Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök húsvéti üdvözlete

Nézőpont – 2014. április 18., péntek | 10:24

Testestül-lelkestül voltam része az ünnepnek, egyszerűen magával ragadott az örömnek, a jóságnak, a megmagyarázhatatlan szeretetnek, húsvéti melegségnek ez a különös kiáradása, a csoda – írja elmélkedésében a kolozsvári főpap. A nyugatijelen.com tudósít.

Gyerekkoromban nagy-nagy lelki, fizikai intenzitással éltem át a húsvéti ünnep varázsát. Még most is elevenen élnek bennem a bácsfalusi, türkösi locsolások nagyon szép és felejthetetlen emlékei. A készülődés izgalma, a tojásfestés, a nyuszi ajándékai, az ünnepi istentiszteletek, a családi együttlét, és persze – az ünnep csúcsa – az igazi varázs: az öntözés. Látom magamat 8-9 éves gyerekként, ahogy kistáskával az oldalamon, két-három hasonszőrű tettestársam kíséretében már jókor reggel elkezdtük házról házra járni a falut. Nem volt a kerek világon nálunk lelkesebb, boldogabb ember, szívből hadartuk el, ha kellett százszor is a betanult verseinket, rigmusainkat, s szórtuk bőséges örömmel kétes illatú kölnivizünket fűre-fára, csak hogy senki se hervadjon el. S közben szépen dagadt a tojásgyűjteményünk meg a kis zsebpénz, aminek rendkívül tudtunk örülni, mintha a világ összes kincse a miénk lett volna.

S valóban akkor, abban a pillanatban úgy éreztük: igen, miénk a világ, miénk a kincs – s egy olyan megmagyarázhatatlan, leírhatatlan hangulat, érzés volt a lelkemben, amit sohasem tudok felejteni azóta sem. Akkor úgy éreztem, hogy ez az ünnep egy pillanatra elvarázsolta az egész világot, az én kicsi gyerekvilágomat, a lelkemet, a szívemet. S ez az élmény ilyen hatalmas intenzitással megtörténhetett, mert mint gyermek, tisztán, hittel, őszinte lelkesedéssel átéltem és megéltem az egészet. Én magam testestül-lelkestül voltam része az ünnepnek, egyszerűen magával ragadott az örömnek, a jóságnak, a megmagyarázhatatlan szeretetnek, húsvéti melegségnek ez a különös kiáradása, a csoda.

Később, amikor „felnőttem”, megállapodott, érett és „halálosan komoly” emberré cseperedtem, lassan-lassan eltompult a varázs, megkopott az ünnepnek ez a megmagyarázhatatlan csodája. S bár továbbra is szerettem húsvét ünnepét, hangulatát, valahogy úgy kezdtem érezni magam, mint az a pesti polgár, aki elmegy és a szentendrei falumúzeumban megbámul egy megrendezett, dramatizált húsvéti népszokást, egy régi locsolkodás felelevenített emlékét. Így szereplő helyett inkább nézője, közönsége kezdtem lenni az egésznek. Az volt az érzésem, hogy a körön kívül állóként, egyfajta áhítatos tisztelettel szemlélője lettem egy rendkívüli hagyománynak, de már nem vagyok részese a történetnek, nem sodor magával az esemény.

Tudom, hogy manapság nagyon-nagyon sokan így vannak a húsvét, a feltámadás kérdésével, az ünnep titkával. A rituálékat, a szokásokat, a külső kereteket tiszteletben tartva inkább nézői, szemlélői, bámulói vagyunk a feltámadás csodájának. Ez így egy kényelmesebb állapot, mert nem kell szinte semmit adnod önmagadból, lényed belsejéből, életedből.

Erre a „kívülálló” lelki állapotra reflektálva írja Sören Kirkegaard, hogy „Krisztust nem bámulni, hanem követni kell”. Ez tulajdonképpen a keresztyénség, a húsvéti lelkület, a mi hitünk lényege, ez a lelkesült, feltétel nélküli követés, ez az önátadás Istennek. Itt érthető meg az, amit Jézus felnőtt hallgatóinak mond: „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba” (Luk. 18,17)

Aki nem tudja őszintén, feltétel nélkül, lelkesülten átadni magát, szívét, életének azt a pillanatát a feltámadott Úrnak, az a „körön kívül” marad, kirekeszti önmagát. Az semmit, de semmit sem fog megtapasztalni a feltámadás valóságából, az Új Élet erejéből, a megszabadított lét öröméből.

Én azt kívánom valamennyiünknek, hogy ezen a mostani húsvéton ilyen gyermeki, őszinte, tiszta lelkesültséggel legyünk ne szemlélői, bámulói a feltámadás titkának, hanem feltétel nélküli követői az élő Úrnak, Jézus Krisztusnak.

Minden szeretett testvéremnek szép, békés, boldogan átélt húsvéti ünnepet kívánok!

Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök
2014, Kolozsvár

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria