Hazafutás – Aktív hétköznapok a Máltai Szeretetszolgálat pilismaróti idősek otthonában

Életünk elmúlt egy éve a koronavírus elleni küzdelemről szólt, a Pilismarót-Basaharcon lévő intézményünkben, az Esthajnal Időskorúak Otthonában élőknek pedig egyre inkább a bezártságról, motiválatlanságról, búskomorságról. A kialakult, gyengülő mentális állapot új kihívások elé állította az intézmény dolgozóit is, új szemléletre tanított mindannyiunkat ez a helyzet.

Nemcsak az iskolásoknak és szülőknek kellett egy újfajta oktatási renddel megbirkózni, ismerkedni, hanem az idősotthonokban élőknek is – tablet, okostelefon, messenger, facebook, skype… Az élet rákényszerítette őket is, hogy digitális bevándorlókká váljanak 70-pluszosan. Mint minden intézményben, a kapcsolattartást online oldottuk meg, ugyanakkor megkaptuk a továbblépés lehetőségét is azzal, hogy új célokat kellett találnunk a kieső családi programok helyére. Élményeket kellett szereznünk, amelyekről az idős emberek beszélhetnek egymással, hozzátartozóikkal.

Tény, hogyha fizikálisan és mentálisan kiegyensúlyozottak vagyunk, akkor az immunrendszerünk is feltehetőleg rendben van – ezt tartottuk programkeresésünk közben elsődleges szempontnak. Az internet szerencsére olyan fantasztikus lehetőséget adott a kezünkbe, mint a virtuális sportolás, amelyhez nem kell elutazni, helyben végezhető és leigazolható a modern technikai eszköztárral. És miért ne? Éljünk vele! Ha adott a lehetőség, ismerjük meg! Csináljuk! Néhány aktívabb idősünknek először bizonytalanul vázoltuk fel ötletünket, de a lelkesedésüket látva tényleg belevágtunk.

Kezdetben szerényen az 1848-as szabadságharc emlékére meghirdetett „Talpra Magyar! – Hazafutás” nevű programban az egy kilométer gyaloglást választottuk, a nevezésünkkel támogatva az SMA-ban (spinális izomatrófia vagy gerinceredetű izomsorvadás – a szerk.) szenvedő gyermekek gyógykezelését. Az intézményben található faliújságokra kihelyeztünk egy rövid ismertetőt, hogy mi az az SMA, és mikor bonyolítjuk le a megmérettetést. A versenyre az idősekkel közösen készítettünk horgolt kokárdákat, közösen jelöltük ki kertünkben az útvonalat.

A gyaloglástól tizenhét idős lakónkat a rossz idő sem tántorította el, ’48-as nótákat énekelve rótták az udvarban a köröket, míg megtették az egy kilométeres távot.

A kihívás teljesítése büszkévé tett minden résztvevőt, és a mosolyuk minket is örömmel töltött el. A széltől, teljesítménytől kipirulva vidáman mondták, hogy többet is tudnának menni. De aztán: „Mikor megyünk újra? Lesz még valami?” – kérdezték. Mi pedig viccesen rávágtuk: „Persze, úszás és kerékpározás!” Mindenki jót derült ezen – ki gondolta volna, de erre is sor kerül.

Az „Eljött a Te Időd! Virtuális kihívás” keretében emeltük a tétet: bevállaltunk öt kilométer kerékpározást. A Köridő Csapat szervezője, Szabó Zoltán rugalmasan állt hozzá speciális helyzetünkhöz: mivel nem hagyhatjuk el az intézmény területét, támogatta, hogy szobakerékpáron teljesítsük a távot.

Időseink örömmel fogadták az új kihívást, többen jelezték részvételi szándékukat. Még aznap edzésbe kezdtek az intézmény szobakerékpárjain, melyeken nem volt könnyű technikailag megoldani a teljesítés méréséhez szükséges kvalifikációt, de sikerült. Először hatan jelezték részvételüket, végül négy fő teljesítette a távot. Két hölgy és két úriember, életkorukat tekintve 65 és 89 közöttiek. Egészségügyi állapotukat tekintve osztottuk fel a távot, így volt, aki kevesebbet, volt, aki többet teljesített az öt kilométerből. Vidáman nézegették a kilométerórát, alig várták, hogy leválthassák társukat, miközben ecsetelték régi kerékpáros kalandjaikat, hogy ki hogyan tanult meg biciklizni, mekkorákat bukott, ki merre járt…

„Amikor én gyerek voltam, elcsentük az édesapám kerékpárját és a váz alatt átbújva tekertem. A testvérem tartotta és szaladt mellettem. Aztán elengedte és csak kiabált: Tekerj! Tekerj!… Aztán észrevettem, hogy nincs ott, és akkorát estem, hogy csak, na…”

Többen szurkoltak a résztvevőknek, és hallgatták a történeteket, miközben őket is áthatotta a versenyszellem. Hamar elrepült az idő, sportolóink kicsit tovább is tekertek, hogy biztosan teljesítsék a távot, hiszen nem volt célszalag, amit át lehetett szakítani.

A programot meghirdető szervezet meglepetésként gravírozott éremmel jutalmazta az idősek teljesítményét, feltüntetve a csapatunk nevét – Esthajnal Helyben Tekerők–, valamint a részvevők neveit.

Többen jelezték azóta, hogy kedvet kaptak a részvételre hasonló programokon, hogy „lepipálhassák” a korábbi résztvevőket, megmutathassák meglévő fittségüket.

Úgy gondoljuk, nehéz ebben a helyzetben új kihívásokat találni. Egy ilyen lehetőséget meg kell ragadni és nem szabad elengedni, amíg tart a megszerzett motiváció. Ezért

a Föld napja alkalmából nemcsak az intézmény ökológiai lábnyomát készítjük el, de beneveztünk az öt kilométeres virtuális gyaloglásra is.

Belevágtunk, éltünk a lehetőséggel, megcsináltuk és készen állunk a folytatásra. Egy éve zárt kapuk mögött élünk és dolgozunk, de annyit mondhatunk: „Köszönjük, aktívan jól vagyunk!”

Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Magyar Kurír