Harangot szenteltek meg a görögkatolikusok a budapesti Fő utcában

Hazai – 2020. szeptember 5., szombat | 14:33

A harangot Kocsis Fülöp érsek-metropolita szentelte meg a Fő utcai templom előtt augusztus 30-án. A világháborúban a toronyból két harangot lőttek ki, ezért mindeddig csak egy harang szólhatott. A másodikat most pótolták, és Szent Miklós napjára várják a harmadikat. A helyreállítással is a centenáriumukat ünneplik: száz éve kapták meg a templomukat, azóta jelen vannak az itt lakók életében.

Kocsis Fülöp homíliájának kezdetén feltette a kérdést:

a görögkatolikus egyháznak mi a helye, szerepe a mai 21. századi világban a maga ősi hagyományaival, liturgikus szokásaival?

Különösen akkor vetődik fel ez a nagy kérdés, amikor vízkereszt napján évről évre kilépnek a templomból, és innen a Fő utcáról kivonulnak a Duna-partra ünnepélyes menettel. 

„Ezeréves ruházatot viselve odamegyünk az elektromos rollerező fiatalok közé, és kivisszük az egyházi életünket közéjük. Megszenteljük a Duna vizét, hogy azon keresztül megszentelődjön az egész életünk” – világított rá beszédében a főpásztor.

Ennek analógiájára eszünkbe juthat, milyen érdekes, hogy a 21. században, amikor a technika vívmányainak köszönhetően szinte bármilyen hang képes megszólalni akár a zsebünkben lévő telefonról is, mi mégis harangot szentelünk – folytatta szentbeszédében az érsek. – Van vajon még létjogosultsága egy ilyen régi, több ezer éves hagyománynak: elkészíttetjük a harangot, felvitetjük nagy nehezen a toronyba, és egyszer csak meghúzzuk?

Hallatszik-e a mai világ emberei között, ahogy a bronzos csengésű hangja megszólal a templom tornyán? Mennyire jut majd erről az emberek eszébe, hogy az imádság ideje van?

Talán már sokkal inkább a telefon emlékeztetőjében állítjuk be, ha valamire emlékezni akarunk. Mit mond a harang nekünk, görögkatolikusoknak, akik talán egyesek szemében anakronisztikus maradványai vagyunk a múltnak. Egyházunk nagy kérdéséhez érkeztünk most. 

Szent Pál apostol a korintusiakhoz írt apostoli levelének kezdetén azt hallhatjuk: Legyetek állhatatosak a hitben, a cselekedetben, viselkedjetek férfiasan, legyetek erősek!

Könnyen lehet, hogy korunk egyháza azért nem tudja megszólítani az embereket, mert nem elég bátor, nem elég férfias, nem elég erős”

– mondta Kocsis Fülöp. – Pedig a Szentírás szava ma is érvényes. Amikor ez a harang megszólal, pontosan ezt hirdeti, hogy nekünk bátraknak és erőseknek kell lennünk. Nehogy szégyenkezve éljük meg a magunk görögkatolikusságát, hiszen ezzel csak a hitünkben való gyöngeségünket árulnánk el, hogy mi sem hisszük igazán, hogy az evangélium meg tudja szólítani a 21. századi embert.

„Azért emeljük fel a harangot, hogy el ne felejtkezzünk erről a hivatásunkról. Nyilván ezzel önmagában nem elégedhetünk meg; nem mondhatjuk, hogy mindent megtettünk, hiszen harangot öntöttünk, és aki hallja, majd hitre ébred. Minekünk kell harangszónak lennünk. Rajtunk keresztül szólítja meg az Isten az embereket. Ha hiszek abban, hogy az evangélium erős, akkor ezt meg kell hogy mutassam” – buzdított az érsek-metropolita.

*

Centenáriumi az idei év a budai görögkatolikusok életében, hiszen éppen száz éve kapták meg a fővárostól a Szent Flórián-templomot. Eredetileg három harang volt a toronyban, de az I. világháború idején kettőt elvittek. Öröm, hogy idén, 2020-ban mindkét harang visszakerül. Az egyiket, a Szent Miklós-harangot most öntik Gombos Miklós műhelyében, a tervek szerint december 6-ra készül el.

Az adományozók, Hunyadi Gábor és Benkó László kérésére a most elkészült harangot Szent Balázs tiszteletére szentelték fel.

Szöveg: Hekler Melinda/Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria