Hinni jó – Nagyszülők búcsúja Mátraverebély-Szentkúton

Hazai – 2018. július 23., hétfő | 11:48

Szent Anna és Szent Joachim ünnepéhez kapcsolódva a nagyszülőket várták július 22-én Mátraverebély-Szentkútra. A búcsús sokaság Varga László püspökkel ünnepelt.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Szentkút egyik szeretett ünnepe a nagyszülők búcsúja. Buszokkal, autókkal érkeztek ezen a vasárnapon a zarándokok, gyorsan megteltek a szabadtéri oltár előtti padsorok. A csoportokban bevonulókat Orosz Lóránt, a kegyhely igazgatója fogadta, aki a nagyszülői szerepről beszélt a zarándokoknak, arról, hogyan segíthetik a hit átadását a családban. „Higgyünk jobban, erősödjünk meg, tudjunk jobban kapaszkodni a Jóistenbe; látszódjék rajtunk jobban, hogy hinni jó” – fogalmazta meg, hogyan lehet hatással hitünk a családunkra, szemben a számonkérő, kioktató magatartással.

A szentmise előtt Papp Tihamér OFM beszélt a jelenlevőkhöz. Katekézisében korunk családi életének, nevelésünknek egyik legfontosabb problémáját állította a középpontba. Philip Zimbardo amerikai szociálpszichológus megállapításait követve arról beszélt, hogyan hat a számítógépes világ a gyerekek fejlődésére, milyen következményekkel jár „kockának” lenni.

Az Egyesült Államok szomorú statisztikái mutatják, hogy nagyon sok fiú nem fejezi be tanulmányait a középiskolában, megpecsételve ezzel sorsát, hiszen végzettség nélkül semmilyen kilátása nincs. Eltűnnek a férfiak a felsőoktatásból, és nem tudnak sem az életben, sem a párkapcsolatban boldogulni. A világhírű szociálpszichológus ezt a számítógépes játékok térhódításával is magyarázza. „Az oktatási rendszer módszerei nem tudják lekötni a számítógépes játékokhoz és technikai vívmányokhoz szokott gyerek figyelmét. A figyelemhiányosnak diagnosztizált gyereket gyógyszerrel próbálják kezelni, ami további függőséghez vezet. Végül a gyerekek annyira rosszul érzik magukat az iskolában, hogy semmi mást nem akarnak, csak játszani a számítógépen. Nem beszélgetnek, nem járnak el sehova, nincsenek szociális kapcsolataik, kiszakadnak a környezetükből, hiszen idejüket a négy fal között, a gép előtt töltik.” Tihamér atya, a szociálpszichológust idézve, megállapította, hogy a számítógépes játékok világa súlyosan negatív hatással van a fiatal férfiakra.

Zimbardo kimondja: a fő bűnös a számítógép, de a szülők felelősségére is rámutat. Felborult a családi élet, hiányoznak a közös családi vacsorák, a beszélgetések. Sok családban ki sem derül, mit is csinált a szobájában egész nap a gyerek. Az amerikai pszichológus hangsúlyozza továbbá a nevelés fontosságát, melyben az anyai, megengedő szeretet mellett nagy szükség van az apa nyújtotta példaképre, egyfajta keménységre. Tihamér atya a primitív népeknél élő beavató szertartást hozta fel példaként, amikor a férfivá avatás során az ifjak szembesültek azzal, hogy küzdeni, sőt szenvedni is tudni kell a férfinak; bátran szembe kell nézni a nehézségekkel, nem pedig meghátrálni. Ma a családokban – még az együtt lévő családokban is – az apa sokat van távol; ritka, hogy részt vesz a nevelésben. A szétesett családokban egyáltalán nincs jelen, elvált szülők gyerekei alig kapnak apamintát. A filmek mintái alkalmatlanok. A média előszeretettel helyezi az apákat az „idióta” szerepébe, akit meg kell menteni.

Papp Tihamér szerint a változtatás a szülő felelőssége, a számítógépes játékokat fejlesztő cégeknek ugyanis pont a függővé tétel áll érdekükben. Egyszerű a recept: korlátok, beszélgetés, közös programok, baráti kapcsolatok, kirándulások, nyaralások, játék, vendégjárás, ünneplés. „Az egymás életére odafigyelő szeretet mutassa meg a gyermeknek, hogy számtalan más lehetőség is van a szórakozásra a számítógépes játékok világán kívül” – hangsúlyozta a ferences atya.

Az előadó arra kereste a választ, hogy hol kap az ember megnyugtató támaszt, amikor az élet értelmének kérdésével szembesül. „Sajnos a tudomány sok fallal, akadállyal találkozik, nem talál megoldást, beismeri korlátait, tehetetlenségét. Mi azonban nem nyugodhatunk ebbe bele, hiszen életünk kudarcára nem megnyugtató, hogy a szakember sem tud megoldást. Van más megoldás?” – tette fel a kérdést. Arra mutatott rá, hogy keresnünk kell, van-e más forrása az életünknek, vannak-e olyan erők, melyek gyógyítani tudják a sebeinket, és választ adnak reménytelen helyzetünkben, mert az értelmetlenség alapjaiban ingatja meg emberi mivoltunkat.

Az Egyházunk nyújtotta kincsekre hívta fel a figyelmet Papp Tihamér OFM. „A keresztség által az Egyház tagjai lettünk, az Egyházé, amely Krisztus titokzatos teste. Szorosan összetartozunk, egyre jobban megismerjük őt magát, kinyilatkoztatott életét. Nem elég ismerni, fontos, hogy örömmel ünnepeljük közösségünkben, mert ebből táplálkozik összetartozásunk. Ez erősíti szeretetünket az Úr iránt és egymás iránt, és a szeretet tesz képessé arra, hogy egyre inkább megfeleljünk annak, akit szeretünk.

Az örömteli ünneplés pillérét adja az eucharisztikus áldozat és a szentségi élet. Ezek a források, melyeken keresztül Isten bevonja az embert végtelenül gazdag, boldog és örök életébe. Azt kell keresnünk, miként fogadhatjuk el ezt – mutatott rá Papp Tihamér atya. – A gyógyulás, amit az ember megtapasztal, amikor önmagát Istenre bízza, kifejezi, hogy befogadja Istent életébe, és vállalja a tanúságtételt arról, amit tett vele. Az ember feladata, hogy ezt a kapott ajándékot megossza, és ezzel közösséget teremtsen Isten és ember között: „Krisztus Isten a hatalmával és élete megosztásával életre tudja kelteni bennünk a jót, amelyre Isten megteremtett, amely örökre megmarad.”

Az ünnep szentmiséjét Varga László püspök mutatta be. Szentbeszédét a csend és a pihenés, az irgalom, az egység és a kiengesztelődés gondolatai köré építette.

Szent II. János Pált idézte: „Kultúránk az aktivitás eretnekségében vergődik. Életünkben az akción van a hangsúly. Kizsigereljük magunkat, testünket, pszichénket; betegségektől szenvedünk, életünkben nincs csend és pihenés. De az egészségesebb élethez pihenésre van szükségünk, ahhoz pedig, hogy megértsük, Isten hogyan gondolkodik rólunk, csendre. Sok embernek bűntudata van – mutatott rá a főpásztor a közvélekedésre –, ha nem csinál semmit. De tudatosítani kell magunkban: szükségünk van szünetre, pihenésre, csendre, kidolgozva életünkben a pihenés kultúráját, melynek lényege, hogy ki tudok kapcsolni, ki tudom engedni kezemből a dolgok irányítását, és át tudom adni magamat egy nálam nagyobb szeretetnek.

Ebből a szeretetből kapunk példát, amikor az evangéliumban Jézusról olvassuk: Jézus látta a nagy tömeget, és megesett rajtuk a szíve. Meg kell hogy érintse szívünket a másik ember szenvedése, az indít ugyanis cselekvésre. Így vagyunk képesek arra, hogy megálljunk, lehajoljunk, felemeljük azt, aki szenved, és gyógyítani tudjuk a sebeit. A szenvedők, szegények, betegek, nélkülözők, peremre szorultak, kiszolgáltatottak nagy áldást jelentenek mindannyiunk számára, mert rajtuk keresztül tanít meg minket Isten szeretni. Rajtuk keresztül növeli bennünk a jóságot, az irgalmat, a szeretetet. Ha követjük példáját, nem keményedik meg a szívünk.

A szónok így vezetett el az egység és kiengesztelődés gondolatához, mely alapja az irgalom gyakorlásának. Varga László püspök az emberben élő két lelkület, a bűnös és a szent viszonyáról elmélkedett. Jézus Krisztus azzal, hogy bennünk él, magára vette emberi természetünket, a bennünk élő bűnös természetet és a bennünk élő szentet is.

Mi, emberek rettegünk attól, hogy kiderül, milyen bűnösök vagyunk, csak csodaszép arcunkat akarjuk megmutatni mindenkinek. De Jézus nemcsak távolról, hanem nagyon közelről, egészen mélyről, ott él a szívemben, és egységben szereti az én két énemet, és arra kér, engesztelődjek ki végre magammal, érezzem jól magam a bőrömben. Csak így leszek képes szeretni azokat, akik attól vergődnek és szenvednek, hogy bűnösök, ezt szégyellik, utálják, tagadják és elrejtik. Jézus minket bűnös és szent természetünk egységével fogad el. Nem a bűnt szereti – azt elveti, attól megszabadít; de bűnös énünket, a bűnös embert szereti bennünk, mert tudja, hogy megváltásra, gyógyulásra szorulunk. Ha tudom szeretni önmagamat, ha elfogadom, hogy Jézus szereti a bennem lévő bűnöst és igazat egyszerre, akkor és csak akkor tudom szeretni a mellettem lévő bűnöst. Így tudok folyamatosan növekedni a szeretetben. Mert úgy kell szeretnünk magunkat és másokat, ahogyan Krisztus tette, és elénk élte. „Engedjétek meg magatoknak a pihenést, szeressétek a csendet, mert Isten a csend barátja, legyetek irgalmasok magatokhoz és másokhoz, és engedjétek meg, hogy Jézus egységben, a szent és bűnös lelkület kiengesztelésével szeressen benneteket!” – buzdított a főpásztor.

A szentmisét a zarándokok megáldása követte. Középen és két oldalon sorakoztak fel az egyedül, házastársukkal, családjukkal, unokáikkal érkezett búcsúsok. Áldást kértek önmagukra, családjukra, hogy erőt merítve otthon csodálkozva nyugtázzák azt a szép változást, amit az Isten kezébe való kapaszkodás képes művelni az emberben.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria