Isten vándora és Júlia anya – A kútvölgyi engesztelő kápolna születésére emlékeztek

Hazai – 2019. augusztus 25., vasárnap | 19:22

A svábhegyi kútvölgyi Szűz Mária engesztelő kápolnában augusztus 25-én Erdő Péter bíboros, prímás főcelebrálásával mutattak be ünnepi szentmisét abból az alkalomból, hogy ötven évvel ezelőtt Julia Verhaeghe anya, a Krisztus Ügye Lelki Család (Familia Spiritualis Opus – FSO) alapítója itt találkozott Regőczi István atyával.

Fél órával a szentmise kezdete előtt már gépkocsikkal, tömegközlekedési eszközzel, a közelben lakó hívek pedig gyalogosan érkeztek. A Krisztus Ügye Lelki Család nővérei és tagjai is eljöttek, hogy együtt ünnepeljenek Héray András FSO templomigazgató hívására a határainkon innen és túlról érkezett atyákkal.

A szentmise kezdetéig megnéztem a keresztutat, illetve bementem az engesztelő kápolnába, ahonnan ének hangzott ki a csendes svábhegyi utcára. A Semmelweis Vegyeskórus próbált. Egy pillanatra megálltam, s eszembe jutott a mondás: vannak kiimádkozott templomok. Ezt általában ősi templomokra szokták mondani, melyben évszázadok óta imádkoznak, kérnek, engesztelnek papok és világiak. Sokszor éreztem már, hogy ilyen templomban járok. Most ugyanez az érzés fogott el az aprócska, emberi léptékkel mérve régi, de tulajdonképpen alig öt évtizede épült kápolnában. Sokan, sokat imádkoztak már itt, nem véletlen, hogy engesztelő kápolnának hívják a Szűz Mária-kápolnát. Kiimádkozott lett…

A szentmisét a kápolna nagytermében mondták a sok ember miatt, a bevonuló papságot Héray András köszöntötte. Elsőként Erdő Péter bíborost. Többek közt fontosnak érezte kiemelni, hogy a főpásztor Regőczi atya halála után, 2013-ban gondoskodott a szomszédos, sok évtizede működő kútvölgyi kápolna megalapításáról, ahol engedélyezte az Oltáriszentség őrzését is. A templomigazgató így folytatta: „Nagy öröm számomra, hogy most együtt látom a püspököket, akik diakónussá, illetve pappá szenteltek. Nagy öröm számomra, hogy itt van Philip Boyce kármelita püspök Írországból, aki Júlia alapító anya lelkivezetője volt és diakónussá szentelt engem. Immár hagyománynak mondható továbbá, hogy erre az augusztus végi Júlia anya-emlékmisére egy újmisés papot is hívunk. Pintér Bálint mezőkövesdi káplán a szentmise után újmisés áldását adja majd személyesen a jelenlevőknek.

Szeretettel köszöntöm továbbá a velünk együtt ünneplő, koncelebráló paptestvéreket: közöttük Thomas Felder FSO atyát, a Krisztus Ügye Lelki Család Papi Közösségének nemzetközi vezetőjét; Peter Willi FSO atyát, aki előtte jó harminc éven keresztül volt a papi közösség nemzetközi vezetője. Köszöntöm továbbá Kocsis István helyi plébános atyát az istenhegyi Szent László-templomból, valamint Simon De Keukelaere atyát Bécsből, Kovács Ferenc atyát Szombathelyről, Dávid Zoltán atyát Erdélyből és a Moldvából jött Krisztián atyát. Amikor a szentmise végén majd elmondjuk az eucharisztikus kongresszus előkészületi imádságát, akkor Európa lelki megújulásáért is imádkozunk. Ez most különösen is érvényes lesz, hiszen Európa messzi tájairól – Írországtól Moldváig – vagyunk jelen. Köszöntöm a Krisztus Ügye Lelki Család jelen levő tagjait is, közöttük a nővéri közösség nemzetközi vezetőjét, Margarete Binder anyát; a nővéreket és Márton kispap testvéremet, valamint a közösség családjait és ismerőseit. Köszöntöm végül, de nem utolsósorban a kútvölgyi Szűz Mária engesztelő kápolna jelenlevő kedves híveit és a Regőczi atyát tisztelő csángó vendégeket is, akik Pusztinából érkeztek.”

Homíliájában Peter Willi FSO többek közt arról prédikált, hogy Istennek megvannak a tervei: egy személlyel, egy közösséggel, az egész Egyházzal. Isten terveinek kezdete gyakran kicsiny és jelentéktelen. A megváltás műve Betlehem csendjében kezdődött. Egy kis mustármagból egy nagy fa nő. Ez az a mód, ahogy Isten működik. Júlia anya 1969 októberében nem turistaként érkezett Budapestre, hanem lelki anyaként olyan szívvel, amely nagy szeretettel volt eltelve Isten, az Egyház és a lelkek iránt. Sok próbatételen és szenvedésen keresztül vált erőssé a hitben és a szeretetben. Júlia anya megérezte, hogy István atya egész odaadással az emberekért él, de mégis volt szívében egy bizonyos magányosság. Megerősítette hitben és reményben, bátorította őt. Lelki kötelék jött létre kettejük között. István atya elfogadta Julia Verhaeghét lelki anyának, Júlia anya pedig több mint 28 évvel azelőtt lelki fiának fogadta őt.

Peter Willi hangsúlyozta: embertársainknak sok ajándékot adhatunk. Az egyik legnagyobb ajándék abban áll, hogy valakit megerősítünk a hitben. A hit azt jelenti, hogy valamit nem látunk, mégis bízunk benne. Hinni annyit jelent, hogy valamit nem értünk meg, mégis továbbmegyünk. A hit azt is jelenti, hogy nincsenek nagy érzéseink és ennek ellenére hűségesek maradunk. A hit olyan fény, amely a legsötétebb órákat is bevilágítja: erőt ad az élet nehéz pillanataiban. Bátorságot, hogy legyőzzük az akadályokat. Júlia anya belsőleg sok sötétséget látott az emberek szívében és a világban, sok éjszakát átvirrasztott. De a szívében soha nem aludt ki a remény világossága. És ezt a fényt sok szívben meggyújtotta és megerősítette, mint István atya szívében is. Júlia anya nagy szeretettel volt a papok iránt.

Tudta, hogy ki is a pap, és hogy kinek kell lennie. A pap, ahogy mondta, hatalmas eszköz Isten kezében, hogy lelkeket vezessen és irányítson. Júlia anya ugyanakkor szenvedett egyik-másik pap miatt, mert papságukat nem jól élték meg. Júlia anya kérte István atyát, hogy azon fáradozzon, hogy a kútvölgyi kápolnába kerüljön az Oltáriszentség. Ő ezt megtette. Az évek során az imádság és az imádás helye jött itt létre. Milyen sokat imádkoztak már itt a kedves hívek! Ez a kápolna az ország egyik olyan helye, ahonnan sok áldás árad ki. Júlia anya a legnagyobb tisztelettel volt a szent Eucharisztia, a szentségimádás és a szentáldozás iránt. Eucharisztikus lélek volt. Minden bizonnyal nagy örömére van, hogy egy év múlva Budapesten rendezik meg a következő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Kérjük őt, hogy legyen közbenjárója 2020 szeptemberében a kegyelmi hét minden előkészületének – fejezte be szentbeszédét Peter Willi.

A szentmise záróáldása előtt Erdő Péter bíboros szólt a jelenlévőkhöz. Mint mondta, különösen ravasz és szelíd az isteni Gondviselés. Sokszor azt hisszük – folytatta, hogy Nyugat-Európában talán már nincs is belőle semmi. Ugyanakkor időről időre felfedezhetjük, hogy kaptunk és kapunk ma is lelki ösztönzéseket. Ez az ajándékoknak az a cseréje, amiről Szent II. János Pál pápa is beszélt. A Belgiumban élő Júlia anya személyében épp a katolikus hit ajándékai és kegyelmei érkeztek el Magyarországra, de nem csupán az ő személyében. Most imádkoztunk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért, előtte kiosztottunk egy szentképet a szöveggel, melynek másik oldalán egy úrmutató látható. Ez jelenleg a Szent István-bazilika szentségi kápolnájában van, amikor a bazilika nyitva van, előtte lehet szentségimádást végezni. Ezt az úrmutatót Brüsszelben kaptuk, amikor a városmisszió szolgálatát végeztük és egymás után Bécs, Párizs, Brüsszel, Budapest, Lisszabon voltak az állomások. A brüsszeli katolikus közösség akkor azzal búcsúzott tőlünk, hogy ezt a monstranciát nekünk adta ajándékba. Meg vagyok győződve, maguk se gondolták, hogy ez egyszer az eucharisztikus kongresszus szentképe lesz és ezrek és ezrek fogják e szentkép alapján kérni, hogy az eucharisztikus Krisztus újítsa meg hitünket, életünket.

A szentmise végén Pintér Bálint újmisés áldását fogadhatták a jelenlévők, majd megnézhették a kert bejáratánál előző nap megáldott emléktáblát, amely az ötven évvel ezelőtti eseményre emlékeztet, végül a csángó vendégek által készített agapén vehettek részt, ahol az idősebbek mesélhettek Regőczi atyához és Júlia anyához köthető emlékeikről is.

Szöveg és fotó: Bókay László

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria