Isten velünk van és segít – Szent Donát-ünnep Székesfehérváron

Szent Donát ünnepén a székesfehérváriak a szent közbenjárását kérik életükért és jövőjükért. „A mai helyzetben még inkább fontos ezt a szokást megélni és folytatni azokért az emberekért, akik itt élnek, akik itt dolgoznak, és kérni egy szent segítségét, hogy az élet tovább mehessen” – fogalmazott Tornyai Gábor plébános köszöntőjében. Kiemelte: már volt ilyen a történelemben, hogy kerestük az utat, merre kell mennünk, mit és hogyan tegyünk jól. Most, amikor újra próbálunk jobban kinyílni, és megtalálni, hogyan tudunk tovább élni, azt kell tapasztalnunk, hogy a világ nem változik körülöttünk.

„A szentek sem változnak, akiknek a közbenjárását és a segítségét kérjük. Most végre kiléphettünk bezárkózottságunkból, de még fontosabb, hogy a szívünk is kinyíljon az Isten felé. Amikor szenteket ünnepelünk és tisztelünk, akkor rajtuk keresztül megélhetjük, megtapasztalhatjuk ezt.”

A megyéspüspök megemlékezett a fehérvári Szent Donát-búcsú több évszázados hagyományáról, amely augusztus sokszínű ünnepeit nyitja meg és amelyet az elmúlt évszázad rombolásai sem tudtak elpusztítani. Majd arról a bizalomról beszélt, amelyben szívvel-lélekkel megélhetjük Isten segítő jelenlétét életünkben. A főpásztor arra is felhívta a figyelmet, hogy az evangéliumban megörökített csodák, gyógyulások nemcsak azokról az emberekről szólnak, akik találkoztak Jézussal, hanem rólunk, ma élőkről is.

„A csodáknak úgy leszünk részesei, hogy hallunk róluk, és hittel elfogadjuk a tapasztalatot, hogy közel van az Isten hozzánk, megsegít bennünket – folytatta a megyéspüspök.

Ezeket a csodákat sokféle szemmel nézhetjük. A kánai menyegzőre tekinthetünk úgy, mint a boldog menyasszony és vőlegény, de az értetlenkedő násznagy szempontjából is, aki nem tudta, hogy a jó bor a Jézus által átváltoztatott víz. Próbálhatjuk az apostolok szemével vagy Mária szemével nézni az eseményt, aki figyelmezteti a szolgákat, tegyenek meg mindent, amit az Úr mond.

A mai evangélium a kenyérszaporítás csodájával is azt üzeni, fontos, hogy akármerről is közelítjük meg a történetet, Isten üzenetét kell felismernünk benne. Jézus, mielőtt megteszi a csodát, és jóllakatja az embereket, szól az apostoloknak, »adjatok nekik enni az öt kenyérből és a két halból«. Mert azt akarja, hogy értsék meg, akik ott vannak, azok az ezrek és a tizenkét tanítvány is, hogy Isten segít, hogy mindig velünk van, de nekünk is van feladatunk.” 

A főpásztor beszédében megemlítette az Indonéziában és Indiában zajló 21. századi véres keresztényüldözéseket, amelyekről Tete Remis SVD atyával, az Isteni Ige Társasága Magyar Rendtartományának tartományfőnökével beszélt. Közösen megállapították, látják azt a törekvést is, hogy a keresztény eszméket lejárassák, hogy azok elveszítsék társadalmi befolyásukat az erkölcs, az emberi tisztesség, a becsület terén. Azt az erőt akarják hiteltelenné tenni, amely a jóságot hirdeti, amitől ember az ember. A püspök hangsúlyozta, tudnunk kell a missziós szerzetesek által tapasztalt kiállást és bátorságot követni.

Hinnünk kell abban, hogy a világot nem pusztán az emberi erőfeszítés, hanem az imádság, a hitről való tanúságtétel, a kereszténységhez való hűség, a keresztény gyökerek megerősítése változtatja meg.

„Mindenhol, amerre járunk, hallatni kell a hangunkat, ahogy csak tudunk, hassunk az emberekre, egymást bátorítsuk, mert minden keresztény ember felelős minden keresztény emberért. Nekünk itt, magyaroknak Szent István országában különösen is életbevágó ma, és az egyik legfontosabb feladatunk ez. Kell hogy éljen a hit bennünk, hogy a hit lángját ne engedjük kioltani. Tevékeny feladatuk volt az apostoloknak abban, hogy Jézus csodája megvalósuljon. Isten bennünket is fel akar használni, eszközeinek választ és hív meg, hogy munkatársai legyünk. Így lehet ezt a világot jobbá tenni, és csak így menthetjük meg a magunk életét. A magyar nemzet keresztény nemzet, keresztény hagyományai, gyökerei vannak, és nincs jövője, csak ha keresztény marad. Isten segít, nincs mitől félnünk, ki kell állnunk bátran, meg kell tennünk, amit tehetünk, és akkor egy új világ, az Isten országa születik majd meg bennünk és körülöttünk”– fogalmazott Spányi Antal püspök.

A szentmise után a Donát-búcsú hagyományos agapéval és borkostolóval zárult. Az eseményen részt vettek a város elöljárói, képviselői, a Vitézi Rend és a helyi borrend tagjai, a város egyházközségeinek képviselői, akik az ünnepre elhozták templomi zászlóikat. Az ünnepségen az anitóchiás fiatalok és az öreghegyi plébánia cserkészcsapata vállalt szolgálatot.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Lugosi Balázs

Magyar Kurír