Hogyan beszéljünk a gyerekeknek a koronavírusról?

Nézőpont – 2020. március 28., szombat | 9:06

Kiemelkedően fontos, hogy a gyerekeknek koruknak megfelelően beszéljünk a közösen megtapasztalt rendkívüli helyzetről. Marie-Noëlle Clément gyerekpszichológus erre vonatkozó tanácsait Hantos-Varga Márta és Hantos Lotti fordításában tette közzé a Kaposvári Egyházmegye.

Kisgyerekkor

A kisebbek nagyon érzékenyek a hétköznapi élet szertartásaira. Támpontjaik a nap ritmusához kötődnek. A bölcsődébe járó gyerekek a megszokott közeg változása miatt drasztikus törést élnek meg. Környezetük – s mindaz, ami érzékelhető – megbolydult: a tér és a kontaktusok világa hirtelen megváltozott. Mindezt el kell magyaráznunk nekik, a lehető legegyszerűbb szavakkal.

Ha a gyermek annyira kicsi, hogy még nem érti a hallottakat, akkor is felfogja, hogy szülei kommunikálni akarnak vele. Később, amikor 3-4 éves lesz, ismét beszélhetünk neki erről, hiszen a mostani járvány családjaink történetének része lesz. Olyan cezúra, amelyről sokáig megemlékezünk majd.

3–6 évesek

A felnőttek az e korcsoportba tartozó gyermekeknek már valósághű és egyszerű magyarázatokat adhatnak. A vírus betegséget okoz, amelyet aprócska nyálcseppek révén átadhatunk egymásnak. Ezért csupán a lehető legkevesebb emberrel szabad találkoznunk. S ez az oka annak, hogy nem mehetünk óvodába. Emiatt töltjük a lehető legtöbb időt otthon.

A játékot is felhasználhatjuk arra, hogy a gyerekkel együtt elképzeljük a hasonló szituációkat: sok mese szól arról, hogy a hercegnő a külvilág veszélyt rejtő helyzetei miatt bezárva marad.

A szülők ne beszéljenek se a halottak számáról, se a kórházak és a lakosság kapkodásáról. Jobb áttenni a gyerekek lefekvése utáni időre a tévéhíradó nézését.

Lényeges annak hangsúlyozása, hogy mindenki aktívan szembeszállhat a betegséget okozó vírussal. Ki kell emelni azokat az eljárásokat, amelyekkel a gyerek meg tudja védeni mind magát, mind társait. Azzal is, hogy otthon marad! Paradox módon „a semmittevés” cselekvővé tesz ebben a helyzetben, az óvintézkedések tiszteletben tartása (kézmosás stb.) szintén!

8–10 évesek

Ebben az életkorban a gyerekek mindent (meg)hallanak és (meg)értenek. Érzékelik a szülők szorongását! A felnőtteknek nem szabad letagadniuk, hogy minden ismeretlen helyzet félelemkeltő, eközben ragaszkodjanak ahhoz, hogy a dolog pozitív oldalát is felvillantsák. Emlékeztessenek arra, hogy esténként az emberek az ablakaik mellett állva tapsolják meg az elképesztő munkát végző egészségügyi dolgozókat. Hívják fel a figyelmet arra, hogy érdeklődhetünk a magányos emberek felől, s arra is, hogy felfedezhetjük a csendet vagy a madarak énekét.

Fontos megnyugtatni a gyerekeket! Fontos elmondani nekik, hogy az országban minden erőt mozgósítottunk a nehézségek leküzdésére. Őszintének kell lennünk, beszélgetnünk kell velük, felelnünk kell kérdéseikre, s legfőképp a reményt kell táplálnunk bennük!

12–13 évesek

A kamaszok a világhálóra vannak „rákattanva”, amelyen tömérdek, többé-kevésbé megbízható hír kering. S mivel most végeláthatatlan időt tölthetnek a képernyő előtt, szükséges, hogy segítsünk nekik megkülönböztetni a búzát a konkolytól. Beszéljünk velük arról, hogy össze kell vetni a hírforrásokat, s a szűrő nélküli, folytonosan áradó információk helyett inkább részesítsük előnyben a [hivatalos] hírműsort. Hívjuk fel a figyelmüket a „fake news” jelenlétére.

Használjuk ki a közös családi estéket: játsszunk társasjátékokat, olvassunk, nézzünk jó filmeket! Az olvasás és a mozi fantasztikus lehetőség arra, hogy átbeszéljük, megvitassuk, megosszunk élményeinket. Még falak közé szorítva is!

Fordította: Hantos-Varga Márta és Hantos Lotti

Forrás és fotó: France Lebreton/La Croix; Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria