Homa Ildikó klinikai pszichológus, egzisztencia-analitikus és logoterapeuta, a bécsi Viktor Frankl Intézet akkreditált tagja. Jelenlegi könyve az Evangéliumi lélektan címmel indított rádióműsor-sorozatából született.
A szerző meggyőződése, hogy az evangéliumokban leírt Jézus-történetek napjainkban is gyógyíthatnak, ha életvezetési útmutatókként használjuk őket. Az evangéliumok arra a kérdésünkre is választ adnak, hogyan éljünk egészségesen. Ehhez azonban a teológiai üzenetben benne foglalt életvezetési szempontokat is ki kell bontanunk a magunk számára. Homa Ildikó rámutat: a történelmi Jézus „körbejárt, jót cselekedett, tanított és számtalan betegséget meggyógyított.” Jézus nemcsak mennyei Atyját mutatta meg nekünk, hanem az „Embert” is. Tanított önismeretet, kapcsolati mintákat, bemutatta, hogyan lehet a veszteségeket feldolgozni, hogyan lehetünk boldogok, hogyan gyógyuljunk ki a haragból, a vakságból, a szomorúságból, a bűntudatból. A szerző tizenhárom, a lelki egészséggel kapcsolatos témát ismertet, és mindegyikhez ajánl az olvasónak egy gyakorlati útmutatót.
Az önismeret tárgyát Homa Ildikó a bethesdai vak meggyógyítása evangéliumi részletének (Mk 8,22-26) segítségével közelíti meg. Jézus három dolgot tesz: megfogja a vak kezét és kivezeti a faluból, megkeni és megérinti, majd hazaküldi. A meggyógyult embernek vissza kell térnie közösségébe, ahonnan származik. Az önismeret célja, éppen úgy, mint az egész létezésé, a másikért való lét. „Azért születtünk erre a világra, hogy odaajándékozzuk önmagunkat… Mindegyikünk sziget, de nem lakatlan sziget. Az a hivatásunk – mindenkié –, hogy befogadjunk a saját életünkbe másokat.” Ezt azonban csak reális önismerettel tudjuk megtenni. A másik embert akkor vagyunk képesek elfogadni olyannak, amilyen, ha önmagunkat már megismertük és elfogadtuk.
A szerző kifejti: feladatunk az érett személyiség kialakítása. Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette meg az embert, „s nekünk az a küldetésünk, hogy ezt az Isten-képmásságot megvalósítsuk önmagunkban tulajdonképpen azáltal, hogy engedjük, Isten rajzolja meg ezt a képet a lelkünkben.” Az érett személy józanul látja önmagát és a világot, kettejük kapcsolatát, elfogadja önmagában és másokban a jó és kevésbé jó tulajdonságokat.
A haragból való gyógyulás témáját elemezve a szerző hangsúlyozza, hogy a harag hozzátartozik az életünkhöz. Az életért való harag épít, a rosszul irányított és a felgyűlt harag azonban rombol. Máté evangéliuma a harag érzésére is képes, a harag érzését felvállaló Jézust állítja elénk, a kisdedek magához engedéséről (13-16), a fügefa megátkozásáról, valamint a templom megtisztításáról szóló részben (12-19). Homa Ildikó kifejti: a szükséglet ki nem elégítésekor érzett harag arra késztet, hogy továbblendüljünk, hogy továbbhaladjunk. A kiszáradt fügefa mellett nem érdemes időzni. A haragnak helyreállító szerepe is van. Egy kapcsolatban a harag jelzi a határokat. A tanítványok nem engedték közel a gyermekeket, Jézus a haragjával jelezte, hogy ezzel átlépték kompetenciájukat. Ugyanez a helyreállító szerep mutatkozik meg a templom megtisztításának jelenetében is. Jézus mint az Atyával egységben lévő személy, jelzi a kereskedők számára, hogy átlépték a határokat, az Atya házát vásárcsarnokká tették. Az indulatos viselkedés szerepe nem a bántás, hanem a jelzés. A többiekben félelmet vált ki, és óvatosságra készteti őket. A megbocsátás révén az egészségtelen harag egészségessé válik, a helyére kerül, és csak ott fog jelentkezni és olyan mértékben, ahol szükséges. „A megbocsátás viszont nem jelenti a harag eltörlését, elnyomását. A haraggal való lélektani munka nélkül nem jöhet létre megbocsátás.”
A bűntudatból való gyógyulás lehetséges módozatait a házasságtörő asszony történetén keresztül (Jn 8,1-11) mutatja be a szerző. Jézus itt először az emberi bensőhöz szól: „nincs ember bűn nélkül, ne ítélkezzél, hanem nézz magadba és lásd meg önmagad; majd az emberi viselkedéshez szól: menj és többé ne vétkezz, vállalj felelősséget az életedért.” Homa Ildikó tényként szögezi le, hogy Isten megbocsátása feltétlen, az emberé viszont feltételes. Ezért kell kigyógyulnunk a bűntudatból „és belegyógyulnunk a szégyenbe. Lelki egészségünk alapeleme az önelfogadás, a szégyenérzet által védett személyes érték megvallása és felvállalása… A gyógyulás, a megbocsátás a múlt keserűségeinek és haragjainak az elengedése, a neurotikus bűntudat elengedése.” Jézus mindnyájunknak mondja: „Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!” Ön-megbocsátás nélkül azonban a bűn feloldozása nem jön létre, ezért a mi feladatunk, hogy „szüntelenül megbocsássunk magunknak, mert Isten megbocsátott!”
A könyv írója hangsúlyozza, hogy az életünk „több, mint a mindennapi munkánk, több, mint a kapcsolataink, több, mint a szenvedéseink, több, mint a biztonságaink.” Létünk ezeken keresztül mutat Isten felé, s bár az életünk egyszerre színjáték, társasjáték, sportjáték és szerencsejáték, „a legfontosabb, hogy az életünkből ne maradjon ki az isteni színjáték, amelyben Isten játssza a főszerepet.”
Verbum Keresztény Kulturális Egyesület, 2014.
Viktor Emil Frankl 1905-ben született Bécsben, ahol az orvostudományi egyetemen kezdte meg tanulmányait, majd neurológiára és pszichiátriára szakosodott. Saját életének szenvedéseiből merítve (1942-ben családjával koncentrációs táborba került, ahonnan egyedül ő menekült meg) kidolgozta a logoterápia és az egzisztencia-analízis módszerét, amely az emberi személyre alapvetően mint szellemi létezőre tekint. Frankl gyógyításának legfőbb alapja az a szeretet, amely két embert összekapcsol.
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria