Hogyan és mikortól készülnek a keleti keresztények Krisztus születésének ünnepére?

Magyarország a keleti és nyugati kereszténység határterületén fekszik. Egyházi szóhasználatunkban ha keleti kereszténységről beszélünk, elsősorban a létszámában legnagyobb görögkatolikus egyházra és a különböző patriarkátusokhoz tartozó ortodox keresztényekre gondolunk. A keleti kereszténységről alkotott kép azonban így nem teljes, hiszen kis létszámban, de jelen vannak hazánkban örmény, kopt és maronita keleti keresztények is. Érdemes megfigyelni, hogy valamennyi rítus – ideértve a latin (római katolikus) hagyományt is – egymástól különböző módon készül fel Krisztus születésének ünnepére.

A böjt kezdetén erről ad áttekintést a Nyíregyházi Egyházmegye honlapján megjelent írásában Szemán András görögkatolikus pap.

A keleti szír hagyomány – a többi keleti rítushoz képest – a karácsonyt megelőző legrövidebb felkészülési időt írja elő. A római naptárhoz hasonlóan négy vasárnap van e ciklusban. A Subara (angyali üdvözlet) az egyházi év első liturgikus ciklusa is egyben. A keleti szír hagyomány érdekessége, hogy az angyali üdvözlet áll a karácsonyi felkészülés középpontjában. Az időszak minden vasárnapját angyali megjelenésről nevezték el:

1. vasárnap: Zakariás értesítése (Lk 1,5–25) – Gábor angyal Keresztelő Szent János születését adja tudtul Zakariásnak;
2. vasárnap: Szűz Mária értesítése (Lk 1,26–38) – örömhírvétel ünnepe, amelyet a bizánci naptár március 25-ére helyez;
3. vasárnap: Keresztelő Szent János születésének hírüladása (Lk 1,39–80), amelyet a bizánci naptárban június 24-én ünnepelnek;
4. vasárnap: József értesítése (Mt 1,18–25) – Józsefnek álmában angyal adja tudtul a Megváltó születésének hírét;
december 25: Krisztus születése (Lk 2,1–20).

A karácsonyt követő vasárnapokon Jézus gyermekségtörténetének eseményeiről emlékeznek meg:

a karácsonyt követő első vasárnap (Mt 2,1–23) – a napkeleti bölcsek látogatása, a betlehemi gyermekgyilkosság;
a karácsonyt követő második vasárnap (Lk 2,21–52) – Jézus bemutatása, illetve megtalálása a templomban;

a karácsonyt követő péntek: Szűz Mária köszöntésének ünnepe (Jn 2,12; Mt 13,53–56. 12,40–50; Lk 11,27–28; Jn 19,26–28; Lk 1,46–55)

A nyugati szír hagyomány a keleti szír hagyományhoz hasonlóan az angyalok megjelenéséről (Suboro) nevezte el a karácsonyt megelőző vasárnapokat; további két héttel ki is egészítette, így a karácsonyt megelőző liturgikus ciklus hat vasárnapból áll:

1. vasárnap: Zakariás értesítése (Lk 1,5–25);
2. vasárnap: Szűz Mária értesítése – örömhírvétel (Lk 1,26–38);
3. vasárnap: Erzsébet meglátogatása (Lk 1,39–56);
4. vasárnap: Keresztelő Szent János születésének hírüladása (Lk1,39–80);
5. vasárnap: József értesítése (Mt 1,18–25);
6. vasárnap: az Úr nemzetségtáblája (Mt 1,1–17);
december 25.: Krisztus születése;
december 26.: Szűz Mária köszöntésének ünnepe;
a karácsonyt követő vasárnap: Jézus megtalálása a templomban.

Mindkét szír rítusban időrendi sorrendben ünneplik a Krisztus születését megelőző eseményeket, így válnak a lelki felkészülés iránymutatóivá.

*

Az örmény hagyományban az előkészület a Gergely-naptárnak megfelelő november 15/21-től január 5-ig, Úrjelenés ünnepének előestéjéig tart. A készületi idő alatt az első, a negyedik és az utolsó héten böjtöt tartanak. Az örmények január 6-án együtt ünneplik Krisztus megjelenését és megkeresztelését.

*

A kopt hagyományban a karácsonyt megelőző időszak 43 napig tart, elsősorban böjti jellege van (karácsonyi böjtnek is nevezik). Ez a liturgikus és böjti ciklus Athor hónap 16. napján, a Gergely-naptár szerint november 25-én kezdődik, és a Gergely-naptár szerint január 5-én fejeződik be. Krisztus születésének ünnepét a kopt naptárban Khoiak hónap 28-29. napján ünneplik, amely a Julián-naptárban december 24-25-re, a Gergely-naptárban január 6-7-re esik. A koptoknál a karácsonyra való készület tehát elsősorban böjtöt jelent, melyet Máriáról a Szűz böjtjének is szoktak nevezni. Egy 14. századi szöveg – Ibn Siba’ – szerint az Istenszülő Krisztus születése előtt másfél hónapon keresztül böjtöt tartott.

Egy a karácsony eseményeihez köthető, jellegzetesen egyiptomi keresztény ünnepről: az Egyiptomba történő menekülés és a Heródes-féle gyermekgyilkosság a karácsonyt követő olvasmányokban szerepel. A kopt egyházi naptárban Pakhon hónap 19. napján, a Gergely-naptár szerint május 19-én szerepel a Szent Család Egyiptomba való bevonulásának ünnepe.

*

A keresztény nyugaton a római naptár vált meghatározóvá, amely a négy vasárnapból álló adventi időt írja elő karácsony előtt. Egy kivételt azonban mégis találunk. A milánói egyházmegyében az ambrózián rítust követik, amely az adventi időt – több keleti hagyományhoz hasonlóan – hat vasárnapban határozza meg.

* * *

A bizánci hagyományban negyvennapos böjti, bűnbánati idő előzi meg Krisztus születésének ünnepét. Ez az időszak Fülöp apostol emléknapját (november 14.) követő napon kezdődik, ezért Fülöp apostol böjtjének is nevezik, és egészen december 24-ig tart.

A böjti fegyelmet tekintve enyhébb, mint a húsvétot megelőző nagyböjt; abban is különbözik, hogy a böjti követelmények hétről hétre növekszenek.

A fokozatosság a szertartások szövegeiben is megfigyelhető. Kezdetben a böjti fegyelem jelzi a nagy ünnepre való készülődést; november 21-én, az Istenszülő templomba vezetése ünnepén már a reggeli utrenyén felcsendül a karácsonyi katavászia: „Krisztus születik, dicsőítsétek! Krisztus a mennyből jő, ünnepeljétek! Krisztus a földön, büszkélkedjetek! Énekelj az Úrnak minden föld és magasztaljátok őt, ó népek, mert ő megdicsőíttetett!” A Krisztus születésének ünnepét megelőző két vasárnap az ősatyákról és az ószövetségi szentatyákról emlékeznek meg. December 20-tól, a készület utolsó szakaszában – a lelki készülődésben erősödve – a tropárban így énekelnek a bizánci hagyományt követő hívek: „Készülődj föl, Betlehem, mindnyájunk számára megnyílik az Édenkert! Ékesítsd fel magad, Efráta, mert a barlangban az élet fája sarjad ki a Szűztől; hiszen az ő méhe szellemi Paradicsommá válik, melyben az isteni ültetvény díszlik, melyről ha eszünk, élni fogunk, s nem halunk meg, mint Ádám. Krisztus születik, hogy előbb elesett képmását fölemelje.”

A bizánci hagyomány a böjti jelleget fokozatosan köti össze a karácsonyi várakozással. Az aszketikus cselekedetek és a lelki felemelkedés szoros összefüggésben állnak egymással, melyet Ninivei Szent Izsák így fogalmazott meg:

„Böjtöd legyen képességeddel arányos az Úr előtt. A böjt letisztítja kihágásaidat és vétkeidet, élesíti a szellemet, megszenteli az elmét, elűzi a démonokat, megszépíti a lelket, és közel hozza Istent.”

Források:
Manel Nin Tempo di Dio, tempo della Chiesa. L’anno liturigco bizantino (Milánó, 2011) Rinaldo Iacopino: L’anno liturigco orientale (Pápai Keleti Intézet, Róma 2016)
Böjt az ortodox egyházban (www.szimandron.hu, letöltve: 2011. január 24.)

Szerző: Szemán András/Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Commons.orthodoxwiki.org

Magyar Kurír