Bencés rendtörténeti konferenciát tartottak Tihanyban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A konferencia, melynek szervezője Barkó Ágoston OSB volt, a kora újkortól napjainkig kísérte nyomon a dunántúli bencés közösségek monostorainak, intézményeinek történetét és fókuszba állította a jeles bencés szerzeteseket.

„Ötszáz évvel ezelőtt, 1514. június 1-jén adta ki X. Leó pápa bulláját, amelyben Ulászló király, valamint Tolnai Máté pannonhalmi apát és konventje kérésére megerősítette a magyarországi királyi alapítású apátságok közösségét, amelyek »a bencés rend örök fenntartása céljából, felbonthatatlan testvériséggel és szívélyes egyetértéssel« unióba léptek. Egyszersmind kijelentette, hogy az apostoli szentszéknek közvetlenül alávetett Szent Márton monostora az ország bencés apátságainak a feje, s ezért apátját a főapát elnevezés illeti” – idézték fel a jubileum kapcsán a kongregáció létrejöttének jeles eseményét, örökbecsű dokumentumát.

A konferencia elnöki tisztét Borián Elréd bencés tanár látta el, aki prológusában hangsúlyozta: tudatosítani kell, hogy az evangélium minden megszentelt életet élő számára az első regula; mielőtt piaristák, bencések vagy domonkosok lennénk, elsősorban keresztények vagyunk.

A bencés lelkiség legfontosabb jellemzőiről szólva a bencés tanár kiemelte többek között a jó és a rossz megkülönböztetésének az erényét, amelyet a Szentlélek vezetésére hagyatkozva tud az ember igazán gyakorolni. Hangsúlyozta az egyéni, személyes és a közösségi döntés egyensúlyának jelentőségét is, idézve Szent II. János Pál pápát: „A megszentelt életet élő önmegvalósítása a közösségi önmegvalósításon keresztül ér célba”.

Mihályi Jeromos, a házigazda tihanyi bencés közösség tagja a kilncvenes évektől újjászerveződött monostor jelenkori életéről adott képet. Az apátságban ma kilenc szerzetes él: nyolc örökfogadalmas és egy növendék.

Korunkban ismét választ kell adni arra a kérdésre, kik vagyunk, mi a feladatunk – mutatott rá az előadó. – Gyakran elhangzik ugyan, hogy a szerzeteseknek jelnek kell lenniük a világban, mégis, bár látnak minket az emberek, sokszor mégsem tudják, értik, hogy e jel mit jelent. Nem értik, miért élnek a szerzetesek közösségben, miért adják oda az egész életüket az Isten szolgálatára.

A tihanyi bencések igyekeznek segíteni a megértésben jelenlétükkel, lelkiségi, kulturális programjaikkal, valamint a két éve indult bencés általános iskolával is – tette hozzá Mihályi Jeromos. – Küldetésüket missziónak tekintik, biztos pontot szeretnének mutatni minden hozzájuk érkezőnek. Jönnek látogatók, akik szépen felújított barokk templomukat, kiállításaikat szeretnék megnézni, s jönnek olyanok is, akik lelki feltöltődést várnak tőlük. Vannak, akik lekipásztorilag tartoznak hozzájuk, s vannak már két éve oblátusaik, akik világiként szeretnének szorosabban kapcsolódni a lelkiségükhöz, velük lelki családot alkotva.

Radó László, a Tihanyi Bencés Iskola igazgatója rövid történeti áttekintést nyújtott az 1703-tól működő bencés alapítású intézmény múltjáról. Az iskola az 1948-as államosítások óta állami vagy önkormányzati fenntartásúként működött egészen 2012-ig. Mielőtt az apátság ismét átvette volna, már jól működő, színvonalas intézmény volt. Hagyományait a bencés keretek között is ápolják. Jelenleg 151 diák jár ide 17 településről, tehát széles beiskolázású körzeti iskola lett, s megtartotta zeneiskolai jellegét is. 

Dénesi Tamás, a pannonhalmi levéltár igazgatója régi számadáskönyvek alapján idézte fel a 18. századi tihanyi konvent gazdálkodását, majorsági életét, állattartását, a szerzetesek ruházkodását, étkezési kultúráját; majd Boros Zoltán, a levéltár munkatársa mutatta be az apátság akkori vezetését, szervezeti működését. 

Bárány Zsófia, az ELTE doktorandusza a reformkori bencések elismert közéleti és természettudományos tevékenységéről beszélt, kiemelte többek között Guzmics Izidor és Rómer Flóris munkásságát. Guzmics Izidor bakonybéli apátként részt vett az országgyűléseken is, s a korabeli sajtó gyakran közvetítette gondolatait vallás és társadalom összetartozásáról, a vallási béke fontosságáról a felekezetek között. 

Kerekes Hubert győri bencés tanár előadásában a győri bencés gimnázium 19. századi, magas színvonalú képességfejlesztő, tehetséggondozó önképzőköreiről szólt, ahol rendkívül nagy hangsúlyt helyeztek a szóbeli kifejezőkészségre: a tanítványokat az írásbeli és szóbeli véleménykifejtésben meggyőző előadásmódra ösztönözték. Az önképzőkör híressé lett egykori diákjai sorában említette Koncsa Győző állam- és jogtudóst, Csávolyszky Lajos folyóiratszerkesztőt, Kőnig Gyula matematikust, Kwassay Jenő vízmérnököt, Polonyi Géza igazságügyminisztert, valalmint Ranschburg Pált, az első pszichológiai laboratórium létrehozóját.

Dömötör Mihály győri bencés öregdiák a kiváló szervezőképességű tudós győri bencés tanárnak, Bierbauer Lipótnak a városi vízmű létrehívásában, az elektromos hálózat kiépítésében való részvételét elemezte. A kőszegi születésű bencés mennyiségtan-természettan tanár 1914-től a tihanyi apátság tagja lett.

Csíky Balázs történész, levéltáros a két nagy formátumú egyházi vezető, Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát és Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás életén, munkásságán keresztül az egyházon belüli liberális és konzervatív irányzat ellentétét elemezte. Bemutatta, miként vált szét a főapát és a bíboros egyházi útja a közös bencés kezdet után, s korábbi baráti viszonyuk miként romlott meg a különböző egyházi jellegű, illetve politikai/egyházpolitikai kérdések kapcsán.

Szó esett a konferencián a diktatúra évtizedeiben meghurcolt bencésekről is. Rétfalvi Balázs szombathelyi levéltáros az úgynevezett „kincés” voltról, az 1950 után feloszlatott rendekből a plébániákon befogadott, illetve gyakran gyári, fizikai munkát vállalni kényszerülő szerzetesekről szólt; Petes Róbert történelemtanár pedig az ügynöki beszervezéssel megzsarolt Polgár Vilmos pannonhalmi gazdaságvezetőről emlékezett meg, aki végül a politikai rendőrség zaklatásainak következtében vált az egyházüldözés áldozatává.

Várszegi Asztrik prézesapát, a pannonhalmi főmonostornak egy különös, eddig nem ismert 20. század eleji vendégéről, David Viktor Tulman rabbiról emlékezett meg, aki az 1919-es tanácsköztársasági események résztvevőjeként mint megbélyegzett „vörös rabbi” keresett és talált menedéket rövid időre a kolostorban. A főapát kiemelte ennek a vendégségnek a vallásközi párbeszédben betöltött értékeit.

Végezetül Gérecz Imre, a pannonhalmi növendékek magisztere, a magyar bencés rend 1802-es újraalapításától napjainkig követte nyomon a közösség létszámváltozásait statisztikai kimutatások alapján. A Magyar Bencés Kongregációt ma 90 szerzetes alkotja Magyarországon, illetve a brazíliai São Paoló-i közösségben. Az átlagéletkor 54 év; a legidősebb testvér, Olofsson Placid atya 98 éves, a legfiatalabb 21 esztendős. Az elmúlt évtizedben folyamatos fiatalodás, s a rendi kötelékben való stabilizálódás volt tapasztalható.

A jubileumi találkozót a házigazda perjel, Korzenszky Richárd és Várszegi Asztrik főapát zárták.

Az elhangzott előadások megmutatták, milyen gazdag örökséget hordoz a bencések közössége, s azt is, mekkora lehetőséget kapott a rend az újjászerveződéshez a rendszerváltozás óta Isten segítségével – fogalmazott a főapát.

Korzenszky Richárd elmondta, bencésként 1959 óta tapasztalja, mit jelent különböző társadalmi körülmények és változó politikai széljárás közepette szerzetesnek lenni.

Jó érzéssel tapasztalom, hogy szüksége van ránk a világnak, számítanak ránk az emberek. Igazodási pontra mindig szükség van – tette hozzá a tihanyi perjel. – Ahhoz pedig, hogy igazodási pont legyünk, egymást kell erősítenünk. Hogy ne egymás fölé akarjunk nőni, hanem egymás mellett, egymás kezét akarjuk megfogni. És tudatosítani: ha valóban Istent keressük, akkor gazdagabbá válunk és kiteljesedhetik az életünk, s akkor gazdagabbá, boldogabbá válnak azok az emberek is, akik nálunk keresnek támaszt, segítséget.

Az előadások mellett a résztvevők együtt imádkozhattak a szerzetesekkel a napközi imaórán, a konferencia szüneteiben megkóstolhatták a tihanyi bencések gasztronómiai különlegességeit, italait és gyógyteáit, valamint megtekintették az apátság nemrég restaurált 18. századi szerzetesi kriptáját Korzenszky Richárd perjel vezetésével. 

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Czakó András OSB

Magyar Kurír