Jóra összeesküvők – Séta a balatonalmádi szoborparkban

Nem feltétlenül megbízásból, sokszor egy hirtelen jött ötletből bontakoznak ki a plasztikák, portrék és más, vizuálisan megfogalmazható gondolatok.

Balatonalmádiban, egy gyönyörűen karbantartott parkban, partközelben, az állomástól nem messze, a Szent Erzsébet ligetben található a Kézfogás címet viselő Európa szoborpark. A puha tűlevelű fenyőfák mesésen zöld színekben pompáznak a környéken a kanyargós utak között. Egymástól tíz-tizenöt méterre bronzból és más fémekből öntött, kőből faragott szobrok láthatók mindenfelé. A sokféleség dominál; az ötletesség fontosabb itt, mint a monumentalitás. Van olyan alkotás is, amely mélyebb gondolatokat ébreszt, mint például Pogány Gábor Benő szobra a Kapuőrző guggoló figurája.

És van olyan, mint Czér Péter fehér márványból faragott Merengő című szobra (amely szintén guggol); erősen stilizált ugyan, de rendkívül kifejező. A szobrásznak sikerült megragadnia a lényeget, még akkor is, ha a testrészeket egyszerű gömbformára alakította. Arca, lábfeje, keze nincs a szobornak, ami nem kis kockázat, mégis azt mondhatjuk: a mű – szó szerint – kerek, egész. 

Farkas Ferenc Hokusai című bronza egészen más a maga realizmusával. A kis japán emberke fázósan húzza össze magát az erős szélben, vándorbotját épphogy megtartva. 

Rieger Tibor Kecskéje egyszerűen bájos; hosszú szőre beborítja a fejétől a talpáig. Anyaga, a fehér mészkő az idők során elefántcsont színre váltott.

Miközben nézelődünk, lassan bealkonyodik. A nap már a látóhatár szélére ért, de azért még fényesen megcsillan a vízen. Egy nagy csapat madár lepi el éppen az almádi móló melletti partszakaszt. A kacsák és a hattyúk látható örömmel gyülekeznek; ha jól viselkednek, még enni is kaphatnak a sétálgató nyaralóktól. Majd egyszer csak hajó érkezik a kikötőbe, és ahogyan kiköt, az a turisták számára mindig látványosság.

De térjünk vissza a szoborparkba, és járjunk tovább az Almádiban kitermelt, jellegzetes vörös mészkőből kirakott utakon. A Balaton vidéke, mint tudjuk, nem csak lakóhely, hanem a nyaralók paradicsoma is. A szabadság, a vakáció mindig sokat ígér, az ember ilyenkor hajlamos kissé elengedni magát; néhány napra, esetleg hétre fölszabadulhatunk az évközben megszokott kötöttségek alól. Éppen ezért ez a szabadtéri kiállítás a maga sokféle stílusával, a kísérletező szobrászok inkább játékos, semmint drámai alkotásaival remekül illik ebbe a tóparti környezetbe.

Egészen másfajta közelítést mutat Major Janka Rétegződés című, vörös mészkőből faragott szobra. Egy torzót láthatunk, a véső nyomai mint megannyi ujjlenyomatos barázda borítják be az alkotást. Leonardo óta vagy nála is korábbról kutatja az emberiség a test belsejében található szerveket, az izomzat, a törzs, a bőrfelület összefüggéseit. Ez a szobor egy kísérletező kedvű művész alkotása. Meg is van a helye itt, a Balaton partján.

Beretvás Csanád Halász emlék című kőfaragása mintha csak egy kiszáradt, fosszilis, vénségesen vén balatoni halat ábrázolna: leginkább egy fogasra emlékeztet. Pikkelyei már csak nyomokban látszanak, felső ajkát lerágta egy másik hal, fogai kihullottak. A szeme helyén lyuk tátong. Óhatatlanul Hemingway Az öreg halász és a tenger elpusztult nagy hala jut az ember eszébe. 

Stamler Lajos Közelítő című faragása rejtélyes: vajon ki az, akinek csak a cipője látszik? Egy nagy, félbetört oszlopra emlékeztető, függönyszerű ruhatöredék alól kandikál ki a lábbeli, többrétegű posztamens támasztja alá. Érdekes, sejtető műalkotás: mintha csak egy krimiben a színházi függöny alól lépne ki valaki. 

Az Alien című film óta tudjuk, milyen félelmetes lehet egy kábel, vagy több kábel, vagy tucatnyi gégecső. Hans Rudolf Giger, a fantasztikus svájci tervezőművész megmutatta ezt nekünk. Páhi Péter Folytonosság című elképesztő alkotásán meghökkentően sok kábel és gégecső tekeredik mindenfelé. Az egész alak kábelből, csövekből, drótokból van megkonstruálva. Ez a mű a kísérletező kedv netovábbja, legalábbis ezen a szabadtéri tárlaton. Mindenképpen vicces, milyen pökhendien áll ez a kis alak a park szegletében. Mindenesetre megközelítően sem olyan veszedelmes, mint Giger kábelszörnyei.

A tárlaton külföldi művészek is képviseltetik magukat. A finn művész, Kaisu Koivisto Crystal című, fémből készült bájos alkotása őzikét ábrázol, feltehetően a nézők kedvence. Mintha csak apró üvegszilánkokból vagy kristályokból állna össze a szobor szerkezete. Legalábbis azt a hatást kelti. A lengyel Tomasz Skórka Kerti figurája egy kedves gyermeket ábrázol. A művész puhán, lekerekítetten alkotta meg a gömbölyded figurát, valamiféle szürke salakra emlékeztető kőzetből. 

Sok itt a látnivaló. Nem beszéltünk még Boldi rollerezőjéről, amelynek másik példánya Pesten van kiállítva, a Váci utca közelében, az arra járók örömére; sokan szívesen fényképezkednek a közelében. Az egész szabadtéri szobortárlatot végigkísérik Berzsenyi Tamás Komédiásai: több is van belőlük, utunk során időről időre felbukkannak ezek a kisméretű, groteszk kőfaragások. Hosszú kalapjuk, gyötrődő arckifejezésük azt mutatja, hogy a csepűrágók élete sem könnyű.

A parkba vezető úton a pályaudvar felől indulva egy kis táblán ez áll: „A szoborpark műalkotásokkal való benépesítését, életre keltését a Balatonalmádiban élő, illetve városunkhoz kötődő művészek, polgárok önzetlen támogatása és áldozatkész segítése tette lehetővé, hiszen a szobrok beszerzésére, szállítására, felállítására nem állt rendelkezésre pályázati forrás. Az a lelkes szervezők, az úgynevezett »jóra összeesküvők« szorgalmának eredménye. Kortárs magyar és európai szobrászművészek ajánlották fel műveiket ajándékként, illetve időszaki kiállításra. Ennek köszönhetően a kiállítás folyamatosan változik, fejlődik. Mindez a gyönyörű környezet, az őspark folyamatos gondozása, megóvása mellett történik.”

Végleg besötétedik. Teljes napszállta után már csak a szobrok sziluettjeit láthatjuk. Sok itt a néznivaló, az eredeti ötlet. A nyár még hátralevő heteiben érdemes ellátogatni a balatonalmádi Szent Erzsébet ligetben található ősparkba, ahol a szabadtéri szoborkiállítás látható.

Szöveg és kép: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. augusztus 9-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.