Hittani Kongregáció: Érvénytelen az önkényesen bevezetett keresztelési formula

A szöveg idézi az önkényesen bevezetett formulát: „Az apa, az anya, a keresztapa, a keresztanya, a nagyszülők, a családtagok, a barátok és a közösség nevében mi téged megkeresztelünk az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.” Akiket ilyen módon próbáltak szentségben részesíteni, azokat a „teljes formulával” kell megkeresztelni, vagyis „az Egyház által meghatározott liturgikus rítus szerint” – szögezi le a Hittani Kongregáció határozata, amit Ferenc pápa júniusban hagyott jóvá.

A Hittani Kongregáció határozata megállapítja, hogy a szentségi formulák önkényes megváltoztatása azzal a szándékkal történt, hogy a keresztség közösségi jellegét hangsúlyozzák, és hogy kifejezzék a család és a jelenlévők részvételét a kiszolgáltatásban, továbbá hogy elkerüljék szentségi hatalom koncentrálódását a pap személyében a szülők és a közösség rovására, amit a változtatást eszközlők szerint a római rítus jelenlegi formája kifejez. Ezzel szemben a kongregáció határozata – a II. vatikáni zsinat Sacrosanctum Concilium konstitúciójára hivatkozva – leszögezi, hogy

amikor valaki keresztel, akkor maga Krisztus keresztel”, mert „ő a főszereplője annak az eseménynek, amit a pap celebrál”.

A szertartás során a szülők, a keresztszülők, a nagyszülők, a családtagok, a barátok és a közösség is aktív szerepet töltenek be, igazi és valódi liturgikus szerepet, de ez a zsinati tanítás szerint úgy történik, hogy a „liturgikus cselekmények végzése közben mindenki, a fölszentelt szolgák éppúgy, mint a hívek, csak azt tegyék, ami a dolog természete és a liturgikus szabályok szerint rájuk tartozik, de azt mind tegyék is meg”. (SC 28)

Újra felbukkan itt egy ősi kísértés – folytatja a határozat –, hogy a Hagyomány közvetítette formulát alkalmasabbnak tűnő szövegekkel helyettesítsék. Ám a lelkipásztori szempontokra hivatkozás öntudatlanul is leleplezi, hogy itt „személyeskedő és manipuláló akaratról van szó”. A II. vatikáni zsinat – a trienti zsinat nyomán – kijelenti a „szentségi szektarianizmus tökéletes alkalmatlanságát az Egyház művében”, megállapítva, hogy „egyáltalán senki másnak, még a papnak sincs megengedve, hogy saját elgondolása szerint a liturgiához valamit hozzáadjon, abból valamit elvegyen, vagy abban valamit megváltoztasson”. (SC 22,3) Ugyanis

saját kezdeményezésre megváltoztatni egy szentség szertartásrendjét nemcsak egyszerű liturgikus visszaélés, hanem megsebzi az egyházi közösséget, akadályozza Krisztus művének felismerhetőségét, ami súlyos esetekben érvénytelenné teszi magát a szentséget is, hiszen a szolgálati cselekvés természete megköveteli, hogy hűséggel adjuk át, amit mi is úgy kaptunk.

A szentségek megünnepléseiben a közösség nem „kollegiálisan”, hanem „szolgálatilag” vesz részt, és a szolgálatvégző nem „funkcionáriusként” beszél, miközben betölti a rábízott feladatot, hanem „szolgálatilag” jár el, mint Krisztus jelenlétének jele. Ebben az összefüggésben értendő a trienti zsinat követelménye, hogy a szolgálattevőnek legalább szándéka szerint azt kell tennie, amit az Egyház tesz; a szándék azonban nem maradhat pusztán benső szinten, a szubjektivizmus kockázatával, hanem kifejezésre kell juttatni a külső aktust is, melyet nem saját nevében, hanem in persona Christi, Krisztus személyében tesz.

A Hittani Kongregáció határozata szerint a liturgikus önkényeskedés egyáltalán nem hordozza az egyházi szolgálat természetét, mely mindig Istennek és az ő népének végzett szolgálat, és nem pedig olyan hatalom gyakorlása, mely manipulálja, meghamisítja az Egyházra bízott szolgálatot a Hagyomány ellenében. A keresztség minden kiszolgáltatójában ott kell gyökereznie nemcsak annak a tudatnak, hogy az egyházi közösség nevében cselekszik, hanem annak a meggyőződésnek is, amit Szent Ágoston az Előfutárnak, Keresztelő Szent Jánosnak tulajdonít. Ő ugyanis megértette, hogy Krisztusban olyan sajátosság létezik, mely szerint a keresztelő szolgák – szentek vagy bűnösök – sokasága ellenére a keresztség szentsége nem maguknak jár, hanem akire leszállt a Szentlélek galamb képében, „Ő az, aki a Szentlélekben keresztel.” Végül Szent Ágoston így foglalja össze tanítását: „Kereszteljen Péter, Krisztus az, aki keresztel, kereszteljen Pál, Krisztus az, aki keresztel, és kereszteljen akár Júdás, akkor is Krisztus az, aki keresztel.”

A Hittani Kongregáció már 2008-ban reagált hasonló önkényes változtatásokra, mint például: „Én téged megkeresztellek a Teremtő, a Megváltó és a Megszentelő nevében.” Az akkori válasz ugyanaz, mint a mostani: „Az ilyen keresztség érvénytelen, ezért a teljes, az abszolút formulával kell végezni a keresztség szertartását.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír