Isten úgy tesz rendet életünkben, mint egy fejkendős néni – Vízi Elemér a Könnyező Szűzanya ünnepén

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Vízi Elemér, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának provinciálisa örömét fejezte ki, hogy sokan elzarándokoltak a győri Könnyező Szűzanyához. Amikor zarándoklatra indulunk, kilépünk a megszokott keretek közül, különösen figyelünk Isten jeleire – hangsúlyozta a szerzetes. Elmondta, hogy a jezsuita rendben hagyomány, hogy a novíciusokat elküldik zarándoklatra élelem és pénz nélkül, hogy Krisztus nevében keressenek szállást és befogadást. Vízi Elemér annak idején Székesfehérvárról indult el Celldömölkre, és az úton megtapasztalhatta Mária közbenjárását, aki megmutatja, hogyan kerülhetünk közelebb Istenhez. Amikor kilépünk a komfortzónánkból, figyelmesebbek leszünk Isten jelenlétére, aki mindig velünk van.

Ezt követően a jezsuita szerzetes a szomjúság motívumáról beszélt, ami összeköti a pusztában vándorló választott nép elégedetlenségéről szóló napi olvasmányt és a szamariai asszony történetéről szóló evangéliumi szakaszt. Felhívta a figyelmet arra a különleges módra, ahogyan Jézus a szamariai asszony figyelmét vezeti. Jézus is úton van, elfárad, pihenőt tart a kútnál, ahol találkozik az asszonnyal. Élő vizet kínál a kúthoz vízért induló asszony számára. Ahogyan a beszélgetés során lassan kibontakozik a nő élete, úgy szabadul meg terheitől, szabaddá válik. Jézus meghallgatja őt. Az asszony ebben a találkozásban megtapasztalja, hogy valaki szereti és elfogadja őt úgy, ahogy van. A felszabadulás örömét nem tudja magában tartani: a városba siet, hogy megossza az emberekkel a rátalálás örömét, annak örömhírét, hogy megtalálta azt, akit keresett.

Vízi Elemér felidézte a La Mancha lovagja című musicalt, amelyet rendtársaival látott a budapesti Magyar Színházban. A darab alaptörténete szerint egy csoport ember fogságban van, közöttük Cervantes is, aki kezdeményezi egy darab eljátszását. Mellettük van egy Aldonza nevű utcanő is, akit mindig gúnyolnak. A Don Quijote szerepét játszó Cervantes Aldonzában Dulcineát látja, álmai asszonyának titulálja, és ragaszkodik ahhoz, hogy leírja az asszony szépségét. Aldonza kezdetben őrültnek tartja Cervantest, mert úgy gondolja, ő nem lehet szép, hiszen a szemétdombon nőtt fel. Ebben a kijelentésében az nyilvánult meg, hogyan tekint saját magára, hogyan értékeli saját magát a mások ítéletein keresztül. Cervantes mindvégig kitart amellett, hogy Aldonzában a legszebb nőt látja. A kitartásának az lesz az eredménye, hogy Aldonza azzá alakul, aminek Cervantes mondja: szép Dulcineává.

Ha szóvá tesszük az embertársunkban felfedezett fényt, ő maga mélyebb kapcsolatba kerül a benne rejlő szépséggel, és végső soron azzá lesz, aminek neveztük. Az ember valóban a fényt, az Istent hordozza magában – hangsúlyozta elmélkedésében Vízi Elemér, majd rámutatott arra, hogy amikor Istent keressük és szomjazzuk, akkor arra is keressük a választ, hogy miként tudjuk szeretni és elfogadni magunkat törékenységünkkel együtt.

Majd arról beszélt, Mária kapcsolata Istennel nem gondolati, hanem személyes, számára Isten élő valóság. A kegyképen ábrázolt Szűzanya vérrel könnyezésének csodája arra hív bennünket, hogy feltegyük magunknak a kérdést: ki számunkra az Úr? Vízi Elemér egy beszélgetést idézett, amelyben valaki arra a kérdésre, hogy ki számára Isten, azt válaszolta, hogy amikor megpróbálja maga elé idézni, egy fekete ruhába öltözött, fejkendőt viselő nénit lát, aki takarít az irodában. Amikor az emberek már hazatérnek a munkából, akkor ez a néni megy, hogy összeszedje a szemetet, kiürítse a szemeteskosarat, hogy összesöpörjön, letörölje a port, hogy rendet tegyen. Másnap a munkába érkező emberek rácsodálkoznak a tisztaságra. Így tesz Isten rendet az életünkben: csak azt vesszük észre, hogy az életünk milyen szép, milyen rendezett.

A jezsuita szerzetes a 2015-ben elhunyt Sieger Köder pap, képzőművész egyik festményéről is szót ejtett, melyen a szamariai asszony látható, amint egy kútba tekint. A víztükrön Jézus arcát és a sajátját látja viszont. A szamariai asszony annak az embernek a példája, aki bele tud nézni a saját kútjába, ahol felfedezi Isten arcát.

Vízi Elemér homíliája végén arra biztatta a híveket, merjenek kilépni a mindennapi gondokkal való foglalatoskodásból, a komfortzónájukból, azért, hogy megtapasztalhassák Isten jelenlétét, és merjenek bátran az Úrra hagyatkozni, engedjék át neki az irányítást. Az Úr, ahogy jelen volt a választott nép körében a pusztai vándorlás idején, és 320 évvel ezelőtt, a vérrel könnyezés órájában, ugyanúgy köztünk van ma is.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Nagy Lajos/Győrfotó

Magyar Kurír