Halottak napja a püspöki székhelyeken

Hazai – 2019. november 3., vasárnap | 15:50

November 2-án főpásztoraink szentmisét mutattak be az elhunytakért. Az egyházmegyék tudósításait olvashatják az alábbiakban.

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek november 2-án, halottak napján az esztergomi bazilika altemplomában mutatott be szentmisét az egyházmegye elhunyt főpásztoraiért. Szentbeszédében a 210 éve elhunyt Habsburg-Lotharingiai Károly Ambrus esztergomi érsekről emlékezett meg.

A liturgia végén a főpásztor gyertyát gyújtott elődei sírjánál.

* * *

Győri Egyházmegye

Veres András megyéspüspök november 2-án, halottak napján szentmisét mutatott be paptestvéreivel a Győri Egyházmegye elhunyt főpásztoraiért és papjaiért a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

Jézus értünk is imádkozott, és biztosított bennünket arról, hogy Isten országában nekünk is helyünk van. De példájával arra is bátorít bennünket, hogy imádkozzunk egymásért és az előttünk lévőkért, hogy Isten őket is vegye mennyei országába. Mindnyájan rászorulunk erre az imádságra. Minden embernek szüksége van Isten irgalmas szeretetére. Ezzel a tudattal, kitartóan imádkozzunk szeretteinkért, hiszen így egészen biztosan tudunk nekik segíteni. Az Isten előtti megtisztulásban az imádság, a könyörgés elengedhetetlen. Mi ezt tehetjük most értük, ezt a napot és ezt a hetet használjuk fel a halottakért felajánlott rendszeres imádságra és temetőlátogatásra. Így járuljunk hozzá elhunyt szeretteink üdvösségének munkálásához. Adja Isten, hogy ebben mindnyájan kitartóak és hűségesek legyünk, hogy majd együtt örvendezhessünk Isten örök országában – fohászkodott szentbeszédében a győri főpásztor.

A szentmise közös imádsággal zárult a székesegyház kriptájában.

A tudósítás ITT olvasható.

Fotó: Németh Péter

* * *

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Halottak napja estéjén szentmisét mutatott be az összes elhunytért Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban a város papjaival együtt.

A főpásztor szentbeszédében személyes irodalmi élményét is megosztotta a hívekkel, mégpedig a Háború és béke című regény kapcsán. A történetben egy gróf és egy idős muzsik együtt esnek francia fogságba, és nagyon sanyarú sorsuk van. A muzsik látványos egykedvűséggel éli meg a szenvedéseket. A gróf kérdőn fordul hozzá, s érdekes választ kap: „Lesz egyszer kiszabadulás. A halál kiszabadít innét, és megszűnnek a fájdalmaink.” A halál tehát igazságot is oszt. Meg kell halnia mindenkinek, a diktátornak, a gazdagnak, a bűnözőnek is. Nem lehet megvásárolni az életet.

Az első keresztények azonban másként gondolkodtak – emlékeztetett Bábel Balázs. – Szent Pál a filippi híveknek azt írta, hogy nekünk nyereség a halál, mert az élő Krisztushoz kapcsoljuk az életünket. A feltámadt Krisztus nekünk is megadja az életet.

Az érsek ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy ma az emberek többsége elveszítette az örökkévalóságba vetett hitét, s ezért nem tud megvigasztalódni. Keresi a vigaszt, a nyugalmat, de teljes valóságában ezt nem találja meg. Sokan az emlékezésbe kapaszkodnak. A gyászszalagokra ráírjuk, hogy örökre őrizzük elhunytjaink emlékét, de a lejárt sírokon látható újra megváltásra felszólító cédulák tömege mutatja meg, hogy nem olyan erős az emlékezetünk. Vannak olyanok is, akik a kollektív emlékezetben keresik a vigaszt. Mindemellett pedig egyre többen meg akarnak feledkezni a halál valóságáról. A Nyugatról beáramló gondolatok mulatozássá akarják silányítani a halálra való gondolást. Ezt mutatja hazánkban az is, hogy a különféle „wellness” intézmények tömegével fogadják a hosszú hétvégére az embereket.

Bábel Balázs Szent II. János Pál pápáról is beszélt, akit 1945. november 1-jén, mindenszentek ünnepén szentelték pappá Krakkóban, a Wawel-székesegyházban, s másnap, halottak napján a Szent Lénárd-kriptában mutatta be első szentmiséjét. Később leírta, hogy ez méltó volt, mert ott misézett, ahol Lengyelország nagyjai és szentjei is nyugszanak, akik összekötik a múltat a jelennel. Ott visszhangzik igazán a kereszténység örömüzenete: „hiszem a test feltámadását és az eljövendő örök életet.”

Szentbeszéde végén két irodalmi alkotást ajándékozott a jelenlévőknek a kalocsa-kecskeméti főpásztor: egy Szent Ágostonnak tulajdonított szöveget, valamint Szabó Ferenc jezsuita teológus Egyedül halunk meg című versét.

„On mourra seul.” (Pascal)

Hajdan csak néha nyilallt belém
Pascal szava: „Egyedül halunk meg”
bár erre a szív furcsán megremeg
legyintettem: „Mások halnak meg!”

De most ahogy öregszem és látom:
sorra halnak ismerősök – fiatalabbak!
még barátaim is egyre távolodnak
most hogy közeledik az én halálom
ezt kérdezem: Ki lesz végül velem
ha a rám váró Kapuhoz érkezem?

Marad a Kereszt – egyetlen remény!
Ha hallom a Szenvedő kiáltozását:
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!”
hallom utána szerető Atyja válaszát:
„Fiam, lépj be hozzám a dicsőségbe
segítsd be testvéreid Atyád örömébe!”

(2019. szept. 29. – nov. 1.)

Fotó: Koprivanacz Kristóf

* * *

Nyíregyházi Egyházmegye

Katonai tiszteletadással, görögkatolikus szertartással, lélekharanggal és gyertyagyújtással emlékeztek az első világháború hősi halottjaira halottak napján a nyíregyházi hősök temetőjében.

Az egybegyűltek görögkatolikus imaalkalmon, panachidán (ünnepélyes gyászmisék kiegészítője – szerk.) kérték az Istent, hogy az elhunytakat az igazak lelkeivel együtt nyugtassa meg. A szertartást Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök vezette, mellette szolgálatot teljesített Szentesi Csaba görögkatolikus tábori lelkész és Orosz István Mokiosz diakónus.

A püspök a megemlékezőknek az egyik szentatya tanítását állította példaként: a temető az élet legnagyobb bölcsességének könyve, mely megtanít értékelni minden pillanatot, melyet az élettől ajándékba kaptunk, örömmel tekinteni az előttünk álló napra, s hálát adni napnyugta után.

Utalt a főpásztor a temetőben felállított harang jelentőségére is, melynek hangja vigasztaló szó, az élet szava, hiszen azt a szeretetet hirdeti, mely saját életét képes másokért feláldozni.

A lélekharangot és a haranglábat, melyet egy csaknem százéves tölgyfaoszlopból állítottak, Szentesi Csaba áldotta meg a szertartás végén. 

A haranglábon elhelyezett vaspántokon azoknak a nagy csatahelyeknek a nevei olvashatók, ahonnan a nyíregyházi barakk-kórházba szállították a sebesülteket: Erdély, Uzsok, Limanowa, Gorlice és ­Przemysl.

A megemlékezésen Komiszár Dénes helytörténész, tartalékos főtörzsőrmester köszöntötte az egybegyűlteket; beszédet mondott Vinnai Győző történész, országgyűlési képviselő és Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Fotó: P. Tóth Nóra

* * *

Váci Egyházmegye

Az egyházmegye néhai püspökeiért és minden elhunytért mutatott be szentmisét Marton Zsolt váci megyéspüspök, Varga Lajos segédpüspök koncelebrálásával november 2-án, halottak napján a váci székesegyházban.

„Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon” – János evangéliumának szavaival kezdte szentbeszédét a megyéspüspök, majd az Egyház három részéről beszélt: az első a zarándok, a látható földi Egyház, küzdőnek is nevezzük, mert itt, a földi életben küzdünk az örök életért. Az Egyház másik része a szenvedő Egyház, ezt a részt a tisztítótűzben lévők alkotják. Ők is az örök élet részesei már, hiszen a tisztítótűz után a mennyországba jutnak, de vezekelnek bűneikért. Az Egyház harmadik része a megdicsőült Egyház, amelyet a szentek alkotnak, akik már beléptek a mennyországába.

A főpásztor beszélt a tisztítótűzről, amely nem fizikai hely, hanem a bűntől szenvedés útján tisztuló állapot, amely fájdalommal jár. A tűz éget és tisztít egyszerre, ahogy a nemesfémek is a tűzben tisztulnak. A tisztulás olyan, mint egy egyirányú utca, aki ebben az utcában van igent mondott Istenre, de bűneiért el kell még szenvednie a tisztítótüzet. E vezeklésben segíthetünk mi is imáinkkal. Az Egyház három része élő kapcsolatban van egymással. A küzdő és a megdicsőült Egyház szüntelen könyörög a szenvedő Egyház tagjaiért, hogy a tisztítótűz büntetésétől mihamarabb megszabaduljanak, és ebben kérhetjük mi is a szentek segítségét.

Szentbeszéde végén a püspök a sírkertről, mint a feltámadás reményének helyéről beszélt. A halál olyan, mint a kettőspont, ami után a lényeg kifejtése következik. A földi élet egy előkészület, ami után elindulunk a feltámadás igazsága felé. Ezzel a hittel kell imádkoznunk elhunytjainkért halottak napján.

A szentáldozást követően a papság és a hívők levonultak az altemplomba, ahol a főpásztor elődeinek lelki üdvéért imádkozott és megáldotta sírjukat, majd a jelenlévőket.

Fotó: Jantsky Viktória


Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, Győri Egyházmegye, Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye, Nyíregyházi Egyházmegye, Váci Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria