Hol van ma az Egyház központja, és mi a periféria? – Egy izgalmas könyv Ferenc pápa Egyházáról

A könyvbemutatón felszólalt Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát, Sólyom László, Juhász-Laczik Albin OSB, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója, Dobszay János újságíró, valamint Argentína magyarországi nagykövete. Egy modern, az egész világra tekintő, a kor kihívásaival szembenéző, számos színtéren párbeszédet folytató Egyház képe rajzolódott ki a beszélgetésből, ugyanakkor a résztvevők közül többen úgy vélték, hogy a pápát nehezen követi a vatikáni intézményrendszer és a helyi egyházak is.

A rendezvény, ahogyan a kötet is, ablakokat nyitott, segített kitekinteni saját világunkból, ahonnan sokszor megpróbáljuk megérteni Ferenc pápa Egyházát anélkül, hogy ismernénk azokat a folyamatokat, amelyek a világegyházat és korunkat – főként Európán kívül – jellemzik.

A kötet egy 2017-es konferencia előadásainak anyagait közli Andrea Riccardi, a Sant’Egidio közösség alapítója szerkesztésében. Ugyanakkor – ahogyan Juhász-Laczik Albin elmondta – olvasmányos, egyik célja éppen az volt vele a Bencés Kiadónak, hogy hittankönyvként használják a diákok. Pannonhalmán fontosnak tartják ugyanis, hogy tanítványaikkal aktuális ügyekről beszélgessenek, a valós problémák felől közelítve.

Hortobágyi Cirill köszöntőjében arról beszélt, hogy az új kihívásokat még megérteni is nehéz, pedig csak azután reagálhatunk rájuk. Az Evangelii gaudiumot idézte: „Mennyire szeretném megtalálni a szavakat, hogy egy buzgóbb, örömtelibb, merészebb evangelizációs korszakot ébresszek, amely telve van a végsőkig menő szeretettel és a másikra átragadó élettel!” Hozzátette, hogy ez az új szemlélet elbizonytalanít minket, ha mereven ragaszkodunk a megszokott stílushoz.

Pedig Ferenc pápa megválasztása nem „üzemi baleset” volt, hanem a Szentlélek inspirációja: a kisebbségi katolicizmus helyett az evangélium frissességét hozza, a világba kilépő Egyházban látja a jövőt.

Példaértékűnek nevezte a pápává választott Ferenc első gesztusát: azt kérte, imádkozzanak érte. A Szentatya a missziót helyezi előtérbe, és nagy kérdés, hogy képesek-e a  lelkipásztorok követni őt ezen az úton. Sólyom László részéről is fontos problémaként merült fel Ferenc pápa Egyháza kapcsán, hogy nem tudta rendbe tenni a Római Kúriát; olyan, mintha a kormányfő nem érintkezne a kormányával.

Argentína magyarországi nagykövete, Maximiliano Gabriel Gregorio Cernadas arra világított rá, hogy Bergoglio pápa egy igazi multikulturális identitást hozott az Egyházba; olyan világból jön, ahol sok nép, vallás él egymás mellett, ahol tolerancia uralkodik; Buenos Airesben már a pápa születésekor több volt a bevándorló, mint a helyi lakos. „Minden argentin család egy mini Egyesült Nemzetek Szervezete” – illusztrálta.

Dejcsics Konrád, a Bencés Kiadó vezetője elmesélte, hogyan született a kiadás ötlete Sólyom László intuíciója nyomán, hogyan került be a kötet a Napjaink teológiája sorozatba. Heurisztikus élménynek nevezte a könyv elolvasását, hiszen egy új világot mutat be sok szempontból: Dél-Amerika egyházát, a szegények melletti döntést, a perem teológiáját… Bízik benne, hogy az olvasók inspirációt merítenek majd a kötetből ahhoz, hogy elinduljanak az evangélium életre váltásának útján. Köszönetet mondott a magyarországi Sant’Egidio közösségnek azért, hogy a mindennapok kereszténységében megélik, amiről Ferenc pápa beszél.

Dobszay János, a HVG szerkesztője idézte a kötet elejéről azt a megállapítást, hogy kétszer annyi olasz bízik ma Ferenc pápában, mint az Egyházban, majd nagy derültséget keltve utalt a magyarországi fogadtatásra és arra, hogy még a csíksomlyói zarándokok közül is sokakban ellentmondásos érzések dúltak. A pápát idézte, aki szerint prófétának kell lenni – és a prófétálás zajt csap. Utalt rá, hogy vannak, akik csak át akarják vészelni a pápaságát, pedig ez egy intenzív periódus, ami után már nem lehet visszatérni a múlthoz.

Az est legizgalmasabb része Sólyom László és Juhász-Laczik Albin beszélgetése volt Dobszay János moderálásával. Kiderültek olyan műhelytitkok, hogy Sólyom László három éve hagyott fel minden jogi tevékenységgel, és attól kezdve számára kedves könyveket fordít, többek között olaszból, holott ezt a nyelvet csak nyugdíjba vonulása után tanulta meg. Fontos volt számára Andrea Riccardi kötete:

ablakot nyit a világra, amikor mi önelégülten védjük a hit nélküli kulturális kereszténységünket, a „nem alkuképes értékeket”, miközben a világ elmegy mellettünk.

A beszélgetés során mozaikszerűen villantak fel Ferenc pápaságának jellemzői, döntései, és azok hatása az egyházi élet különböző szintjein. Sólyom László kiemelt egy nagyon fontos tényt, amit sokszor Közép-Európában nem veszünk észre: a katolicizmus ma egy második, globális reformációval áll szemben elsősorban Észak-Amerikában és a „többségi világban” (a „harmadik világot” nevezi így), de nemsokára majd Európában is: ez az érzelmeken alapuló pünkösdi karizmatikus mozgalmak előretörését jelenti. Ferenc pápa Dél-Amerikából jön, az irgalom gondolatát hozza az Egyházba, és a szegények felé fordulást. Ezzel a többségi katolikus kereszténység került a pápai trónra – fogalmazott –, majd néhány fontos adatot sorolt fel:

ma a világban 1 milliárd 200 millió katolikus él, 300 millió protestáns, és amiről nem veszünk tudomást: 6-700 millió ember a karizmatikus kisegyházakhoz tartozik – ehhez a helyzethez kell viszonyulnia az Egyháznak.

Ferenc a dél-amerikai egyház tapasztalatát hozza, ellentétben közvetlen elődeivel, akik mind közép-európai születésűek, „a Habsburgok unokaöccsei” voltak. Arra tekint, hol van élet az Egyházban, és az élettel kapcsolatos kérdésekkel igyekszik szembenézni. Az érzelmi alapú kereszténység kérdése egyébként a migránsok érkezésével Európában is időszerűvé vált. Ezért támogatja a pápa a katolikus karizmatikus mozgalmakat, mert az embereknek fontos az élmény.  Ebben az érzelmi kereszténységben ugyanakkor nagy buktató, hogy sokszor egészséget és sikert ígér cserébe. Sólyom László felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak a dél-amerikai, hanem a kínai egyház is azzal a problémával néz szembe, hogy gomba módra szaporodnak a „házi” egyházak: a 16 milliós katolikus népességgel szemben százmilliókra tehető a híveik száma. És akkor még nem beszéltünk a muszlim világgal való kapcsolatról (amiről egyébként egy nagyon fontos fejezet szól a kötetben „Lepanto versus Assisi” címmel).

Különös hangsúlyt kapott Ferenc pápa kiállása a politikai kereszténységgel szemben, ezen belül is a magyar helyzet. Sólyom László szerint Szent István-i állapotok uralkodnak ma az országban, de nem úgy, hogy tíz falunak van egy temploma, hanem egy papnak van tíz vagy húsz faluja, bezárt templomokkal. Nehezményezte, hogy a kormányok pénzt és feladatokat adnak az egyháznak anélkül, hogy megkérdeznék az egyházi vezetők véleményét, mintha a KDNP jobban tudná, mi az egyházak érdeke.

Juhász-Laczik Albin szerint inkább a perifériák adta privilégiumokkal kellene jól élnünk: oda kevésbé figyelnek, szabadabban lehet mozogni – ilyen szempontból Európa perifériára kerülése sem veszteséget jelent. Elfogadjuk-e, hogy periféria vagyunk? – tette fel a kérdést. Aki az Egyházban most cserbenhagyva, szegénynek („szegény az, akin nem lehet meglátni Krisztus arcát”), elveszett báránynak érzi magát, az tudhatja, hogy ebben a periférikus helyzetben is van erő.

A témák közül természetesen nem maradhatott ki a szegények méltósága. A pápa, aki maga is porteño, bevándorlók gyermeke, első útja Lampedusa szigetére vezetett, a menekültekhez. Ferenc odalép hozzájuk, amiért gúnyosan „migránssimogatónak” is nevezik, holott csak igazi keresztényhez illően viselkedik – véli Sólyom László. Nekünk, hívőknek is ezt tanítja: „Menj oda, érezd a szagát, és Krisztust fogod ölelni.”

Végül Szőke Pétert, a Sant’Egidio közösség budapesti felelősét kérdeztük, aki különösen azért örül a könyvnek, mert történelmi összefüggésbe helyezi Ferenc pápaságát. Rávilágít olyan elemekre, amelyek talán a magyar olvasókban nem tudatosultak eléggé. Ő az első pápa, aki egy megalopoliszból, a nagyváros, a nép teológiájából érkezik. A másik fontos kérdés, hogy a katolikus vallás mindmáig a világ legnagyobb vallása, de vannak riválisai, főleg a karizmatikus szabadegyházak. Az iszlámmal való kapcsolatról is új szempontokat kínál a kötet a magyar olvasóknak, segít a történelem összetettségét jobban megérteni. Olyan valóságokra nyit ablakokat, amelyek nekünk távoliak: Észak- és Dél-Amerika, Ázsia, Afrika problémáira. Nagyon nagy szükségünk van erre a gazdagságra, mert hajlamosak vagyunk nem, vagy csak közép-európai látószögből szemlélni a világot, de a pápaság egyetemes. 

Ferenc pápa az egész világnak kínál próféciát, de ez nem az ő próféciája, hanem az evangéliumé. A prófécia alternatív kultúra, és zajos is.

Az ószövetségi próféták esetében botrányos is volt, amikor felhívták a kor hatalmasságainak figyelmét arra, hogy Isten a szegények oldalán áll. A próféciának ezt a botrányát az Egyház örökli, és minden hívőnek örökölnie kell, hiszen a keresztségben minden hívő királyi, papi és prófétai hivatást kapott. Ferenc pápa minket, világi hívőket és közösségeinket is erre szólít.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír