Húsvéti szertartások külhoni egyházmegyéinkben

Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Húsvét vigíliája tűzszenteléssel kezdődött a nagyváradi székesegyház előtt, majd ünnepélyesen bevitték a húsvéti gyertyát az egyházmegye főtemplomába, ahol elhangzott a húsvéti örömének. A szentmisét Böcskei László megyéspüspök mutatta be.

Az igeliturgiában öt ószövetségi olvasmány által felidézték Isten jóságát, mellyel teremtett, kivezette népét az egyiptomi fogságból, és megígérte az újjáteremtést. Ezt követően az újszövetségi szentlecke és a húsvéti evangélium hangzott el, a hívek lelkében elmélyítve Isten csodálatos tetteit.

Prédikációjában Pasca Szilárd kézdivásárhelyi diakónus úgy fogalmazott: a nagyböjti szent időben zarándokúton jártunk, melynek fontos mérföldkövéhez érkeztünk húsvét vigíliáján, ami nem csupán egy olyan állomáshely, amely bevilágítja a múlt történéseit, hanem iránymutató a jelenünkre és a jövőnkre nézve is. Sokat készültünk erre a magasztos ünnepre, miközben hosszú utat jártunk be a most már messzinek tűnő hamvazószerda óta. Úton voltunk és vagyunk, de nem magányosan, mert Jézust választottuk útitársul; a vele közös előrehaladásunk során számos megpróbáltatással kellett szembenéznünk, döntéshelyzetekbe kerültünk. Ott voltunk Jézussal a Jordán folyó partján, elkísértük a pusztába, követtük őt a galileai zsinagógába, lepratelepekre és betegágyakhoz, eljutottunk a jeruzsálemi templomba, tanúi voltunk meghurcoltatásának.

Rengeteg hitélménnyel, tapasztalattal gazdagodtunk, hogy eljussunk az üres sír bejáratáig, ahol szembesülünk azzal, hogy a sziklatömböt elgörgették, és hiányzik Krisztus teste. Szeretnénk megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, racionális válaszokat keresünk a történtekre, miközben ezeket csak akkor találjuk meg, ha a hit fénye ragyogja be lelkünket. Egy valami lesz fontos számunkra: Krisztus feltámadt, és köztünk van! A húsvét ugyanis a hitnek és a szeretetnek az ünnepe, így gyökerezik bele a feltámadás művébe. Üzenete nem relikvia, sem távoli eseményről szóló beszámoló, hanem máig érvényes valóság, mely bennünk és általunk válik élővé és hatékonnyá, hiszen Krisztus mindig az ő szeretetében hordozott bennünket, meghívott, és azt akarja, hogy ott legyünk, ahol ő van: a halászemberek közt, útban Emmausz felé, a kenyértörésben, a templomokban, a születéseknél, a hitvestársi kapcsolatokban, a munkahelyi küzdelmekben, az árvaházakban, a menedékhelyeken – mindenhol, ahol a csüggedést felváltja a remény, a közömbösséget az együttérzés, ahol a szeretet az igazságtalanság ellen küzd, és új küldetés veszi kezdetét.

A homília után következett a vízszentelés szertartása, és az ünneplők megújították keresztségi fogadalmukat, majd az eucharisztia liturgiájával folytatódott a szentmise. A szentáldozás után elvégezték a szentsírnál a feltámadási szertartást, és körmenetet tartottak a székesegyház előtti téren.

Az ételszentelés előtt Böcskei László megyéspüspök hangsúlyozta: ennek a szent éjszakának a legfontosabb üzenete, hogy megkerestük és megtaláltuk azt az utat, mely egymáshoz vezetett minket, hogy közben találkozhassunk Krisztussal azért, hogy békében, szeretetben, biztonságban, igazságosságban, egyenlőségben tudjunk élni, mert különben minden hiábavaló. Ő él, itt van köztünk – Legyen meg bennünk a kellő hit és nyitottság ahhoz, hogy találkozzunk és együtt legyünk vele, mert akkor van rá esély, hogy szebb, jobb és boldogabb legyen a világ.

Az ünnepi szentmisén Virgil Bercea görögkatolikus püspök és ferences szerzetesek is részt vettek. Közreműködött a Szent László ének- és zenekar.

* * *  

A húsvétvasárnapi főpapi szentmisét április 1-jén 11 órakor mutatta be Böcskei László megyéspüspök. A székesegyház Szent László kórusa és zenekara tette ünnepélyesebbé a liturgiát, amelyet élő közvetítésben is követhettek a hívek az egyházmegye YouTube-csatornáján.

Bevezető gondolatként Böcskei László püspök három igazságot emelt ki, melyek választ adnak földi létünk kérdéseire, és a 138. zsoltár kezdőénekében szerepelnek: „Feltámadtam, és veled vagyok” – vagyis életünkben jelen vannak Isten csodálatos tettei; „a kezedet rajtam nyugtatod” – azaz nem hagy bennünket, hiszen Isten közelsége végérvényesen megérintett minket; „csodálatos a te tudásod” – miszerint a cselekvő Isten meg tud őrizni az örök élet felé vezető úton.

Homíliájában az egyházmegye főpásztora felidézte, hogy az 1980-as években egy amerikai oknyomozó újságíró, Lee Strobel tollából megjelent egy azóta sok kiadást megélt könyv, A Jézus-dosszié, melynek szerzője eleinte erősen kételkedett abban, hogy tényleg hitelesek-e az evangéliumi beszámolók, illetve Jézus valóban az volt-e, akinek mondta magát. Több tudóssal, történésszel, pszichológussal, régésszel készített hosszú interjúkat, és ezek eredményeit úgy foglalta össze: tévedett, és beismeri azt, hogy Jézus valóban Isten fia, hiszen a tények és az adatok tömege egyértelműen erre a következtetésre juttatták őt.

A mai világ is sokszor lelki érzéketlenségben szenved, a nyitottság és a befogadóképesség hiányában – figyelmeztetett a megyéspüspök. Magunkra összpontosítunk, ezért elszigetelt, magányos, szomorú emberekké válunk, holott a világ elé kellene lépnünk a húsvéti történettel. Nincs ugyanis helye a bezárkózásnak, az intimitásnak, a csupán magunk közt ünneplésnek akkor, amikor Isten szerető, szabadító akaratáról van szó. Keresztényként az a küldetésünk, hogy tanúskodjunk arról: Krisztus él, legyőzte a halált, köztünk van, és adjuk tovább másoknak is az öröm és a remény ezen üzenetét.

„Ne tétovázzunk, induljunk el, lépjünk ki idejében életünk sokfajta sötétségéből. Mindenkinek megadatik az alkalmas pillanat, amikor felismeri Őt, felismeri az igazságot, ennek feltétele azonban, hogy úton legyünk. Kilépve önmagunkból, új tapasztalatokkal gazdagodva és megújulva engedjünk teret Istennek. Vegyük észre Isten törődését az életünkben, erről szól a húsvét” – nyomatékosította Böcskei László.

* * *

Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Húsvét vigíliáján Szatmárnémetiben, a székesegyházban Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök homíliájában az ünnep csúcspontjának nevezte a nagyszombat esti szertartást, a szent három nap azon momentumát, amelyben összefüggéseiben láthatja az ember a megváltás művét. A főpásztor kiemelte: Krisztus bennünk, emberekben akar feltámadni, élni és az örökkévalóságra kaput nyitni.

„Szeretet az Isten, és meghalt értünk. De mi a pünkösd nagy ünnepének, a Szentlélek kiáradásának a magasából tekintünk a szent három napra, mert Jézus nekünk adta a Szentlelket. Bele lehelte lelkét a világba, és megnyitotta számunkra a másik, az új világot, amiért Isten bennünket teremtett: a boldog, örök életet. A Szentlélek az a kapu, ami összeköti a mi világunkat az Isten világával. Amikor Jézus először megjelenik apostolainak, rájuk lehel. Mint egy új teremtés... Azt mondja: »Vegyétek a Szentlelket!« Majd azt is mondja: »Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül.« […] Jézus bennünk akar élni. A keresztség szentsége által Isten gyermekei lettünk, az Ő testvérei, a bűnbánat szentsége által pedig újjáéleszt bennünket Isten azért, hogy újra föltámadhasson bennünk.

A keresztény ember életének értelme, hogy ezzel a feltámadt Krisztussal éljen mindennap. Minden örömünk, minden bánatunk vele történjék, mert ami nélküle történik, az átkozott. Akárhol járjunk, gondoljunk arra, hogy a feltámadt Krisztus bennünk van, bennünk akar élni. Ha öröm ér, szóljunk hozzá, és adjunk neki hálát. Ha bűnt követünk el, kérjük az Ő irgalmát. Jézus bennünk a kapu, amely az örökkévalóságra nyílik. Ezért mondta Jézus, hogy Isten országa bennünk van, már itt!”

A szentbeszédet követően a ministránsok újra elvitték a húsvéti gyertya tüzét a híveknek, akik az égő gyertyával a kezükben újították meg keresztségi fogadalmaikat. Az áldozás után, régi magyar hagyomány szerint a szentsírnál „keltegették” Jézust, és onnan indult el a körmenet, a szatmárnémeti székesegyházból kilépve, a régi főtér parkja körül. A hívek tanúságot tettek az Oltáriszentség mögött vonulva, Krisztust lelkükben hordozva, jelenlétükkel hitüket is megmutatva. A templomba visszaérkezve Schönberger Jenő püspök több nyelven kívánt boldog húsvétot, és megáldotta a hívek által kosarakban elhozott ételeket.

„Feltámadt Krisztus!” – köszöntek már a templomból kilépve. „Valóban feltámadt!” – hangzott a válasz.

Forrás és fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye; Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír