Heten ünnepelték ezüstmiséjüket Máriapócson

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

1992. augusztus 6-án Máriapócson hét diakónust szentelt áldozópappá Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi megyéspüspök: Fedor Pétert, Laczkó Zsoltot, Nagy Bélát, Szabados Viktort, Szentesi Csabát, Szkiba Tibort, Vatamány Sándort. Az azóta eltelt huszonöt éves papi szolgálatnak nemcsak ünnepe, de egyfajta számadása is volt az augusztus 7-én ugyanott és éppúgy közösen megtartott hálaadó Szent Liturgia. A liturgiát celebráló püspök ugyanis számvetésre hívta homíliájában nemcsak paptestvéreit, de önmagát, sőt az együtt ünneplő vendégeket, híveket is.

„Hiszen huszonöt év alatt annyi minden történt: pápalátogatás, templomszentelés, római zarándoklat, de ezektől sokkal fontosabb dolog részesei lehettünk negyed századdal ezelőtt: heten szentelődtek áldozópappá” – mondta a főpásztor. Hozzátette: augusztus 6-a, Urunk színeváltozásának ünnepe pedig a bibliai hátterét adta ennek. A bibliai történet legidőszerűbb mondata a tanítványok szájából hangzik: „Uram, jó nekünk itt lenni!”. Jézus a Tábor-hegyen érezte legjobban magát. A hegy templommá vált, mert ott találkozhatott Istennel.

De magunknak is fel kell tennünk a kérdést: Jó nekem itt lenni? Jó nekem abban a sorsban lennem, amit te adtál nekem, Uram? Annak, akire egy közösség, egy templom van rábízva, meg kell kérdeznie: Jól érzem magam a templomban? Érzem, hogy ez a menny kapuja? És a hívek jól érzik magukat velem? Olyan az imádságom, ami vonzza az embereket? A közösség érdekét szolgálom? – vallatott mindenkit a szónok. Nagyon egyenes és súlyos kérdések, ha az ember komolyan veszi őket – fogalmazott a szónok. De a szigorú kérdések feloldást nyernek, ha Máriapócson, a mi szívünknek kedves Máriánál keresünk válaszokat, ha újra és újra ide térünk vissza. Mert jó nekünk itt lenni. Jó együtt lenni. Jól-létünket pedig hitünknek, áldozatunknak és alázatosságunknak kell táplálnia.

A liturgián koncelebrált Obbágy László nyíregyháza-kertvárosi parókus, aki huszonöt éve lelkigyakorlatot tartott Garadnán a hét szentelésre váró fiatalembernek. Koncelebrált a gyémántmisés Szabó Sándor is, akinek a felesége, Gebri Margit – Mici néni – annak idején a felszentelésre várók feleségeinek tartott lelkigyakorlatot. Nagy út áll mindannyiuk mögött, de ahogyan a püspök mondta: „A táborhegyi dicsőség, a papszentelés ifjú elragadtatása vagy az ezüst- és aranymise magábaszállása nem a mi végleges hajlékunk. Amíg a földön élünk, addig mindig keresnünk, kérdeznünk kell.”

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Magyar Kurír