Interjú Pintér Gábor érsekkel, Honduras új apostoli nunciusával

– Újabb megtiszteltetés érte Pintér Gábor érseket, amikor Ferenc pápa Honduras apostoli nunciusává nevezte ki. Mit jelent számodra ez a kinevezés?

– Elsősorban meglepetést, hiszen manapság általában öt évig tart egy nuncius szolgálata az adott országban. Ez alól azért rengeteg kivétel akad, pontosabban lehet kevesebb és több is, mint ebben az esetben is történt. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy a Szentatya úgy látta, valamilyen oknál fogva most nagyobb szükség van rám Hondurasban. Annak ellenére, hogy nagyon jól éreztem magam Belaruszban, örömmel vettem tudomásul az új kinevezést, hiszen ez a feladatom és szolgálatom lényege. A szentszéki diplomaták a Szentatya kívánsága és rendelkezése szerint mindig oda mennek, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, és ott folytatják a munkát, ahol erre szükség van. Ilyen értelemben semmiféle negatív érzés nincs bennem. Egy fejezet lezárult, megtettem, amit meg tudtam tenni Belaruszban; úgy gondolom – hála Istennek –, sok mindent sikerült megtenni. Egy új fejezet kezdődik újabb kihívásokkal és újabb feladatokkal, természetesen egy teljesen új közegben, egy teljesen más jellegű munkával, mint amit eddig csináltam.

– Honduras Közép-Amerikában található, beszélt nyelve pedig a spanyol. Spanyolul tudsz, de milyen terepismereted van Közép-Amerikáról?

– A latin-amerikai tapasztalatomat Bolíviában szereztem, ami ugyanebben a közegben található. Nyilván nagy különbségek vannak az országok között, de a kultúrkör ugyanaz. Haiti, ahol előzőleg szolgáltam, földrajzilag sokkal közelebb van Hondurashoz, azonban inkább afrikai ország Amerikában. Afrikai a kultúrájában, mentalitásában, hagyományában, még vallásilag is, sőt, nyelvében is teljesen különbözik, tehát ilyen szempontból Hondurasnak Haitihoz kevesebb köze van, mint Bolíviához. Nem fogom magam idegenként érezni, ha megérkezem Hondurasba, mert vannak már élményeim ebből a közegből.

Honduras Közép-Amerikában található, apostoli nunciatúra közel száz éve működik ebben az országban. Korábban ezek az országok csoportokban voltak, tehát egy nunciatúra három-négy országot is ellátott. Ez már megszűnt, mindegyik ország külön nunciatúrával rendelkezik. Maga Honduras közép-amerikai viszonylatban a nagyobb országok közé számít, hiszen területe 115 ezer négyzetkilométer, valamivel több, mint Magyarországé. Lakosainak száma közelíti a tízmilliót, és ezen belül a katolikusok száma körülbelül hétmillióra tehető. Számadataiban tehát Magyarországra hasonlít. Tíz egyházmegyéje van, melyek létszáma nyilván nagyobb, mint a magyarországi egyházmegyéké, ez történelmi okokból van így. Földrajzilag és az időjárás szempontjából úgy tűnik, Honduras kellemes hely, hiszen tele van hegyekkel, s a városok nagy része a hegyekben található, tehát klímája kiegyensúlyozott.

– A konkrét munka megkezdése előtt mire kell a hangsúlyt fektetni?

– Most kezdtem tanulmányozni az országot, a történelmét, a hagyományait, a helyi egyház történetét, így aztán én is kezdő vagyok a témában. Mindenesetre az látható, hogy szociális téren nagyon nagy a szerepe van az Egyháznak az ország életében. Az Egyház mindig fontos szerepet játszott a társadalomban, a szegényekkel való törődésben. Honduras szegény, mint általában a közép-amerikai országok. Bár jelenleg úgy tűnik, politikai és gazdasági stabilitás van az országban, az életszínvonal átlagon aluli. Az Egyháznak tehát nagy szerepe van abban, hogy a szociális helyzetet hogyan lehet kiegyensúlyozott állapotba hozni. Ilyen szempontból, ha nem is politikai jellegű, de fontos szerepe van a Katolikus Egyháznak Hondurasban. Hasonló helyzettel találkoztam Bolíviában is. Mivel a Katolikus Egyház volt az egyetlen, mindenki által elfogadott, hiteles intézmény az országban, nagyon sokszor közreműködött a politikai vagy szociális egyensúly fenntartásában. Úgy látom, így van Hondurasban is, mindenki odafigyel arra, hogy az Egyház miként foglal állást társadalmi kérdésekben. Ez nyilvánvalóan olyan feladat lesz, mely az eddigi munkámban – legalábbis belaruszi nunciusként – kevésbé játszott szerepet. Nyilván nem ebben merül ki a feladatom, hiszen az elsődleges munka a pasztorális tevékenység, az örömhír hirdetése, ami a legfontosabb a helyi egyháznak. Az én feladatom pedig annak elősegítése lesz, hogy ez minél zökkenőmentesebben és hatékonyabban folyjon.

– A Szentszék diplomáciai szolgálatában eltöltött éveid egyre több személyes kapcsolatot is jelentenek akár a többi nunciussal is. Számíthatsz az ottani kollégák segítségére?

– Igen, mindenképpen, hála Istennek! Ott a környéken többen is vannak, akikkel együtt tanultam a Pápai Diplomataképző Akadémián, de olyan is, akivel Párizsban együtt dolgoztunk. Nagyon nagy segítség lesz, hogy a környező országokban sok olyan kolléga dolgozik, akik már régebben ott vannak és akiknek tapasztalatára számíthatok. Még egy érdekességet elmondok a rám váró újabb feladatokról, ami Belaruszban még nem volt. Egész Közép- és Dél-Amerikában, ahogyan a legtöbb országban, az apostoli nuncius a diplomáciai testület dékánja. Ez új feladat lesz a számomra. Tanácsosként és titkárként már közreműködtem ebben korábbi szolgálati helyszíneimen, most nunciusként Hondurasban én leszek a diplomáciai testület dékánja is.

– Zárásként a hívek nevében is gratulálok kinevezésedhez, és valami olyasmit kívánok, amit magam is megtapasztaltam a Vatikáni Rádióban. Miután kineveztek téged Belarusz apostoli nunciusának, az itteni belarusz kollégák egyre jobban ragaszkodnak hozzánk Pintér Gábor nuncius miatt. Azt kívánom, hogy a latin-amerikai kollegák hasonlóképpen keressenek bennünket, és így büszkék lehessünk arra, hogy az ottani diplomáciai szolgálatot egy magyar érsek, Pintér Gábor vezeti.

– Köszönöm, és bízom benne, hogy így lesz.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír