Imádkozzunk együtt a sivatag szentjével – Legújabb kötetünket ajánljuk

A 2005. november 13-án boldoggá avatott Charles de Foucauld üzenetének időszerűségét főleg két szempontból hangsúlyoznám, utalva a pápák által meghirdetett új evangelizálás sürgető feladatára. A hitetlenségből megtért Charles de Foucauld így vallott: „Amint hittem, hogy van Isten, azonnal megértettem, hogy nem tehetek mást, mint hogy egészen érte éljek.”

Napjainkban, amikor a „Nyugat alkonyáról” beszélnek, amikor a volt keresztény Nyugat (Európa és Észak-Amerika) felejti vagy megtagadja keresztény gyökereit, sőt „Isten halálát” hirdetve terjed a gyakorlati ateizmus, amikor megvalósul Karl Rahner SJ fél évszázaddal ezelőtti „jóslata” a diaszpóra kereszténységről, Charles de Foucauld élete intő példa: a kis keresztény szigeteken minden egyes hívőnek az egész, teljes kereszténységet, Krisztust kell hitelesen képviselnie. Ha nem tudjuk „hódítón” a felszínen terjeszteni a keresztény hitet, el kell azt mélyítenünk, úgy, ahogy Károly testvér azt a Szaharában élte.

Az újabb világpolitikai események az érdeklődés középpontjába állították a muszlim világot, illetve általában a nagy világvallások szerepét a mai civilizáció alakulásában. A legutóbbi fél évtized „népvándorlása”, a muszlim migránsok beáradása Európába fokozottabban ráirányítja az Egyház minden tagjának figyelmét Boldog Károly testvér tanúságtételére. Ferenc pápa – a „kilépő”, a peremvidékek felé tartó missziós Egyház szolgája – nemcsak a keresztények, hanem a világvallások párbeszédét is hathatósan igyekszik előmozdítani. Charles de Foucauld halálának századik évfordulója alkalmából üzenetet küldött a Károly testvér lelkiségét követő közösségeknek. A Szentatya azt kívánta, hogy a boldog intuícióit követve Názáret lelke világosítsa meg számos ember mindennapi, egyszerű életét és kapcsolatait. Annak példája, aki Jézust követve mindenki befogadására nyitott, „egyetemes testvér” akart lenni, mások vallási hagyományát tisztelve segítsen fölfedezni, mennyire fontos a legszegényebbek, legelhagyatottabbak közelsége az emberségben való növekedéshez. „A keresztényeknek úgy kell tekinteniük minden emberre, mint nagyon szeretett testvérre.”

Magyar Kurír