Isten nem ott van, ahol lenni szeretnénk

Van egy alapvető hitbeli tapasztalat, amely nem hagy nyugodni: Isten nem ott van, ahol lenni szeretnénk, hanem ott, ahol vagyunk. Az Egyháznak szembe kell néznie ezzel, és ebben a helyzetben, ebben a válságban kell keresnie Istent. Az is kiderült, hogy az Egyháznak rendkívül kreatívnak kell lennie, mert Isten kreatív. Ha tanúságot akar tenni az élő Istenről, nincs más választása, kreatívnak kell lennie.

Az Egyház Isten jelenlétének tanúja – mindig és mindenhol. Ezért nem mondhatjuk, hogy a koronavírus-járvány elmúltával majd ismét Egyház leszünk. Ebben a válságban is az emberek mellett lehetünk, jelen lehetünk a nehézségeik közepette. Ez az Egyház. Óscar Romero azt mondta, ha az Egyház jelen van az emberek között örömeik és gondjaik közepette, akkor jelen van Krisztus. El kell szánnunk magunkat erre a lépésre. Amíg az Egyháznak jelentős hatalma volt, és egyszerűen kijelentette, hogyan kell zajlaniuk a dolgoknak, s közben vissza tudott húzódni a saját terébe, nem volt fontos, hogy szembenézzünk ezzel. Ma már ez nem lehetséges. Ismét Romeróval szólva: az emberek azért távolodtak el az Egyháztól, mert az Egyház eltávolodott tőlük.

A kérdés pedig az: azért van-e valakinek tekintélye az Egyházban, mert a feladata és az életállapota eltávolítja másoktól? Vagy nem éppen azért van-e keresztény tekintélye valakinek, mert az emberek között van? Az Amazonas-szinódus megnyitásakor lenyűgözött, hogy a Szent Péter-bazilikától a szinódusi teremhez tartó körmenetben a pápa a többi ember között járta az utat. Az ilyesmi tényleg megérinti az embert, és ilyenkor azonnal kiderül, hogy ez az Egyház: arról az Istenről tanúskodik, aki nem felülről szórja szavait az emberekre, hanem ember lesz.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír