Jézus győzött, beteljesítette az ember sorsát – Mennybemenetel ünnepe Debrecenben

A főpásztor az evangéliumi szakasznak arra a megdöbbentő megjegyzésére hívta fel a figyelmet, hogy az apostolok kételkedtek: „Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek” (Mt 28,17). Jézus feltámadása után eltelt negyven nap, és némelyik tanítványon a bizonytalanság uralkodott, pedig többször találkoztak, ettek együtt a feltámadt Jézussal. Ennek ellenére a közösségben maradtak, ott, ahová Jézus rendelte őket, vagyis minden kételkedésükkel együtt megtették azt, amit kért tőlük.

A Szentlélek eljöveteléről, pünkösdről szóló evangéliumi szakaszban pedig már azt olvashatjuk, hogy mindannyiuknak lángra lobban a szívük, amikor megkapják a Szentlelket. Onnantól kezdve az apostolok már nem kételkedtek.

Jézus mennybemenetele annak a győzelemnek az ünnepe, hogy az ember örök sorsa eldőlt. Győzött a jó, az élet a halál fölött, az erény a bűn fölött, az igazság a hazugság fölött. Ezt mi, keresztények mindannyian tudjuk. Mégis bennünk van a kétely. Miért? A főpásztor szerint a kérdésre a választ egyrészt a rossz jelenléte adja meg a világban. Ha megvizsgáljuk életünket, rádöbbenünk, hogy gyakran mi sem a jó úton járunk. Kételkedésünknek az is oka, hogy bizonytalanok vagyunk a jövőt illetően, ma is. Mi fog történni? Hogyan alakul az életem, meg tudom-e állni a helyemet a világban? A kételkedés hozzátartozik az emberségünkhöz, de abban benne van az igazság keresése is. Ha valaki rátalál, az egyszerűen magával ragadja – az igazság, mely nem valami, hanem valaki, maga Jézus Krisztus. Nem tudjuk, holnap mi lesz, de azt igen, hogy Jézus győzött, beteljesítette az ember örök sorsát, és a mi életünk is innentől kezdve mennybemenetel. Ezért van küldetésünk: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket.”

A mennybemenetel a reménység ünnepe is, misztérium: amióta Jézus a mennyben van, az isteni lét állapotában, azóta mindig velünk van, bármikor szólhatunk hozzá, kérhetjük kegyelmeit. Erről és Jézus szeretetéről, boldogító jelenlétéről kell tanúságot tenni – hangsúlyozta a megyéspüspök. – Ehhez meg kell nyitni a szívünket, hogy megtapasztalhassuk az Ő hatalmát: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön” (Mt 28,18). Szent Pál apostol azt mondja: „…milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön” (Ef 1,19). Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta Őt a halálból, amelyet rajtunk keresztül akar megmutatni.

Minden megkeresztelt embernek feladata van. Nincs olyan, hogy valaki „a cserepadon ül”. Nemcsak a papok kötelessége, hanem minden megkeresztelt emberé is, hogy hirdessék az evangéliumot, az örömhírt, amely nem csupán egy könyv, egy szó, hanem maga az élet. Az életünkkel hirdessük azt, hogy jó Krisztushoz tartozni, hogy belőle merítjük az erőt a mindennapokhoz.

A cikk teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír