Interjú Homa Ildikóval, a szociális testvérek romániai kerületének új elöljárójával

– Mit jelent számodra ma a „szociális testvér” szókapcsolat?

– Harminc évvel ezelőtt, amikor legelőször találkoztam a szociális testvér megnevezéssel, értetlenül álltam én is előtte. Egy fiatal lánynak, aki „nővérségről” álmodik, kicsit idegenként hatott. Aztán, ahogy megismertem a hús-vér személyeket, és egyre inkább kezdtem felfogni a szociális testvéri karizma lényegét, majd csodálni annak nagyszerűségét, egyszeriben megszépült számomra ez a szókapcsolat. (...) Testvérek vagyunk, nem nővérek, vagyis nem vagyunk idősebbek, sem rangidősek. Szociálisak vagyunk, vagyis igyekszünk jelen lenni a társadalom minden szegmensében szakmaisággal átitatott lelkiséggel, igyekszünk nemcsak enyhíteni a szenvedést, de orvosolni a szenvedés okát, mondhatnánk: „metaszinten” próbálunk működni. (...)

– Hogyan látod, érzed most a küldetéseteket – elsősorban itthon?

– (...) A szociális testvérek küldetését itt, Erdélyben röviden így fogalmaznám meg: a szó erejével szolgálni. Minden testvér ezt teszi – tanító, tisztánlátást szolgáló, árral szembemenő, bátorító, vigasztaló, gyógyító, kegyelmet esdő szavakkal szolgál. A szociális testvérek itt, Erdélyben mindig is meghatározó alakjai voltak a katolikus szellemiségnek. A szakmaiság és a lelkiség összekapcsolása a lélekmentésben mindig jellemezni fogja a testvérek munkáját.

– Mennyire ért meglepetésszerűen ez a választás, mi volt az első (belső) reakciód?

– (...) Az első reakcióm az volt, hogy „Istenem, én ebbe bele fogok halni”, a második az, hogy „meg kell térnem”, a harmadik pedig az, hogy „Testvérek, segítsetek, ez egyedül nem fog menni”. (...)

– Melyek a legkikristályosodottabb – rövid és hosszú távú – terveid elöljáróként?

– Minden második évben kerületi gyűlést tartunk, amelynek keretében megvizsgáljuk, miképpen tudjuk valóra váltani itt és most a káptalani irányelveinket, hiszen mi, az egész világon élő szociális testvérek egy nagy közösséget alkotunk, és együtt keressük azt az utat, amelyen keresztül kibontakoztathatjuk saját lelki identitásunkat és küldetésünket. Az elöljárónak és tanácsának feladata, hogy a kerületi gyűlésen megfogalmazott irányelveket gyakorlatba ültesse. A cél megvan, a megvalósulás kreatív módját kell megérezni.

A rövid távú cél mostani irányelveink gyakorlatba ültetése. Ezek közül az egyik pont segíteni a hivatás nélküli embernek rálelnie a hivatására, egy másik pont pedig a nekünk adott karizma felkínálása az Egyháznak, a társadalomnak. (...) A remény hordozóiként jelen szeretnénk lenni mindenki számára, aki ebben a bizonytalan időszakban kapaszkodót keres, és szeretettel hívjuk, hogy építse velünk együtt Isten (egy)házát!

A teljes interjú ITT olvasható.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Czimbalmos Emilia

Magyar Kurír