A Hittani Kongregáció eljárási rendje pedofíliával kapcsolatos ügyekben

A klerikusokkal (tehát papokkal és diakónusokkal) szemben felmerülő, kiskorúak szexuális zaklatására vonatkozó vádak esetén alkalmazandó jogszabályok a 2001-ben kiadott Sacramentorum sanctitatis tutela motu proprio (ehhez kapcsolódik a sokszor emlegetett De delictis gravioribus levél), valamint természetesen az 1983-as Egyházi Törvénykönyv.

1. Előzetes eljárás

A klerikusokkal szemben felmerülő vádakat először is a helyi egyházmegyének kell kivizsgálnia. Amennyiben hitelt érdemlőnek bizonyulnak a vádak, az esetet felterjesztik a Hittani Kongregációhoz (HK) a szükséges információkkal, valamint a helyi püspök arra vonatkozó véleményével együtt, hogy a konkrét esetben milyen eljárásmódot kellene követni, illetve milyen rövid- és hosszútávú intézkedésekre volna szükség.

„Minden esetben be kell tartani a bűncselekmények megfelelő hatóságoknak történő jelentésére vonatkozó polgári törvényeket” – írja a dokumentum. Ami annyit tesz, hogy ahol az állami törvények értelmében az egyházi hatóságoknak kötelező rendőrségi feljelentést tenniük a tudomásukra jutott szexuális visszaélésekről, ott ezt nem szabad elmulasztani. Ezt erősítette meg korábbi interjújában a HK ügyésze, Charles Scicluna is. Hozzátéve, hogy amely országokban ilyen jogszabályi kötelezettség nem áll fenn, ott a Szentszék a helyi egyházi hatóságokat arra buzdítja, hogy az áldozatokkal vegyék fel a kapcsolatot, bátorítva őket a rendőrségi feljelentés megtételére.

Már ebben az előzetes eljárási szakaszban, s egészen az ügy lezárásáig lehetősége van a püspöknek óvintézkedéseket foganatosítania a hívő közösség, beleértve az áldozatok biztonságának érdekében. A helyi püspöknek – a rendes püspöki jogkörök részeként – ugyanis mindvégig hatalmában áll egyházmegyéjének területén bármely pap tevékenységét a gyermekek védelme céljából korlátoznia. S a Szentszék bátorítja is őket, hogy éljenek ezen hatalmukkal mind a kánoni eljárás előtt, mind alatta vagy annak lezárulta után. Tehát szó sincs arról, hogy az esetlegesen elhúzódó büntető eljárás alatt a pedofil papnak továbbra is korábbi munkakörében kellene maradnia, és gyermekekkel kellene foglalkoznia – ez már a helyi püspök felelőssége.

2. A Hittani Kongregáció által engedélyezett eljárások

A HK tanulmányozza a helyi püspök által felterjesztett esetet, s ha szükséges, bekéri a további kiegészítő információkat. Ezt követően három lehetőség közül választhat: engedélyt ad a helyi püspöknek a büntetőeljárás indítására, az ügyet közvetlenül a pápa elé terjeszti, vagy pedig fegyelmi intézkedések foganatosítására hatalmazza fel a helyi püspököt.

Az első esetben a HK felhatalmazza a helyi püspököt, hogy az ügyben büntető peres eljárást folytasson a helyi egyházmegyei bíróság előtt. Ennek ítélete ellen a HK bíróságához lehet fellebbezni. A HK arra is felhatalmazhatja a helyi püspököt, hogy közigazgatási büntetőeljárást folytasson az ügyben. Ilyenkor a vádlottnak a püspök meghatalmazottja és két ülnök előtt kell felelnie az ellene felhozott vádakra. A végén a vádlottnak joga van a HK-hoz felfolyamodnia a vele szemben meghozott büntető határozat ellen.

A bűnösnek talált klerikusra mind a peres, mind a közigazgatási büntetőeljárásban kiszabhatók kánoni büntetések, melyek közül a legsúlyosabb a klerikusi állapotból történő elbocsátás. A kártérítési kérdések is közvetlenül ezen eljárások során tárgyalhatók.

A másik lehetőség szerint – általában az olyan esetekben, amelyekben a vádlottat polgári bíróságok már elítélték kiskorú megrontásáért, vagy amelyekben egyértelműen terhelő bizonyítékok állnak rendelkezésre – a HK úgy is dönthet, hogy az ügyet közvetlenül a Szentatya elé terjeszti, hogy az illetőt pápai határozattal hivatalból („ex officio”) bocsássák el a klerikusi állapotból. Ezen pápai határozat ellen természetesen jogorvoslatnak helye nincs, hiszen a pápa a legfőbb egyházi fórum.

Ugyancsak a Szentatya elé terjeszti a HK azon papok ügyét, akik bűncselekményük tudatában a klerikusi kötelezettségek alóli felmentésüket és laicizálásukat kérelmezik. Vagyis nem akarják megvárni az ellenük lefolytatandó egyházi eljárást, amelynek vége várhatóan úgyis az elbocsátás volna, hanem ennek elébe menve, „közös megegyezéssel” távoznak a papság kötelékéből (polgári büntetőjogi felelősségüket ez persze nem érinti).

A Szentatya ezekben az esetekben a kérelmeknek az egyház javára („pro bono Ecclesiae”) eleget is tesz. Ami annyit jelent, hogy ilyenkor a pápa egyházi közérdekből fogadja el a laicizálási kérelmet, szemben azzal, amikor a klerikus más megfontolásból, a maga érdekében kéri elbocsátását. Ez utóbbi esetben ugyanis a laicizálás megadása éppenséggel inkább az egyházi közérdekkel ellentétes, ezért a Szentszék csak nagyon súlyos okból teszi meg.

Végül fennáll annak a lehetősége is, hogy a HK felhatalmazásával a helyi püspök fegyelmi határozat (büntető parancs) révén tiltsa meg vagy korlátozza a vádlott pap nyilvános működését. Erre olyan esetekben kerül sor, melyekben a vádlott klerikus beismerte bűnösségét és beleegyezett abba, hogy a továbbiakban visszavonult („imádságban és bűnbánatban” eltöltött) életmódot folytasson (persze ez sem érinti világi büntetőjogi felelősségét). A büntető parancs a határozat feltételeinek megszegése esetére további kánoni büntetést szokott kilátásba helyezni, beleértve akár a klerikusi állapotból való elbocsátást is. A határozat ellen közigazgatási felfolyamodással lehet élni a HK-nál, ez utóbbi döntése azonban véglegesnek tekintendő.

A dokumentum megemlíti, hogy folyamatban van a Sacramentorum sanctitatis tutela motu proprio egyes cikkeinek felülvizsgálata, hogy érvényesítsék benne a II. János Pál, illetve XVI. Benedek által a HK-nak adott különleges felhatalmazásokat. A javasolt módosítások azonban a felsorolt eljárásokat nem érintik.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír

Az eredeti dokumentum itt olvasható:
http://www.vatican.va/resources/resources_guide-CDF-procedures_en.html