Szinódus a fiatalokért – Kámán Veronika beszámolója a római előkészítő találkozóról

Nézőpont – 2018. március 24., szombat | 14:34

Március 19. és 25. között nemzetközi konferenciát tartanak Rómában, háromszáz fiatal részvételével. A világ minden tájáról érkezett fiatalok a püspöki szinódus titkárságával együtt munkadokumentumot dolgoznak ki, melyet a találkozó végén, virágvasárnap nyújtanak át Ferenc pápának.

A magyar fiatalokat a tanácskozáson hárman képviselték, akik közül Kámán Veronika, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Ifjúsági Bizottságának tagja a Vatikáni Rádiónak nyilatkozott a tanácskozásról. Az interjút Vértesaljai László SJ készítette, melynek szerkesztett változatát adjuk közre.

– Először a Ferenc pápával való hétfői találkozóról kérdeznélek…

– Óriási várakozás előzte meg a találkozást. Amikor Ferenc pápa belépett a terembe, nem sok mindennel összehasonlítható pillanat volt. Ami legelőször eszembe jut, az az, hogy nagyon atyai volt. Olyan volt, mintha mind a háromszázunk nagypapája lépett volna a terembe. Nagyon jó volt megélni, hogy amíg mindenki elővette a telefonját, hogy lefényképezze, néhány perc után elcsitultunk, és mindenki képes volt bekapcsolódni a jelenlétébe, figyelni a szavaira. Ez jó visszaigazolása volt, hogy egy ponton túl természetes volt, hogy ott van köztünk, velünk együtt.

– Kérdeztétek őt, a pápa meg válaszolt – Mi volt az, ami leginkább megérintett?

– Leginkább azt kérte tőlünk, hogy szűrők nélkül, nagyon őszintén kommunikáljunk; ne rejtsük véka alá a véleményünket. Amikor a válaszait, beszédét hallhattuk, az lett a tapasztalatom, hogy ő maga is ezt teszi. Nagyon őszintén és szűrők nélkül beszél hozzánk, és ez nagyon megerősítő volt a következő napokra is.

– Ezek a pápai gondolatok hatottak a továbbiakban, adtak valamilyen iránymutatást?

– Volt egy mondata Ferenc pápának, igazából egy biblia mondat, ami végigkísérte – spontán, minden tervezettség nélkül – ezeket a napokat. Joel könyvéből idézte: „Az öregek álmodnak majd, az ifjak pedig jövendölni fognak”. Ez szinte mottóul szolgált a találkozáshoz. Abban segített, hogy miközben belekapaszkodunk az Egyház, az elődeink hagyományába, addig őszintén előre nézve gondolkodtunk a fiatalok helyzetéről az Egyházban.

 

– Nagyon feszes volt a program. A sok találkozás után kikristályosodott egy közös álláspont?

– Ennek a konferenciának az volt a kézzelfogható célja, hogy szülessen a végén egy záródokumentum. Ennek a végleges változatát szombat délelőtt fogadjuk el. Jelen állás szerint ez egy tízoldalas írás, ami azokat az alapvető témákat érinti, amelyek a szinódus legfőbb, központi témái: ilyen a fiatalok helyzete a mai társadalomban és az Egyházban; a hivatás, az elköteleződés, a megkülönböztetés; és azok a módok, amikkel a fiatalok az Egyház életébe, a pasztorális életébe bele tudnak tagozódni, el tudnak köteleződni. Jó volt megélni, hogy a mi csoportunkban tizenöten voltunk, öt földrész különböző országaiból, különféle hátterekkel. De amikor egy-egy témát elővettünk, megtapasztaltuk, hogy – éljen az egyikünk Ázsiában vagy Amerikában, Európában – mindent nagyon hasonlóan élünk meg, és ezt megfogalmazhatjuk és közös állásponttá tehetjük.

– Milyen alapgondolatokat tudnál megosztani velünk, amik előbukkantak?

– Ami hangsúlyosan előkerül, hogy a fiatalok vágynak egy olyan Egyházra, ami közel van hozzájuk, meghallgatja őket; amely ott áll a fiatalok, az emberek életfordulóinál; ami képes arra, hogy ítélkezés nélkül gyógyítsa az emberek sebeit. Sok fiatal számolt be arról, hogy már huszonéves korára milyen traumákat éltek meg, hogy ezekkel kapcsolatban az Egyház reakciója mikor volt megfelelő, s mikor nem. Ennek nyomán nagyon sok vágyat tudtak megfogalmazni azok, akik jelen voltak. Fontos volt, hogy szót kapjanak azok a fiatalok, akik olyan területeken élnek a világban, ahol nem magától értetődő a keresztény hit gyakorlása, akik üldözést szenvednek. Amikor gyakran nyugatias módon gondolkodunk a fiatalok szerepvállalásáról az Egyházban, nagyon fontosnak tartottuk hozzá tenni az üldözött területekről érkezettek véleményét, hogy lássuk, hol vannak a súlypontjaink a kérdésekben és szerte a világban.

– Te mint magyar, országunk fiataljainak képviselője hol érezted a helyedet? Inkább a nyugati fiatalok véleményével, vagy másokkal, akik más kontinensekről érkezettekkel tudtál azonosulni?

– A saját csoportomból kiindulva középtájon éreztem magam, mert nyílván nagyon sok hatás ér nyugatról, de nagyon sok hasonlóságot élünk a keleti régióval. Ezeknek a találkozásoknak az volt a lényege, hogy, mivel csoportonként tizenöten napokon át szinte összezárva dolgoztunk, képessé tette az embert arra, hogy befogadjon számára addig idegen álláspontokat, valóságokat, hogy hogyan éli meg a kereszténységét például egy Indiában vagy Délkelet-Ázsiában élő keresztény fiatal.

– Vasárnap átadjátok a Szentatyának ezt a dokumentumot, utána hogyan tovább? Lesz-e valamilyen szerepe még a helyi egyházban élő fiataloknak a szinódus előkészületében?

– Azt hiszem, hogy a szinódusi folyamatnak nagyon fontos része maga a szinódusi ülés, ami októberben következik, de legalább ennyire fontos része, ami a helyi egyházakban történik. Önmagában az, hogy a fiatalok beszédtéma a helyi egyházban, nagyon fontos. Így biztos vagyok benne, hogy mind Magyarországon, mind a világ más pontjain az ifjúság ügye még sokáig terítéken lesz.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria