Hármas ünnepet ültek a bécsi Pázmáneumban

Külhoni – 2019. szeptember 18., szerda | 18:19

A következő években számos ünnepi eseménnyel emlékeznek majd a bécsi Collegium Pazmanianum (Pázmáneum) megalapításának 400. évfordulójára. Ezen események sorát nyitotta meg a Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök által az intézet kápolnájában bemutatott szentmise és az azt követő ünnepi est szeptember 14-én.

Ebben a szentmisében arról is megemlékezünk, hogy Pázmány Péter négyszáz évvel ezelőtt kezdte meg ennek az intézménynek a megalapítását – tért ki szentbeszédében az egykori szeminárium, ma tanulmányi és vendégház nagy évfordulójára Mohos Gábor püspök, és felelevenítette, hogy Pázmány Péter vállalkozása annak idején nem volt könnyű feladat. Az ország egy része és ezzel teljes egyházmegyék az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álltak, Erdélyben pedig keresztény testvérviszályok dúltak.

Ilyen körülmények között mi lehetett az, ami Pázmányt arra indította, hogy ezt a szemináriumot megalapítsa? – tette fel a kérdést a püspök. – Az, hogy ismerte Istent. Az, hogy hitt. Az, hogy tudta: az Isten adta biztonság minden földi nehézség és küzdelem ellenére biztosabb alap, mint amit a földi körülmények jelentenek. És az idő őt igazolta – mutatott rá Mohos Gábor. – A Pázmány Péter által alapított intézmény évszázadokon keresztül a magyar egyházi élet meghatározó központja lett, az egyházi és kulturális élet nagy alakjai közül sokan e falak között képezték magukat. Beigazolódott, hogy Pázmány döntése jó volt – jó volt, mert volt bátorsága reménnyel tekinteni a jövőbe.

Ennek a napnak ez az üzenete: Isten irgalmas, és ha hagyjuk, hogy Isten irgalma megérintsen minket, hogy megbocsásson nekünk, ha hisszük, hogy Isten nem büntetni akar, hanem irgalmas és szerető Atya, akkor ez a hit meg tudja bennünk alapozni azt a biztonságot, ráhagyatkozást Istenre, amely megalapozza a jövőbe vetett reményünket – hangzott el a szentbeszédben.

A szentmise után pódiumbeszélgetés következett. Mohos Gábor püspök Varga János rektor kérdéseire válaszolva mesélt hivatásáról. Kiderült, hogy a papsághoz vezető útjára nagy hatással volt hívő családja, különösképpen a nagyszülei, akik sokat imádkoztak azért, hogy gyermekeik közül egyik a papi hivatásra találjon. „Gyermekük végül nem lett pap, az unokájuk viszont igen. Ez is bizonyítja, hogy nincs elveszett ima, idővel minden célba ér” – hangsúlyozta Mohos Gábor.

Püspöki jelmondatáról – „Ki olyan nagy, mint az Úr, a mi Istenünk?” (113. zsoltár) – elmondta: egy évvel ezelőtt Szent Mihály napján (szeptember 29.) kapta Rómában a telefonhívást, hogy a Szentatya kinevezte őt segédpüspöknek. Keresztelője szintén Szent Mihály napján volt és bérmaszentjének is Szent Mihályt választotta fiatal felnőttként. A Mihály név eredeti jelentése ez: „Ki olyan, mint az Isten?”. Ezen egybeesésekben a püspök Szent Mihály közelségét, segítségét látta. Jelmondatválasztásának másik oka az volt, hogy a 113. zsoltár nagyon hasonlít a Magnificathoz. A Szűzanya hálaéneke először kifejezi Mária háláját Isten nagyságáért, hatalmáért, azután beszél a műveiről: arról, hogy felemeli az alázatosakat, lehajol azokhoz, akik messze vannak tőle. Mohos Gábor kiemelte, hogy a mai világ annyira igénybe veszi az energiáinkat, hogy sokszor elfelejtjük felemelni a tekintetünket, pedig lelkünk sebzettsége csak Isten kegyelmével gyógyulhat be. Mint mondta, ő ebben szeretne Isten munkatársa lenni.

A pódiumbeszélgetést a Hálát adok mindenért című verses-zenés összeállítás követte, melynek során Csadi Zoltán színész, rendező, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház igazgatóhelyettese főként Sík Sándor-költeményekkel, Kovács Nóri énekes, dalszerző pedig szakrális énekcsokorral tisztelgett a Pázmáneum jubileuma és a 130 éve született Sík Sándor emléke előtt. Az est egyben a XIII. Ars Sacra Fesztivál bécsi nyitóeseménye is volt.

Az ünnepi est során Gyöngy Ádám diaszpórareferens, a projekt koordinátora ismertette az MKPK Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálatának 1 Plusz 1 Misszió programját. Elmondta: a kezdeményezést a külföldön élő magyar katolikusok vallási-erkölcsi nevelésének segítésére, anyanyelvi vallásgyakorlásának, hite, kultúrája, hagyományai megtartásának támogatására hozta létre egy évvel ezelőtt Cserháti Ferenc püspök. Tavaly novemberi elindulása óta a program számos nyugat-európai helyszínen nyújtott és nyújt ilyen irányú, alkalmi vagy rendszeres segítséget, ez év második felében pedig több Sík Sándor-emlékeseményt is szerveznek. 

Június óta minden hónapban választanak egyet a neves papköltő költeményei közül. Szeptemberben a hónap verse a Te Deum. – Hálát adunk a Pázmáneum négyszáz évéért, hálát adunk Sík Sándorért is. És nem utolsósorban azért is, hogy egy évvel ezelőtt útjára indulhatott az 1 Plusz 1 Misszió – mondták el az MKPK Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálata Bécsben jelenlévő munkatársai, akik nem mindennapi ajándékkal lepték meg a kerek évfordulót ünneplő intézetet: egy száz darabos, 19. századi és a 20. század első feléből származó ima- és lelkiségi könyvritkaságokból álló csomagot adtak át Varga János rektornak. 

A könyvkülönlegességek Haranghy Jenő festőművész és felesége, valamint Schramkó István és mások hagyatékából származnak; Ágostházy Katalin, valamint más családok felajánlása nyomán, az Országos Széchényi Könyvtár közvetítésével, a Jakab Antal Keresztény Körön keresztül jutottak el az MKPK-hoz.

A szeptember 14-i esemény a Pázmáneum és az MKPK Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálata közös szervezésében valósult meg.

Szöveg: Varga Gabriella és Gál Anna Gertrúd

Fotó: Varga Gabriella

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria