Isten az együttérzés halk szellőjében – Tomáš Halík karácsonyi gondolatai (2. rész)

A karácsonyi hit nevében nemet mondunk minden olyan kísérletre, amely lefokozza és semmibe veszi az ember értékét.

Minden emberi élet szent: még a legtörékenyebb, még az anyaméhben rejlő élet is. Hatalmas dolog embernek lenni, hirdeti a karácsony üzenete.

Ettől talán „merő” humanizmusra korlátoznánk a kereszténységet? Nem. Az ember és Isten, Isten és az ember „összetartozik”, hirdeti a karácsony üzenete. Ahogyan az isteni ige története beteljesületlen maradt volna, ha nem következik be a megtestesülés eseménye, úgy az ember sem lenne teljes Isten nélkül.

„Nem jó az embernek egyedül lennie”: e bibliai kijelentés igazságát karácsonykor elevenen átéljük.

Nem jó, ha az ember elkülönül másoktól, de Istentől sem szabad elkülönülnie. Ha önmagába zárkózik, abba a büszke vágyba, hogy ő maga legyen Isten, csak árt magának.

Ha viszont utat talál Istenhez (talán csak apró lépésekkel, talán csak a szentség karácsonyi illatát követve, talán a karácsony emberi oldalát elfogadva, talán saját emberségét teljesen elfogadva és mások emberségét tisztelve), helyreáll a teremtés megbomlott rendje.

„Nem jó az embernek egyedül lennie”: e kijelentés igazságát sokan a saját bőrükön érzik e különösen nehéz év karácsonyán. Sokan távol vannak a szeretteiktől, kórházba vagy karanténba kényszerülnek. Sokan egyedül vannak, mert a halál elragadta tőlük, akik a legközelebb álltak hozzájuk. Sok hely üres marad a karácsonyi asztalnál; csak kevesen tudják a megszokott módon megtartani az ünnepet.

Eddig csak az emberi élet nagyszerűségéről beszéltem. De az emberi lét törékenységéről és sebezhetőségéről sem szabad megfeledkeznünk. Egy évvel ezelőtt valószínűleg senki nem tudta volna elképzelni, hogy egy láthatatlan vírus térdre kényszeríti a világot. Ez a tapasztalat a hitünket is érintette. Katasztrófák idején mindig vannak, akik bosszúszomjas és büntető Isten képével állnak elő. Egyszerű válaszuk van a szenvedés kérdésére: szörnyű büntetést küld Isten, természetesen főként azokra, akiket az ilyen üzenetek megfogalmazói éppen gyűlölnek. Csakhogy

Jób könyvéből és Jézus szavaiból kitűnik, hogy a katasztrófák mögött nem szabad Isten büntetését látnunk.

Ne a nyomorúság árjaiban, a halálos földrengésekben, a katasztrófák viharaiban keressük Istent.

Inkább az emberi együttérzés halk szellőjében, a szolidáris segítségben vegyük észre. Isten főként az emberi szeretet, hit és remény megnyilvánulásaiban van jelen közöttünk.

Ez az év elénk tárta az emberi élet törékenységét; sok fájdalmat és félelmet hozott. Ám az önfeláldozó szeretetnek is számos tanújele volt idén. „Ahol szeretet, ott van Istenünk” – énekeljük a húsvéti liturgián. Karácsonykor is gondoljunk erre.

Az írás első része ITT olvasható.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír