faluba helyezzék át, de egyházának tagjai – és számos román anyanyelvű szimpatizáns – körbeállták a lelkészi hivatalt és házat, majd kivonultak Temesvár központi terére, az Opera térre is. A temesvári pártvezetés elrendelte, hogy a katonák lőjenek a tömegbe. Ennek rengeteg halálos áldozata lett, de a katonák végül átálltak a tömeg oldalára. Kitört a forradalom. Az eseményekről a Magyar Televízió Panoráma című műsora tudósított. Magyarországon akkor mindenki a televíziók előtt ült. Éreztük, hogy valami fontos dolog történik. Valami, ami minket is érint, amihez közünk van, de nem tudtuk hogyan, miként. Tizenéves középiskolás diákok voltunk. 

Akkor a dorogi ifjúsági hittanosok Telenkó Miklós hitoktató, tanulmányvégzett papnövendék körül gyülekeztek. A Polgári László atya által szervezett csoportot ő vette át.

A rendszerváltás éveiben a dorogi ifjúság körében ehhez a csapathoz tartozni a legvagányabb dolognak számított. Szombat délutánonként játék a Gólyavárban, vecsernye a templomban, aztán Mikinél beszélgetős hittan, és onnan irány a város egyetlen diszkója.

Így volt ez a romániai forradalom kitörésekor is. Akkor a beszélgetés témája a forradalom volt. Egyszerre volt benne ebben a helyzetben a döbbenet, hogy emberekre, magyarokra lőnek itt a szomszéd országban, és annak a feszültsége, hogy valami nagy változás van születőben. Hirtelen közel került hozzánk a történelem, amiről akkor még nem is gondoltuk, hogy egyszer majd az lesz.

Hajdúdorogon máig élő hagyománya van a betlehemezésnek. 1989. december 24-én a betlehemesek egész nap rótták a várost. Ahova bekopogtattak, mindenhol elmondták, hogy a romániai forradalmárok megsegítésére gyűjtenek. A rekordnagyságú pénzadomány teljes összegét felajánlották erre a célra.

Telenkó Miklós, akit egyszerűen csak úgy szólítottunk, hogy „Miki”, bement a szombati diszkóba. Leállíttatta a zenét és táncot, elkérte a mikrofont, és bemondta, hogy Romániában kitört a forradalom, lövik az embereket az utcán, és adakozzanak a forradalom javára.

Ma már elképzelhetetlen, milyen erős hatása volt ennek, és hogy ehhez akkor még milyen bátorságra volt szükség.

A karácsony előtti szombaton kezdődött a gyűjtés, ami rengeteg embert megszólított. Gyógyszert, kötszert, tartós élelmiszert ajánlottak fel. Az így összegyűlt adományokkal roskadásig megpakolt Trabant személygépkocsikkal karácsony másodnapján indult el Telenkó Miki és Orosz László atya (ma Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök), és egészen Székelyföldig vitték az adományokat. Az utak mentén fegyveres katonák igazoltatták őket, de a magyar rendszám akkor felért egy diplomata-útlevéllel. A középületek faláról letépve lógtak a szocializmus jelszavait sulykoló feliratok, a pártvezér hatalmas méretű arcképeit eltávolították, a zászlókat lyukasan lengette a szél.

Miki egy lyukas román zászlóval tért haza. Néhány nap múlva gyertyás felvonulást szervezett Hajdúdorog központjában, amelyen több százan vettek részt, annak ellenére, hogy az érvényben lévő gyülekezési törvény szerint ez tilos volt. Így fejeztük ki szolidaritásunkat az erdélyi testvéreink iránt. Az a zászló akkor nekünk egyet jelentett ’56 zászlajával, és a szabadság ígéretét hordozta. Köszönjük a történelem Urának a bátor szószólókat. Isten áldja őket!

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: Maszol.ro

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria