Hároméves a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata

Hazai – 2021. május 1., szombat | 14:00

A három éve megalakult Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Kórházlelkészi Szolgálat munkatársai tíz kórházban teljesítenek szolgálatot. Április 30-i találkozójukon, melyre Tóth László esperes, kórházlelkészi referens és Berényiné dr. Felszeghy Márta kórházlelkészi koordinátor hívta a kórházlelkészeket és a beteglátogatókat, szentmisében adtak hálát Istennek a munkájuk során tapasztalt kegyelmekért.

A hálaadó szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be a debreceni Megtestesülés-templomban. A szentmise után Katona István kórházlelkész osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel, akik ezt követően videoösszeállításon keresztül tekinthettek vissza az elmúlt időszak eseményeire.

*

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Kórházlelkészi Szolgálat munkatársai az egyházmegye területén összesen tíz kórházban teljesítenek szolgálatot.

Farkas Istvánné, Elza beteglátogató a mátészalkai kórházban. A szolgálata során megtapasztalt kegyelmi ajándékról írt beszámolót.

„Jóleső érzés, hogy a betegeket hozzá tudjuk segíteni ahhoz, hogy utolsó útjuk előtt felvegyék a szentségeket. Megannyi megrázó élettörténetet hallottunk, amelyek számunkra is tanulságosak voltak. Ezekből az elbeszélésekből közvetlenül megtapasztaljuk az élet törékenységét; azt, hogy mennyire fontos a hit, Isten jelenléte az életünkben, hogyan segíti munkánkat a meghallgatás, az érintés, a megértés és az együttérzés. Szolgálatom során megtapasztaltam Isten irgalmasságát, kegyelmét és megbocsájtó szeretetét (...)

Körülbelül egy éve a mátészalkai kórház egyik kórtermébe betérve először egyéni beszélgetéseim voltak, majd közösen társalogtunk az ott fekvő betegekkel. Az egyik beteg elmondta, hogy irigyli azokat az embereket, akiknek van hitük és tudnak bizakodni, reménykedni. A szobatársak beszéltek a saját hitükről és istenkapcsolatukról, arról, hogy a hit milyen erőt ad nekik a szenvedésben, a betegségben. A beteg, aki megfogalmazta, hogy szeretne hinni, azóta többször volt már kórházban, így alkalmam volt vele beszélgetni Istenről és az ő útkereséséről.

Sokat gondolkodtam a szavain, és egy esti főzés közben eszembe jutott, hogy aki keresi Istent, az tudja, hogy létezik, tehát neki már van hite. Másnap, mikor bementem hozzá a kórházba, megosztottam vele gondolataimat. A beszélgetésünk során elmondta, hogy ez mind igaz. Azt is megosztotta velem, hogy felismerte, hogy mindenkinek meg kell bocsájtania, és ezt telefonon keresztül meg is tette.

Másnap eszméletlenül találtam. A lánya az utolsó percig mellette volt. Még akkor délelőtt a Jóisten magához szólította. Én is jelen voltam.

Elmenetelének napja is különleges volt, hiszen akkor, március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét tartottuk. Mária ezen a napon mondott igent az Igére, s őt, a beteget, aki igent mondott az Istenre – ezen a napon szólította magához az Úr. A lelkében megbékélve ment Isten országába. Hiszem, hogy megismerte Isten irgalmas, megbocsátó szeretetét.

Ha mi, a szolgálatban munkálkodók, csak egy embert is el tudunk vezetni az Istenbe vetett hithez, akkor a munkánk nem hiábavaló.”

* * *

A szolgálat, legyen az bármilyen jellegű, alapvetően támaszkodik az önkéntességre. A  Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata a debreceni Megtestesülés-plébánia kamilliánus csoportjával közösen tartott önkéntes beteglátogató képzést február 11. és 28 között, amelyen a Budapestről, Székesfehérvárról, Berettyóújfaluból, Nyíregyházáról, Kisvárdáról, Bárándról, Nyírgelséről bekapcsolódó résztvevők többek között a lelkigondozói módszerekről, a beteglátogatás szempontjairól és a segítés etikájáról hallhattak előadásokat.

Jakus Ottó atya a bibliai alapokról, Laczkó Zsolt atya a meghallgatás művészetéről, Berényi András klinikai szakpszichológus az önismeret és a motiváció szerepéről tartott előadást; Faragó Artúr atya az önkéntességről mutatott gyakorlati példát. Tóth László kórházlelkészi referens a témákhoz kapcsolódóan minden alkalommal útravaló gondolatokat adott.

A képzés lezárásaként Berényiné dr. Felszeghy Márta orvos, a kórházlelkészi szolgálat koordinátora a súlyos betegek és haldoklók kíséréséről beszélt.

Kiemelte, hogy a haldoklás, veszteség, gyász témájának fájó aktualitását adja a jelen időszak. Sokan veszítették el hozzátartozójukat, úgy, hogy nem tudtak elbúcsúzni. Sokan veszítették el egészségüket, biztonságukat, munkájukat, hitüket. A gyász soha nem könnyű, de a koronavírus-járvány idején még nehezebb megbirkózni vele. Szeretteink elvesztésének feldolgozása életünk egyik legnehezebb feladata. Talán nem is tudjuk feldolgozni, hanem megtanulunk együtt élni vele. A koronavírus-járvány idején, ha lehet, még nehezebb elfogadni, hogy búcsú lehetősége nélkül kell elengednünk, akit szeretünk. A halál, amely sok szempontból még mindig tabutémának számít, mindnyájunk életében kézzelfogható valósággá vált. A gyásszal gyakran együtt jár a szorongás, ami súlyosbodhat a bezártság és a vírussal kapcsolatos félelmek miatt. Kikerülhetetlen, hogy foglalkozzunk az elmúlás, a gyász kérdéseivel – időt és bátorságot kívánnak tőlünk e témák, melyekről sokat tanulhatunk Polcz Alaine, Elisabeth Kübler-Ross, Cecily Saunders műveiből, és példát vehetünk Teréz Anya életéből.

Az előadó felhívta a figyelmet a Mitch Albom könyve alapján készült, Leckék az életről című filmre is, amely a témával kapcsolatban felmerülő sok kérdésre választ adhat.

A résztvevők a koronavírus-járvány miatti korlátozó intézkedések okán saját egyházközségükben teljesítik majd a képzés gyakorlati részét.

Forrás és fotó: Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria